A közönséges farkas a sarkvidéki  tundrától a dél- és délkelet-európai sztyeppéig és bokorerdőkig mindenféle élőhelyen  elterjedt volt, de az ember ádáz üldözése folytán Észak-Skandinávia, a Balkán- és az Ibériai-félsziget, valamint az Apenninek  félreeső, nehezen megközelíthető hegyvidékeire szorult vissza, írja a Wikipédia. Elterjedési területe csak kelet felé nyitott. Onnan, a hajdani farkasösvényeken járva, még ma is eljut egy-egy farkas nyugatra. Franciaország egyes területein is újfent tartósan megvetette lábát, de az is lehet, hogy maradványállományokról van szó.

Európában – ezen belül a Kárpát–medencében  is – csak szigetszerű populációi élnek. Magyarországon a közönséges farkas állománya a II. világháború végére nagyon lecsökkent, majd később el is tűnt. A 80-as években ismét megjelentek farkasok az Északi-középhegységben (Zempléni-hegység, Aggteleki-karszt), , ahol azóta is tartósan jelen vannak. 

Ma már Magyarországon is védett faj, azaz a délről és északról átkóborolt egyedeket nem lövik ki automatikusan. Fontos tudni, hogy a farkas nem támad emberre, sőt kifejezetten rejtőzködő életmódot folytat. A farkas híre mégis legendásan rossz, sokszor a falkában vadászó kóbor kutyák „bűntetteivel” is a farkasokat vádolják.

Feltételezett populációjuk kicsi, 25-30 teszik a szakemberek a faj teljes hazai állományát. Így szinte kizárt, hogy valaha is farkasba botlanánk az erdőben. Ezért is van nagy jelentősége a vadkamerás felvételeknek, melyek ritka betekintést engednek ezeknek a nagyragadozóknak az életébe.

A kép a WWF Hungary Facebook-oldalán megtekinthető.