A hazai halgazdálkodási létesítmények ökológiai hatása a velük összeköttetésben lévő vízfolyásokra könnyen minimalizálható lenne a Szent István Egyetem kutatóinak eredményei szerint. Minderre egy több éven át tartó, nemzetközi pályázat keretében végzett kutatómunka során derült fény, melynek fókuszában a szakértők vízminőségi vizsgálatai és halállomány-felmérései álltak.
A Szent István Egyetem Természetesvízi Halökológiai Kutatócsoport szakértői Dr. Ferincz Árpád vezetésével lokális, vízfolyás szintű és országos térléptékben is végeztek vizsgálatokat annak érdekében, hogy feltárják a halgazdálkodási létesítmények természetes vízfolyásokra gyakorolt hatásait.
A Balaton déli vízgyűjtőjén például kétszáznál is több ilyen halgazdálkodási vízterület található, melyekről korábban azt feltételezték, hogy hatással lehetnek az elfolyó vizüket befogadó természetes vízfolyások vízminőségére. E kérdés tisztázására a kutatócsoport tagjai, Dr. Ferincz Árpád, Dr. Staszny Ádám, Dr. Weiperth András és Juhász Vera a Balaton egy, számos halgazdálkodási létesítménnyel összeköttetésben lévő befolyója, a Pogányvölgyi-víz mentén is végeztek vizsgálatokat.
Mint kiderült, a befolyó halastó vize miatt valóban kimutatható változás a vízminőségi paraméterek tekintetében, ám ez egyrészt helyi szintű, másrészt több tókezelési tényezőtől is függ, harmadrészt pedig mértéke elmarad a vízfolyás mentén tapasztalható természetes változásokétól.
A hatások pontosabb megértése érdekében a kutatók további vizsgálatokat végeztek országszerte 14 halgazdaságban és horgásztavon, továbbá kérdőíves módszerrel elemezték a tókezelési gyakorlatokra (pl. hasznosításra, telepített fajokra, vegyszerhasználatra, üzemrendre) vonatkozó metódust is.
Az eredmények azt mutatják, hogy a kifolyóknál az összes vizsgált rendszer és időpont esetében magasabb az átlagos klorofill-a- és nitrit-koncentráció, mint a befolyók esetében, továbbá a kifolyók utáni első szakaszon a legmagasabb az idegenhonos halfajokkal való terheltség és a fogott halak egyedszáma is. Utóbbi azonban elsősorban nem a kifolyó víz magasabb tápanyagtartalmával hozható összefüggésbe, hanem a lehalászás során kieresztett vagy kiszökő halakkal.
A vízfolyásra kifejtett hatás mértéke ugyanakkor a halgazdálkodási létesítmény vízgazdálkodásától és kezelési gyakorlataitól is függ. Ennek megfelelően a körtöltéses, szivattyús vízpótlású tavak halállományra gyakorolt hatása a felépítésükből adódóan minimális, a gravitációs vízpótlású gazdaságokból ugyanakkor nagy mennyiségű invazív ezüstkárász és razbóra juthat ki, főként az őszi lehalászás alkalmával. A kutatók szerint ez egyben azt is jelenti, hogy a fél-extenzív pontycentrikus gazdálkodás ökológiai kockázata minimalizálható a már érvényben lévő szabályozás betartásával.
A kutatási eredmények méltatásaként Dr. Ferincz Árpád, a Természeti Erőforrások Megőrzése Intézet Természetesvízi Halökológiai Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa Bolyai-emléklap elismerésben részesült. Ezzel a díjjal azokat a korábbi Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat nyert kutatókat díjazzák, akik a legkiválóbb beszámolókat nyújtják be a támogatás keretében végzett kutatómunkájukról.
