Idősebb korban különösen fontos a megfelelő D-vitamin-ellátottság, de ebből nem következik, hogy minél nagyobb adagot szed valaki, annál többet tesz az egészségéért. Az életkor előrehaladtával a bőr D-vitamin-termelő képessége csökken, miközben sokan kevesebb időt töltenek a szabadban is.
A hiány a csont- és izomrendszer szempontjából sem közömbös, ezért a pótlásnak valóban lehet helye. A nagy dózisú készítmények rendszeres, önálló alkalmazása azonban egészen más kérdés.
Idősebb korban könnyebben kialakulhat hiány
A D-vitamin egyik legfontosabb feladata, hogy részt vesz a kalcium- és foszfátanyagcsere szabályozásában, így a csontok megfelelő ásványianyag-tartalmának fenntartásában. Az izmok működésében és az immunrendszer normális működésében szintén szerepet játszik.
A szervezet D-vitamin-ellátásában a bőrben, UV-B sugárzás hatására képződő vitamin meghatározó. Idősebb korban azonban ugyanakkora napsugárzás mellett is kevesebb D-vitamin képződik, és ehhez gyakran társul a kevés szabadtéri tartózkodás. Különösen érintettek lehetnek az otthonukhoz kötött, illetve bentlakásos intézményben élő idősek.
Magyarországon ehhez egy erős szezonális hatás is társul. Az őszi és téli hónapokban a napsugárzásból történő D-vitamin-képződés nem elegendő, ezért a hazai szakmai ajánlás egészséges, normál testtömegű felnőtteknél októbertől márciusig napi 2000 NE D3-vitamin bevitelével számol. A tartósan kevés napfényhez jutóknál egész éves pótlás is indokolt lehet.
Nem ugyanaz a szükséges adag és a felső határ
A különböző országok ajánlásai között vannak eltérések. Az amerikai táplálkozási referenciaérték 19–70 éves korban napi 600 NE, 71 éves kortól 800 NE D-vitamint határoz meg. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 15 mikrogrammos, vagyis 600 NE-nek megfelelő napi bevitelt tekint megfelelőnek egészséges felnőttek számára, minimális napfény-expozícióval számolva.
A hazai gyakorlat a magyarországi éghajlati és ellátottsági viszonyokat figyelembe véve ennél magasabb, napi 2000 NE-s megelőző pótlással számol az UV-B-szegény hónapokban.
Ezzel szemben a készítményeken gyakran látható 4000 NE, vagyis 100 mikrogramm egészen mást jelent. Ez az EFSA által felnőttekre meghatározott tolerálható felső napi beviteli szint, nem pedig az az adag, amelyet mindenkinek célszerű naponta elfogyasztania. A kettő összekeverése azért problémás, mert a „még biztonságosan tolerálható” mennyiség nem azonos a szükséglettel.
A laborvizsgálat sem szükséges automatikusan
A D-vitamin-ellátottság megítélésére a vér 25-hidroxi-D-vitamin-, vagyis 25(OH)D-koncentrációját használják. Ebből azonban nem következik, hogy minden idősebb embernek rendszeresen laborvizsgálatot kellene végeztetnie.
A 2024-ben megjelent Endocrine Society-irányelv egészséges felnőtteknél nem javasolja a rutinszerű D-vitamin-szűrést. A hazai szakmai gyakorlat ugyancsak elsősorban fokozott kockázat esetén tartja indokoltnak a mérést. Ilyen helyzet lehet például a felszívódási zavar, bizonyos krónikus máj- és vesebetegségek, illetve más, D-vitamin-hiányra hajlamosító állapotok. Igazolt hiány esetén pedig már nem egyszerű megelőzésről, hanem kezelésről van szó, amelynek adagját célszerű orvossal meghatározni.
A táplálkozás segít, de önmagában gyakran kevés
Természetes módon viszonylag kevés élelmiszer tartalmaz számottevő mennyiségű D-vitamint. A jobb források közé tartoznak a zsírosabb halak, például a lazac, a makréla, a pisztráng és a szardínia. Kisebb mennyiség található a tojássárgájában, a májban és egyes sajtokban, bizonyos gombák D-vitamin-tartalma pedig UV-kezeléssel növelhető.
A külföldi ajánlásokban gyakran szerepelnek D-vitaminnal dúsított tejek, gabonatermékek és más élelmiszerek is. Ezeket azonban nem érdemes változtatás nélkül a magyar viszonyokra vetíteni, mert hazánkban a D-vitaminnal dúsított élelmiszerek fogyasztása jóval kevésbé meghatározó. Időseknél ezért különösen fontos, hogy az étrend mellett a szükséges pótlásról is szó essen.
A túl sok D-vitamin sem veszélytelen
A D-vitamin zsírban oldódik, ezért a tartósan túlzott bevitel nem tekinthető ártalmatlannak. A túl nagy adagok következtében megemelkedhet a vér kalciumszintje, ami többek között vesekárosodáshoz vezethet. Éppen ezért a 4000 NE-s felső beviteli határt nem célszerű napi célértékként kezelni.
Különösen indokolt az egyéni orvosi mérlegelés, ha valaki már osteoporosis miatt kezelés alatt áll, ismert vese- vagy májbetegsége, felszívódási zavara van, illetve korábban D-vitamin-hiányt állapítottak meg nála. Ugyanez igaz akkor is, ha több, D-vitamint tartalmazó készítményt szed egyszerre: ilyenkor nem a dobozonkénti, hanem az összes napi bevitel számít.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
