Az illatos, gyógyító teák alapanyagának jó részét mi magunk is összeállíthatjuk, ha rendelkezünk a megfelelő ismeretekkel. Mielőtt nekilátnánk gyűjteni, szárítani, célszerű tájékozódni, hogy a kívánt eredményt érjük el.
Igen fontos, hogy a növénynek csak azt a részét szedjük le, amely a számunkra lényeges hatóanyagot tartalmazza. Ez lehet pl. levél, virág, leveles szár. Ne tépjük a gyógynövényt, hanem metszőolló, olló, kés segítségével metsszük, ezzel kerüljük el azt, hogy gyökerestől kiforduljon.
Mivel a frissen szedett növény könnyen befülled, ezért a gyűjtéshez nem javasolt a műanyag szatyor, részesítsük inkább előnyben a kosarat, a papírtasakot.
A virágokat egymás mellé lazán helyezzük a kosárba, hogy ne barnuljanak meg. A begyűjtött gyógynövényeket, ahogy lehetőségünk van rá, azonnal ki kell teríteni.
Lehetőség szerint, bár ez idén közel sem egyszerű, száraz, meleg időben gyűjtsünk, ugyanis a vizes, harmatos időben a növény is hamar befülled, rothadni kezd.
Az egészséges növényeket válasszuk, a rovar rágta, foltos, sárguló levelű vagy színét vesztett gyógynövény gyógyászati szempontból értéktelen, kár ezekre időnket pazarolni.
Mivel a gyógynövényeket nem mossuk meg, így érthető, hogy nagyon fontos az, hogy teljesen tiszta, vegyszermentes területről szedjük le azokat.
Nem szabad huzamosabb ideig zsákokban vagy halmokban tárolni, mert a növényi részek befüllednek, színüket elveszítik, értékük csökken.
Mikor, mit?
Tulajdonképpen az év bármely szakaszában tudunk gyűjteni, az azonban korántsem mindegy, hogy melyik évszakban milyen növényi részt célszerű szüretelni. A gyökereket, gumókat, a földben levő növényi részeket ősszel vagy kora tavasszal. A virágokat, azt követően, hogy teljesen kinyíltak, lehetőleg száraz időben, illetőleg kora reggel, a harmat felszáradása után szedjük. Abban az esetben, ha rügyre van szükségünk, akkor kifeslés előtt szedjük, szigorúan szem előtt tartva az optimális mennyiséget. A termések, magvak begyűjtési ideje érés után, rendszerint ősszel van.
Száríts, de helyesen
A virágokat, a leveleket és a száras növényi részeket (füvek, herbák) szigorúan árnyékos helyen kell szárítanunk ahhoz, hogy a kívánt eredményt elérjük. A gyökerek, a kérgek, a termések esetében nem követünk el hibát, ha a napfényes helyen terítjük ki, szárítjuk azokat. Szerencsések azok, akik padlással rendelkeznek, ugyanis a gyógynövények szárítására ez a legalkalmasabb hely.
Használj szárítókeretet
A lehető legjobb helykihasználás miatt érdemes szárítókereteket alkalmazni, hiszen ezekből többet is egymásra lehet helyezni. Elkészítése nem kíván túl nagy ügyességet, kerete léc, alja lehet szövet háló, drót vagy vessző is.
Azok számára, akik nem kívánnak barkácsolni, a legegyszerűbb szárítási mód az, ha lazán összekötik, majd felakasztják a szárítandó növényeket. Leginkább árnyékos, levegős helyen célszerű szárítani a begyűjtött alapanyagainkat, de vannak kivételek is.
Abban az esetben, ha van otthon aszalónk, műszárító eszközünk, akkor azokat is használhatjuk, igen fontos azonban, hogy a hőmérséklet ebben az esetben 60–70 °C-nál magasabb nem lehet.
Címkézzünk
Célszerű a tároláshoz üvegedényt, papírtasakot vagy fémdobozt használunk. A könnyebb használhatóság miatt célszerű címkézni a dobozokat, feltüntetni a gyógynövény nevét és a begyűjtés dátumát.
…és végül
A gyógyteák jelentős része áztatással készül, mivel ezzel az eljárással oldódnak ki leginkább a hatóanyagok. Az áztatás alatt azt értjük, hogy legalább 8 órán keresztül van a növény a hideg vízben. A fogyasztást megelőzően a folyadékkal együtt felmelegítjük, úgy, hogy a hőmérséklet nem megy 40 fok fölé, majd a leszűrjük. A csipkebogyó, a fagyöngy, a papsajt esetében is ezt az eljárást alkalmazzuk.
Csak forraljunk!
A bodzavirág esetében mindössze egy dolgunk van: forró vízzel leönteni és lefedve körülbelül tíz percig állni hagyni. A tapasztalatok szerint minél puhább a felhasznált növényi rész, annál gyorsabban oldódnak ki a kívánt gyógyhatású anyagok.
Főzzünk!
Míg a puha alapanyagokból gyorsan kioldódnak a hatóanyagok, a gyökerek, a fás részek, kérgek esetében erre több időre van szükség, ezért megközelítőleg három percig főzni célszerű azokat, majd leszűrés után azonnal fogyaszthatóak.
Mennyi az annyi?
Legtöbb esetben másfél dl vízhez egy-két teáskanálnyi növényt célszerű adagolni. A tea lefedéséről ne feledkezzünk el, hiszen ha ezt kihagyjuk, akkor a növényi illóolajok elillannak.
(Fotó: Alicja/Pixabay)
