A görög joghurt háttértörténete nem olyan idilli, mint azt gondolnánk.
Az alábbiakban bemutatunk néhány olyan nyomós érvet, amiért meglehet, a jövőben – az állatok és a bolygó védelme érdekében – tejmentes joghurtot fogunk fogyasztani.
A görög joghurtban csontok és rovarok is előfordulhatnak
Mint sok más joghurt, úgy egyes görög joghurtok is tartalmaznak zselatint, amelyet állati bőr, inak, ínszalagok vagy csontok főzésével állítanak elő. Emellett sokan kármint is adnak hozzá, hogy a joghurt úgy nézzen ki, mintha több gyümölcsöt tartalmazna, mint amennyi valójában benne van.
De vajon tudták-e, hogy a kárminnak nevezett vörös színezőanyagot a nőivarú bíbortetű (Dactylopius coccus) összezúzásából nyerik ki? A szakemberek szerint 70 000 ilyen rovar szükséges ahhoz, hogy 45 dkg vörös festékanyagot állítsanak elő a boltokban árult joghurtokhoz.
A tejsavó is komoly problémát jelent
Minden 28 gramm görög joghurt előállításakor 56-85 gramm savó marad vissza melléktermékként. Ezt nem lehet egyszerűen kidobni, mert az káros lenne a környezetre nézve. Csak tavaly, a becslések szerint az Egyesült Államok északkeleti részén több mint 568 millió liter tejsavó keletkezett a termelés során.
És hogy mit kezdenek ezzel a vállalatok? Fizetnek az állattenyésztő üzemeknek, hogy átvegyék tőlük, és a trágyába, valamint az állatok eledelébe keverjék. Az egyik nagy joghurtgyártó vállalat azt nyilatkozta, hogy a tejsavó több mint 70 százaléka a haszonállatok takarmányába kerül.
Nem tesz jót az artériáknak
A hagyományos görög joghurt körülbelül háromszor annyi telített zsírt tartalmaz, mint a hagyományos joghurtok. A vegán joghurtok, amelyek kókusztejjel, mandulával vagy másfajta – nem tehéntejes – tejjel készülnek, zsírszegények. A szójajoghurtban pedig annyi fehérje van, hogy a Nemzeti Iskolai Étkeztetési Program keretében a hús alternatívájaként hagyták jóvá.
