Első pillantásra igencsak bizarr látványt nyújt a tölgymakkzselé, de ha megkóstoljuk, rájövünk, hogy nem is olyan rossz, ráadásul egészséges, különleges – nem véletlen, hogy a világ túlsó felén valóságos ínyencségnek számít.
Tudta, hogy a világ túlsó felén megeszik a tölgy termését, vagy azt, hogy valójában az emberek már az őskor óta fogyasztanak makkot? Olyannyira, hogy például a makkból készült ételek ma is a koreai gasztronómia szerves részét képezik.
Nyersen nem ehető
A gesztenyéhez hasonlóan a makk is feldolgozást igényel ahhoz, hogy finom és fogyasztható legyen. Ha ezt a lépést kihagynánk, a friss makk a benne lévő tanninok miatt meglehetősen kellemetlen, kesernyés ízű lenne. A makk pörkölésével vagy többszöri vizes áztatásával azonban eltávolíthatjuk belőle a csersavakat. Ezzel csökkenthetjük a kesernyés mellékízt és a makk rögvest ízletes csemegévé válik.
Zselé vagy puding?
Koreában makkzselének hívják, itthon meglehet, pudingnak neveznénk, mivel makkból, vízből és cukorból/sóból készül. Vegán, gluténmentes és rendkívül egészséges, mivel rostdús, kalóriaszegény, sőt, alacsony glikémiás-indexe van. Mindemellett kalciumot, foszfort és káliumot is tartalmaz, amelyek támogatják a csontok egészségét, az izomműködést, valamint a szív- és érrendszer egészségét.
Áztatással készül
A makkzselé koreai neve dotori-muk, amelyben a dotori annyit tesz, „makk”, a muk pedig a különféle növényi alapú zselékre utal. Ez a legnépszerűbb zselétípus Koreában. A dotori-mukot hagyományosan megpucolt tölgymakk-őrleményből készítik, vizes áztatással. Miután az őrlemény leülepedett, leöntik róla a vizet és friss vizet adnak hozzá. Ezt a folyamatot többször megismétlik.
Ideális esetben az így kapott massza csak minimális csersavat tartalmaz, és főként keményítőből áll. Ha a vizes makkmasszát megfelelően felmelegítik, az sűrítőanyagként működik: a folyadék először folyékony géllé alakul át, amely kihűlés után kocsonyává szilárdul. Végül az így kapott zselé darabokra vágható, és számos ételben felhasználható.
A makkzselé-liszt elnevezésű por szinte minden szupermarketben kapható, így otthon is könnyen és gyorsan elkészíthető. Mindössze össze kell keverni némi vízzel a port, és zselévé főzni. (Magyarországon „makkliszt” néven árulják, jellemzően bioboltokban és a weben.)
Önmagában is finom
A makkzselé önmagában is finom, de még jobb, ha más ételekhez keverve fogyasztjuk, megfűszerezve, szószokkal ízesítve. Az íze leginkább a dió ízére emlékeztet, az állaga pedig a zseléfélékre és a kocsonyára, de annál rugalmasabb és sűrűbb textúrájú.
Nem olvad el a szájban, kicsit rágós, sima felületű. Pálcikával enni nem könnyű, mert csúszik és törik, de a gyakorlott makkzselé-fogyasztóknak általában ez nem okoz nehézséget.
Többnyire sós ételekhez használják fel, fűszeres mártásokkal. Leggyakrabban szójaszósszal ízesítik, amit chiliporral, mogyoróhagymával vagy fokhagymával, szezámmaggal és pirított szezámolajjal kevernek össze.
Készen is megvásárolható
Ha Koreában járunk, könnyen vásárolhatunk kész makkzselét. A legtöbb koreai szupermarketben ugyanis ma már műanyag dobozokba csomagolva árulják. A hagyományos piacokon is mindig van legalább egy árus, aki makkzselére specializálódott.
Ezek a zselék jellemzően frissen készülnek a helyszínen, és tömb formában vagy tányérra porciózva lehet megvásárolni őket. Egy darab makkzselé átlagosan 2000-5000 KRW-ba (450-1500 Ft) kerül.
A friss makkzselé akár egy hétig is eltartható, ha hűvös, árnyékos helyen tároljuk – és nem a hűtőszekrényben! A zselé ugyanis hajlamos megdermedni a hűtőben, és így elveszíti jellegzetes „ruganyosságát”. Bár a merev dotori-mukot megpuhíthatjuk, ha kis időre meleg vízbe tesszük vagy rövid ideig blansírozzuk, az eredeti állagát nem biztos, hogy teljesen visszanyeri.
Dél-Koreában így készül a makkzselé:
