Miért nem használták évszázadokig fürdőzésre a Balatont, mikortól indult el a tó környékén a tömegturizmus? A válaszok meglepők.
A gyakran „magyar tengernek” nevezett Balaton sokak üdülési célpontja a nyári időszakban. Ez azonban nem volt mindig így, sőt a tavat meglepően későn fedezte fel magának a turizmus. Klasszikus balatoni fürdőkultúráról csak a 19. század második harmadától beszélhetünk, bár az idegenforgalom terén már szűk fél évszázaddal korábban, a reformkorban is érzékelhető volt némi mozgolódás – olvasható az Összkép nevű oldal elemzésében.
A tó „előretörését” nagyban elősegítette az, amikor a partmenti kis településeket közművesítették, bevezették a telefont, korszerű úthálózatot építettek, és egyre több szórakozási, sportolási lehetőség adódott a környéken. Az „őslakosok” ezzel párhuzamosan egyre inkább háttérbe szorultak, az életüket és a környezetüket érintő kérdésekben gyakran kívülállók döntöttek helyettük. Mindezzel együtt a Balaton sokáig „láthatatlan” maradt a tömegturizmus számára, Keszthely elsősorban a Festeticsek mecénási tevékenysége miatt lett felkapott, Balatonfüred pedig a gyógyhatású termálforrása révén.
A 19. századot megelőző időszakban a köznép sem fedezte fel magának a tavat, egyrészt azért, mert a fürdőzés, kikapcsolódás, rekreáció akkoriban még nem tartozott a prioritást élvező tevékenységek közé. Másrészt pedig – különös ez leírni – a néphagyomány a Balatonhoz inkább negatív jellemzőket kapcsolt, köztük azt, hogy a tóban vízi szörnyek, sellők, sárkányok, rosszindulatú szellemek élnek, ezért a vízbe gázolókat életveszély fenyegeti. A napi higiénia, vagy akár a kedvtelésből gyakorolt úszás nem volt elterjedt az újkorig, ezért a Balatonra legfeljebb mint halászhelyre tekintettek.
17 ezer vendég
Az első fürdőhely 1822-ben nyílt meg, a nyugati típusú fürdőtelepek pedig a kiegyezés után, vagyis az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában jöttek létre, elsősorban osztrák-német kezdeményezésre. 1861-ben megépült a Pest-Budát az adriai Fiumével összekötő vasút balatoni szakasza, ami további lökést adott a térségnek. Gőzhajóval már a két part közötti közlekedést is megoldották. Mindezzel együtt még 1897-ben is csupán 17 ezer vendéget regisztráltak a tónál.
A Balaton első aranykorát az 1910-es évektől, az első világháborút közvetlenül megelőző időszaktól számítják. Átadták az északi parton is a vasútvonalat, és a látogatószám a századfordulóhoz képest a háromszorosára nőtt, ám az Adria (Fiume, Abbázia) még mindig népszerűbbnek bizonyult a magyar tengernél. Trianon után azonban megszűnt a versenyhelyzet, és az ország számára tragikusnak számító fejlemények a balatoni turizmus szemszögéből pozitív változásokat hoztak.
A Balaton-felvidék a levegőből, lélegzetelállító videón:
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
