Ritkán esik szó róla, mégis vásároljuk évente legalább egyszer. Olykor adjuk, néha kapjuk, csoki mellé gyakran rakjuk. Minden alkalomra találunk megfelelőt, és legtöbbünknek kedvence is akad belőle. Szerintem már kitalálták; ez nem más, mint a virág.
Képzeljük csak el – belépünk a virágboltba, megcsap a friss, édeskés illat, szemet gyönyörködtető látvány tárul elénk. A virágkötő hölgy mosolyogva fogad, és néhány perces beszélgetés után tudja mire van szükségem. Magabiztosan forgatja a kezében a növényeket, jobbról balra, belülről kifelé, kicsit a naggyal kombinálja. Kettőt pislogok és a kezembe nyomja a csokrot és az asztali díszt, amit megálmodtam. De jól láttam? Tényleg felhasználta egy növény gyökerét?!
Cikkemből megtudhatja az Olvasó, melyek azok a növényi szervek, amiket a virágkötészet a mindennapokban hasznosíthat. Ám előtte jöjjön egy kis memóriafrissítés a középiskolai biológia óráról.
| A növényi szervezet különböző alakú (megnyúlt, szögletes, gömb) és nagyságú sejtekből épül fel, amely élő és élettelen alkotórészből áll. A sejt élő részei a citoplazma, sejtmag és színtestecskék, melyeket együttesen protoplazmának hívunk, és zsírszerű anyagokból, szénhidrátokból, fehérjékből állnak. A sejt élettelen részei a sejtfal, sejtnedv, zárványok, félig áteresztő hártya. Ezek a színtestecskék vagy a citoplazma termékei. A szövetek pedig olyan sejtek csoportja, mely azonos felépítésű és származású, és speciális feladatokat lát el. Ilyenek az osztódó és állandósult szövetek. Előbbi a növény gyarapodását, növekedését segíti, míg utóbbi különleges feladatokért felel, mint például a védelem, víz- és tápanyagszállítás, fehérjetárolás, szilárdítás vagy kiválasztás. |
A virágos növények szervezetét vegetatív és generatív szervek alkotják. A gyökér, szár és levél a létfenntartásért felel, míg a virág és a termés a fajfenntartást szolgálja.
A gyökér alapvetően a növényt a talajhoz rögzíti, vizet és ásványi anyagokat vesz fel, a szár felé szállítja. A virágkötészetben pedig a fásszárúak gyökérzetét hasznosíthatjuk, melyek már önmagukban is bájos szobadíszek lehetnek, de ha elég kreatívak vagyunk, akkor felfelé állítva telepíthetünk rájuk akár kúszónövényeket is, hiszen egy valódi fakoronára emlékeztetnek. Az izgalmas elágazásuk és formájuk miatt fali díszként vagy asztaldíszként is érvényesülhetnek a modern szárazkötészetben.
A szár a föld feletti részeket tartja, szállítja a tápanyagokat, lehetővé teszi a kedvezőtlen időjárás átvészelését. A virágkötő mesterek a fán lakó növények életközösségét tudják bemutatni a törzses, ágas fakoronán, mellyel bármilyen természetközeli kiállításon találkozhatunk. Trópusi növényeket ültethetünk egy korhadó törzsbe, karácsonyi és szárazkötészeti kreációkhoz tehetünk egy kis díszes kérgű fatörzset, ha azt ferdén „felszeleteljük”, de akár telepíthetünk orchideát egy szőlőtőkére, mellyel azonnal elkészül az egyedi függődíszünk. Ha találkozunk színes vesszőjű, vagy csavarodott ágakkal, mint például a fehér som vagy spirálfűz, bátran dobjuk fel a lakást egy vázányival, hamar kellemes őszi/téli hangulatot varázsolhatunk. Lazíthatjuk a virágcsokrokat egy kis zöld vesszőjű vagy hajtású növénnyel (seprűzanót, korai tamariska), rögzítésre (merevítőbotnak például koszorúalaphoz) pedig ne féljünk használni az egyenes és erős vesszőket, legyen az akár mogyoró vagy gyalogakác.
A levelek feladata az asszimiláció és a párologtatás. Igen nagy díszértéke van a virágkötészetben. Kegyeleti készítményekben fontos szerepe van az örökzöldeknek és a lombhullatóknak is. A tölgy levelén kívül a gyöngyvirág levele is keresett erre a célra. Az örökzöldek gyakran feltűnhetnek a karácsonyi időszakban asztal-, és teremdíszként. Figyelemfelkeltő lehet a vázában egy cserszömörce és vadszőlő is, mely színes lombozatával, mégis egyszerű megjelenésével vonzza a tekinteteket. Színes virágágyban pedig elképzelhetetlen az ezüstszínű egynyári levéldísznövény, a hamvaska, mely minden virág mellé passzol, kiemeli azok báját.
A virág a növény szaporítószerve, feladata az ivaros úton történő fajfenntartás. Azt hiszem, maga a virág az, amit a legtöbben ismerünk alapanyagként. Különleges és változatos színek, formák illatok jellemzik. Egy park, utca, ház nélkülözhetetlen díszítőeleme lehet mind a szabadföldi, mind a cserepes virágos növény. Utóbbi beltéri, irodai dekorációként is jelentős. Számomra a legkülönlegesebb, a növényházi és szabadföldi vágott virágok, mint a rózsa, liliom, tulipán, asztromélia, kardvirág, gerbera, melyeket a vázában vagy csokorban számtalan módon kombinálhatunk, illatosíthatjuk vele a lakást, de néhány növény akár önmagában is felér egy csokorral, például a törökszegfű. Asztaldíszekben és koszorúkban gyakran csak a virág fejét használják fel.
A termés feladata szintén a fajfenntartás, új egyedek létrehozása. Ezen kívül néhány különlegesebb húsos termés felhasználható a virágkötészetben. Elsősorban csak alkalmi díszítéshez használjuk őket a nagy nedvességtartalmuk miatt (beltéren hamar zsugorodik), de sírcsokrokban és koszorúkban gyakran találkozhatunk vele. Ha hónapokig, akár évekig szeretnénk gyönyörködni benne, akkor mindenképp a száraz termésekre essen a választás, melyet a szárazvirág-kötészet is előszeretettel alkalmaz.
Legközelebb megnézzük közelebbről, milyen hosszas munkafolyamattal jár a virágtermesztés, mik a szépségei és buktatói ennek a nemes munkának, és megismerhetjük Nyíregyháza első asztromélia termesztőit.
