A fatüzelésű kályhákban sem a tűzgyújtás, sem a meleg fenntartása nem egyszerű. Pedig a helyesen kivitelezett fűtés jó irányba befolyásolja mind a fűtés hatékonyságát, mind a környezetre gyakorolt hatást.
A fatüzelésű kályhákkal való fűtés bizony tartogat kihívásokat. Főleg abban az esetben, ha hatékonyan és a lehető legkisebb környezetterheléssel szeretnénk a kályhát használni. Ugyanis ha nem figyelünk oda, sokkal több korom és szénhidrogén keletkezik, pedig a fafűtés még helyesen végezve is sok füsttel jár. Ha viszont ismerjük a technikáját, jelentős mértékben csökkenthetjük a kibocsátást, és lényegesen kevesebb fával nagyobb meleget tudunk csinálni.
A fűtési eredmények javításának egyik egyszerű módja, ha a régebbi fatüzelésű fűtési rendszereket korszerű fatüzelésű kályhákra cseréljük. A korszerű kályhákkal azonban még mindig kisebb javulást tudunk elérni, mint a fűtési hibák kiküszöbölésével.
Lássuk hát a három leggyakoribb hibát!
1. fűtési hiba: Nyitva hagyjuk a levegő bejutására szolgáló nyílást
Nagyon kevés fatüzelésű kályhán van automatikus levegőszabályzó. Tehát majdnem biztos, hogy a felhasználónak a fűtés során kézzel kell állítania a levegő bejutását az égéstérbe. Erre a célra általában egy vagy több kar vagy csúszka szolgál a kályhán. Amikor begyújtunk a hideg kályhába/kandallóba, kezdetben minden nyílásnak nyitva kell lennie.
Legkésőbb az első utántöltés után azonban a levegő útját általában teljesen el lehet zárni. Ha ezt mégsem tesszük meg, az óriási hiba, mivel a szennyezőanyag-kibocsátás drámaian megnő. A szénhidrogének kibocsátása 6-szorosára, a részecskéké pedig akár 6,5-szeresére is megnő. Ehhez jön még a magasabb gázhőmérséklet miatt bekövetkező hatékonyságcsökkenés.
2. fűtési hiba: Túl későn pótoljuk az elégett fát
Ha a következő adag tűzifát csak akkor tesszük hozzá, amikor a parázs elkezdett kihűlni, és már nehezen gyullad be újra, nagyon sok időbe telik, amíg a fa felülete felmelegszik, és a belőle felszabaduló parázsló gázok meggyulladnak. Az ebben az általában több percig tartó fázisban a szennyezőanyagok nagy koncentrációban vannak jelen.
A nehézkes újragyulladás oka, hogy a levegőszabályzó zárva van. Értelemszerűen ebben az esetben a megoldás az, hogy újra levegőt engedünk az égéstérbe, bár csak rövid időre. Elegendő akár 30 másodperc, hogy a legsúlyosabban szennyező anyagok gyorsan elégjenek, ezután a szabályzó újra lezárható.
Ha ez nem történik meg, akkor a szénhidrogén-kibocsátás 5,2-szeresére, a részecskekibocsátás pedig 4-szeresére nő. Ennek a fűtési hibának a következményei valójában még súlyosabbak, mint amit a begyújtásnál követtünk el.
Ha megkésünk a kályha ismételt megrakásával, az másfajta problémát is okoz. Mivel az égéstérben a káros gázok felgyűlnek, visszaáramolhatnak a lakótérbe, közvetlenül ott szennyezve a levegőt.
3. fűtési hiba: Nedves a fa
A tűzifa ideális nedvességtartalma 20%, de még inkább 14% alatt van. Ennyi a megfelelően és megfelelő ideig száradni hagyott, esőtől és nedvességtől védett tűzifa nedvességtartalma. Ha viszont a víztartalom 10 százalék alatt van, a tűzifa túl száraz. Elégetése túl intenzív égést eredményezne, és nem lenne elég az égéshez a rendelkezésre álló oxigén. A túl nedves fa viszont a víz elpárolgása közben hőt von el az égési folyamattól, és növeli a füstgáz térfogatát. A tiszta égéshez elengedhetetlen a magas égéstér-hőmérséklet.
Emellett a magasabb nedvességtartalom megnehezítheti a fa begyulladását, ami hasonlóan káros gázok keletkezéséhez vezethet, mint a 2. fűtési hiba esetén. A 29 százalék víztartalmú, nedvesebb fa esetében például a szénhidrogén-kibocsátás a 4,8-szeresére, a porkibocsátás a 4,3-szeresére növekedett.
Fotó: Pixabay