A Szent István Egyetem és a WESSLING Tudásközpont kutatóinak köszönhetően egyértelműen bizonyítást nyert, hogy legalább háromszorosa, de akár tízszerese is lehet a környezetünkben megtalálható valós mikroműanyagok koncentrációja a szakértők által eddig ismert értékekhez képest. Az egyedülálló áttörésről a világszerte kimagasló tudományos elismertséggel rendelkező Water Research szaklap is beszámolt a közelmúltban.
A Szent István Egyetem (SZIE) kutatóinak tudományos eredményei közelebb hozták a szakértőket a valós környezeti koncentrációk és az eddig mért értékek közötti kapcsolatok pontosabb megértéséhez. A vizsgálatok alapján körvonalazódik, hogy akár háromszor-tízszer is több lehet a környezetben jelen levő mikroműanyagok koncentrációja, mint azt eddig a szakirodalmi források ismertették.
A mikroműanyag kifejezést a 2000-es években használták először. Ezeket az apró részecskéket – legyen szó akár az eleve ilyen kisméretűre gyártott, például a kozmetikumokban használt elsődleges mikroműanyagokról (mikrogyöngyök), vagy a környezetbe kikerülő nagyobb hulladékok aprózódásából keletkező másodlagos mikroműanyagokról – először a tengervízből mutatták ki. Az elmúlt évtizedekben a Szent István Egyetem Természeti Erőforrások Megőrzése Intézetének vezetője Dr. Kriszt Balázs, intézetigazgató, egyetemi docens és munkatársai a független laboratóriumokat üzemeltető Wessling Hungary Kft. szakembereivel karöltve világviszonyban is egyedülálló szabványosítható mintavételi és mintaelőkészítési módszertan kidolgozását végezték. Az eljárásmód lényege, hogy a szakértők egy olyan kaszkád beállítású, szivattyúval működtetett rendszert hoztak létre, amely alkalmasnak bizonyult a különböző mérettartományú mikroműanyag-frakciók elkülönítésére a természetes vizekből – kiemelten nagy térfogatú (1000-2000 liter) – kinyert mintákból. Az eredmények jól mutatják, hogy a hazai édesvízi rendszereket is érinti ez a típusú szennyezés. A szakértők tudományos tevékenységéről az egyik nívós tudományos szaklap, a Chemosphere című újság is beszámolt.
A kísérletben alkalmazott mikroműanyagok 100x nagyításban. Fragmentek – A: kis sűrűségű polietilén, B: polietilén-tereftalát, C: polipropilén, D: polivinil-klorid; Szálak – E: poliamid, F: polietilén-tereftalát; G: polipropilén; Gyöngyök – polietilén 0.98 g/cm3 (H) és 1.3 g/cm3 (I) (Mári Áron, Bordós Gábor, 2020)
A mikroműanyag elterjedéséről világszerte egyre többet tudunk, azonban jogszabályban megfogalmazott határétékek egyelőre nem léteznek, sőt a vizsgálati módszerekre sincsenek egységes szabályok, ennek következtében a rendelkezésre álló eredményeket sok esetben nem lehet összehasonlítani. Fontos jövőbeli kutatási és műszaki kihívás az egységes, szabványosítható álláspont kidolgozása, rendelkezések megalkotása, azonban ehhez jól definiált, ismert hatékonyságú mintavételi és analitikai módszerekre van szükség. Erre a problémára igyekszik megoldást nyújtani a Szent István Egyetem, a Wessling Hungary Kft. és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem együttműködése, amely olyan sikeresnek bizonyult, hogy kutatási eredményeiket a világszerte kimagasló tudományos elismertséggel rendelkező Water Research szaklap is publikálta a közelmúltban.
Vizsgálataikhoz több ismétlésben, nagy térfogatú modellközeget (2400 liter) hoztak létre különböző típusú mikroműanyagok felhasználásával, majd ebből – a környezeti mintavételekhez hasonló mennyiségű (1500 liter) – mintát vettek a fentebb említett saját fejlesztésű, kaszkád szűrőrendszer alkalmazásával. A kísérletek során kiemelt hangsúlyt fektettek a különböző sűrűségű, anyagtípusú és alakú referencia mikroműanyagok használatára, hiszen céljuk egy környezetileg releváns modell létrehozása volt. A mintavételi rendszereket különböző áramlási viszonyok között tesztelték, felszíni és mélyebb vízrétegek analizálása során. A kialakított koncepció lehetővé teszi a mintavételi eszköz tényleges mikroműanyag-visszanyerési hatásfokának vizsgálatát, megadását.
Összességében elmondható, hogy az áramlási viszonyok szignifikáns hatása nem volt kimutatható, azonban a felszíni mintavétel minden esetben hatékonyabbnak bizonyult a mélyebb rétegek mintázásánál.
