A cím könyörtelennek tűnik, hiszen a vakond védett állat. És egyébként is, mi, magyarok a Zdeněk Miler nevéhez fűződő cseh rajzfilmsorozaton, Kis Vakond kalandjain szocializálódtunk, aki a világoskék kantáros nadrágjában gyermekkorunkban oly sok édes kalanddal kápráztatott el bennünket.
De akkor mit tehetünk a szépen gondozott pázsitban fel-feltörő földtúrások ellen, ami minden, csak nem cuki?
Első ízben arra gondoltunk, legjobb megoldás a vakondcsapda lesz. Megvesszük a boltban, kitesszük és szegény Kis Vakond elköltözik a kertünkből. Igen ám, de nem sokkal korábban megküzdöttünk a nyestekkel, akik a kocsifelhajtón álló autónkat rongálták rendszeresen (elrágták a vezetékeket), és ez nem csak feltételezés volt: tetten értük őket egy éjjel látó kamerával.
Rögtön vettünk egy nyestriasztót, ami magas frekvenciájú hangot bocsátott ki – mi majd megsüketültünk tőle (migrén-keltő éles, visító, kibírhatatlan hangja volt), de a nyestek maradtak.
Így amikor azt olvastuk, hogy a bolti vakondcsapda kellemetlen hangokkal/rezgésekkel „operál”, azt mondtuk, köszönjük, nem, inkább valami „falusi” módszer után nézünk. A vidéki emberek ugyanis mindig ismerik a leghatékonyabb módszereket – bármiről legyen is szó.
Lássuk, milyen tippeket kaptunk!
Sörös üveg: a nyakával a földbe ásott üvegbe belefúj a szél, és ezt a hangot/rezgést nem kedvelik a vakondok. Kipróbáltuk, nem vált be maradéktalanul, de valóban, mintha csökkentek volna a halmok.
Volt, aki azt javasolta, tegyünk szélcsengőt is a vakondtúrások közelébe, mert az is hasznos lehet. Nos, imádtam a szélcsengőt, szép is volt, csilingelt is (szinte éreztem, hogy terjed a kertünkben az életenergia, azaz a chi), de a szomszéd két nap múlva átjött, hogy egész éjjel nem tud aludni a csilingeléstől, már reggel borogatnia kell a fejét miatta – így hát leszereltem a cseresznyefáról.
Botra szúrt konzervdoboz – ugyanazt a funkciót látja el, mint a sörösüveg, de a gyerekek lerúgták labdával, a nyugdíjas apám is átesett rajta, amikor a törölközőjét akarta kiteregetni a napon, így ezeket az amúgy jónak tűnő csapdákat is eltávolítottuk.
Petróleumos rongyok – ez volt a következő tipp. Volt több régi petróleumlámpánk is, olajunk is, belemártottuk a rongyokat, beletömtük a járatokba. Voltaképp működött, hiszen a vakondok odébb mentek és a kert másik felében kezdtek el túrni. Oda is tettünk, de U alakú a kert, mindig találtak „új területet”.
Volt, aki azt javasolta, nagyra kell ásni a kürtőket, mert a vakond szereti a saját szűk, sötét járatát, nem kedveli a tágas kijáratot/bejáratot, sem a járatokba ily módon befúvó huzatot. Kiástuk mindet… a kert rém ronda lett ettől, és nem láttuk, vajon mit gondol mindeközben odalent a vakond? Aztán a férjem elplanírozta a sok túrást, befüvesített és új módszer után néztünk.
Hálót – utólag?
Vakondháló: ez remek ötletnek tűnt, de a gyepünk közel 30 éves. Nem vállaltuk be, hogy az egész kertet felássuk és vakondhálózni kezdünk azért, hogy a vakondok odébb álljanak. Ugyanakkor, ha valaki új házba költözik, ahol nincs még kialakítva a kert, ez klassz módszer lehet!
A kiöntés, bár az ürgékre szokták javasolni, sokak szerint a vakondok esetében is hasznos lehet. Erre azonban a gyerekek mondták azt, hogy nem szép dolog, és amúgy is, miért baj, hogy van néhány túrás a gyepen? Így hát elvetettük az ötletet és tovább nyomoztunk.
Chili ültetése: Két sor chilit ültettünk. A termesztő azt mondta, néha hagyjuk „szenvedni a növényt”, azaz ne kapjon elég vizet, és akkor még erősebb paprikát ad. Mi a vakond miatt vettük és kínozni sem akartuk a növényt – a chili pedig meghálálta ezt, egész nyáron csodás paprikákkal látott el minket! A vakond eközben a chilitől 20 méterre, a gyepen túrt, egyáltalán nem zavarta, hogy máshol kell felbukkannia. De a gyep közepére csak nem ültet az ember chilit…
És ami a legjobban működött
A kutya meg a macska: a kis kóbor macska a kertünkben élő sün családdal kezdett el csemegézni a nekik kitett spenótból, borsófőzelékből és rizsből. Néztük is, vega ez a macska? Nem az volt, csak magányos és éhes…
Aztán kapott ezt-azt, majd bent aludt a viharban a garázsban, aztán a házban. Magda lett a neve (most 4 éves). Aztán jött egy kiskutya (Haley), ők ketten testvérekként nevelkedtek a kertben – rohangáltak, bunyóztak (barátian), a kiskutya megugatott minden gyíkot, madarat, a macska elkapott mindenkit, aki kilesett a fűszálak közül…
A Kis Vakondnak ez sok volt. Fogta a bőröndjét és elkötözött. 2 éve nem láttuk, csak a mesekönyvben, ahol ugyanolyan cuki, mint régen.
A konklúzió tehát az, hogy mindegyik vakondcsapda ér valamit, érdemes kipróbálni, kinek melyik testhezállóbb, de úgy tűnik, a kutyás-macskás kertekből elmenekülnek a vakondok. És bár sokáig szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, a modern vakondriasztók, amik napelemmel működnek és rezgésekkel űzik el a vakondokat, hasznosak lehetnek, és nem is csúfítják el a kertet.
