Hogyan lesz tartós a vágott virág?

A legtöbben azért nem szeretnek vágott virágot kapni, mert rossz a tapasztalat már és félnek, hogy 1-2 nap alatt elhervad a vázában, és akkor kár volt megvenni. Ebben sajnos sokszor igazuk is van, és a legtöbbször nem is feltétlen a vágott virág tulajdonosai a hibásak.

A tartós vágott virághoz jó minőségű virág is kell

A vágott virág egy kényes kérdés, mert még virágkötőműhely-tulajdonos koromban én is jártam úgy, hogy belefutottam rossz minőségbe, és akkor nyilván végeredményként se várjunk sokat majd a vásárlónk vázájában. Ez virágkötői oldalról is egy olyan helyzet, ami miatt nagy becsben tartja az ember a beszállítóit, ha végre talál olyat, akinél a vázatartósság valóban megfelelő.

Azt gondolnánk, hogy rögtön a holland kertészetekben kell ehhez partnert keresni, de a jó hír az, hogy számos magyar vágottvirág-termesztő van, már a fiatal generációból is, akik annyira frissen szedik a virágokat, hogy maximális vázatartósságot kap a vásárló is majd.

Tehát azt bizton állíthatom, hogy itt is igaz, hogy silány alapanyagból nem lehet várat építeni, csakis a maximális minőségű vágott virágtól lehet elvárni azt, hogy valóban a virágboltos és a majdani vásárló örömét is kiszolgálhassa.

Milyen házi trükkök vannak a vázatartósság növelésére?

Az egyik tényező a tartósságra az, hogy a legtöbben nem tudják, hogy melyik vágott virágnak mennyi vizet érdemes a vázába tölteni ahhoz, hogy sokáig túlélje. Például a tulipánoknál és nárciszoknál csak a váza aljába kell víz, a szár maximum egyharmadáig, mert a lédús szárak így nem tudnak elrothadni a vízben, és mindig lesz egy kis rész, amit ha levágunk vízcserénél a szárból, akkor frissen újra használni tud a növény.

De ez egy rózsa esetében már nem igaz, ott már érdemes a vázát magasan tölteni, hogy „jól öntözött” érzése legyen vágottan a rózsának.

A váza lehetőség szerint legyen teljesen tiszta, kifertőtlenített. Sokan arra esküsznek, hogy 1-2 csepp hypot tesznek a vázába öntött vízbe, és így biztos a tartósság. Ezt a módszert még virágboltos koromban mi is így csináltuk a budapesti körút egyik patinás virágboltjában.

Van olyan praktika is, hogy a tiszta víz legyen csapvíz helyett állott víz (kiöntjük egy fél napra kancsóba és utána, csak fél nap pihentetés után kerüljön bele a virágcsokor), keverjünk el benne egy teáskanál kristálycukrot, és így a cukor segít táplálni a virágokat és segít kinyílni a rejtett bimbóknak.

Aztán olyan bevált trükk is létezik, hogy egy liternyi vízhez tegyünk egy teáskanál ecetet és keverjük el, majd ebbe tegyük a virágszárakat. Az ecet fertőtlenítő hatása elpusztítja a baktériumokat a vízben, így védve a virágokat.

Egyenesen vagy ferdén vágjuk le a virágszárak alját?

Több kísérletet végeztek már (és nem a brit kutatók), hogy melyik verzió a jobb. Ebben nehéz lenne állást foglalni, mert minden esetben azt a pár klasszikus vágott virágot nézték, mint a rózsa vagy a gerbera, és így nagyjából az eredmények is hasonlóak lettek, hogy a ferde vágás mindenképpen jobb.

Ha viszont belevesszük a vágott tulipánt, jácintot, fréziát és más lágyszárú vagy nedvdús szárú vágott virágot, akkor sokkal árnyaltabb a kép.

Ami nekem beválik évek óta

Nekem az vált be, hogy ferdén vágom a rózsa, liliom és a levélzöldek szárát, amikor még csak szálasan kerül a vázába, mert így valóban több vizet tudnak felszívni a tapasztalataim alapján és javul a vázatartósság, míg a többi nedvdús vágott növénynél, mint például a frézia, gerbera, tulipán, jácint, ott az egyenes vágásnál tapasztaltam nagyobb vázatartósságot. Azt gondolom, hogy itt a száron ejtett metszlap mérete lehet a válasz, hogy ahol nedvdús a szár, ott sérülékenyebb a kórokozók szempontjából a növény és minél kisebb a vágási felület, annál kevesebb sérülési felület keletkezik, ami rothadásnak indul.

Természetesen ott, ahol már csokorba kötve van a virág kompozícióként, ott már automatikusan egyenesre vágjuk a szárvégeket, de itt inkább az egyszerűség, gyorsaság és esztétikum az ok.