Az InterregLECA projekt keretében az Északi-középhegység területén több helyen is végez a WWF vadkamerás megfigyeléseket partnereivel közösen, hogy többet megtudjanak a hazai nagyragadozók viselkedéséről. A tudásmegosztás és az ehhez hasonló együttműködés az érintettekkel kulcsfontosságú a nagyragadozókhoz köthető konfliktusok feltérképezésében és kezelésében.
A közönséges farkas a sarkvidéki tundrától a dél- és délkelet-európai sztyeppéig és bokorerdőkig mindenféle élőhelyen elterjedt volt, de az ember ádáz üldözése folytán Észak-Skandinávia, a Balkán- és az Ibériai-félsziget, valamint az Apenninek félreeső, nehezen megközelíthető hegyvidékeire szorult vissza, írja a Wikipédia. Elterjedési területe csak kelet felé nyitott. Onnan, a hajdani farkasösvényeken járva, még ma is eljut egy-egy farkas nyugatra. Franciaország egyes területein is újfent tartósan megvetette lábát, de az is lehet, hogy maradványállományokról van szó.
Európában – ezen belül a Kárpát–medencében is – csak szigetszerű populációi élnek. Magyarországon a közönséges farkas állománya a II. világháború végére nagyon lecsökkent, majd később el is tűnt. A 80-as években ismét megjelentek farkasok az Északi-középhegységben (Zempléni-hegység, Aggteleki-karszt), , ahol azóta is tartósan jelen vannak.
Ma már Magyarországon is védett faj, azaz a délről és északról átkóborolt egyedeket nem lövik ki automatikusan. Fontos tudni, hogy a farkas nem támad emberre, sőt kifejezetten rejtőzködő életmódot folytat. A farkas híre mégis legendásan rossz, sokszor a falkában vadászó kóbor kutyák „bűntetteivel” is a farkasokat vádolják.
Feltételezett populációjuk kicsi, 25-30 teszik a szakemberek a faj teljes hazai állományát. Így szinte kizárt, hogy valaha is farkasba botlanánk az erdőben. Ezért is van nagy jelentősége a vadkamerás felvételeknek, melyek ritka betekintést engednek ezeknek a nagyragadozóknak az életébe.
A kép a WWF Hungary Facebook-oldalán megtekinthető.
