Sokaknak a tea, így a tea ivása is egyet jelent egy filternek a forró vízbe lógatásával, amelybe aztán némi citrom(lé), no meg cukor is kerül. Pedig ennél egy tea jóval többet érdemel, mint ahogy mi is.
A különböző teafélék egészségre gyakorolt pozitív tulajdonságaival kapcsolatos kutatásokból nem volt hiány a közelmúltban. Többek között arra is keresték ezek a választ, hogy valóban egészséges-e a fogyasztásuk, csökkenti-e pl. a rák kialakulásának kockázatát. Mielőtt az eredmények ismertetésébe kezdenék, kalandozzunk egy kicsit a teák igencsak változatos világában.
A teafélék családja
Számos tagja van, de egyedül a Camellia sinensisből készül a fogyasztásunkra alkalmas ital. A teanövény vadon fejlődő változata igen magasra, akár 10-15 méterre is felcseperedhet. Őshazája a dél-kínai határvidék, itt a nagy levelű változat található, ennek a trópusi, szubtrópusi éghajlat, a bőséges csapadék és pára az ideális közeg.
A kis levelű, apróbb, de egyben sokkal ellenállóbb típus a magasabb hegyi körülmények között, a zordabb éghajlaton talált otthonra. Jellemzője, hogy lassabban fejlődik, ízvilága pedig összetettebb, mint az előbbinek.
A két fő faj között sok átmenet, keresztezés létezik. Egyes változatok akár több száz évesek is lehetnek. Ezeket az idős fákat nagy becsben tartják, ezzel együtt kis mennyiségben szedik leveleiket, amelyekből teakülönlegességeket állítanak elő.
Termesztésbe vonva
A termesztésbe vont növényeket az ültetvényeken általában visszanyesik, a könnyebb szüretelés miatt. A levelek betakarítása történhet tradicionális módon, kézzel vagy géppel. Az értékesebb teákat jellemzően kézzel szüretelik, így gondosabban, precízebben lehet feldolgozni a drága alapanyagot. Az egyszerűbb teák esetén azonban egyre jobban terjed a gépi szedés, ugyanazért, amiért nálunk a gyümölcsültetvények esetében, az emelkedő munkabérek miatt.
Meghatározó a feldolgozás
Aszerint különböztetünk meg szedési módokat, hogy a levél mely részeit szüretelik le az adott tea típusához. A különböző szedési módok alapján a betakarított leveleket különféle teákká dolgozzák fel.
Sok tévképzettel szemben kizárólag a feldolgozás módja határozza meg a kapott tea típusát. Vagyis ugyanannak a teanövénynek a leveleiből készíthető fehér, sárga, zöld, wulong, vörös és utóérlelt tea is.
Igen, vörös
Ami nem más, mint az általunk fekete teaként emlegetett változat. Ezt, amely erősen oxidált, a szedést követően fonnyasztják, majd kosárban rázzák, sodorják. Mindezek után levegőn hagyják, hogy tökéletesen oxidálódjon. Eközben is folyamatosan forgatják, szárítják és közben kontrollálják az oxidáció lefolyását.
Ez az erős oxidáció változtatja meg a fekete tea fizikai és kémiai jellemzőit, befeketedik, illata virágossá, aszalt gyümölcsössé válik, íze édesebb lesz. A kétféle elnevezés magyarázata pedig az, hogy őshazájában az ital a vöröses színe után kapta nevét, az első európai kereskedők viszont a száraz levelek sötét színe miatt döntöttek a fekete mellett.
Matcha
Egyszer csak azt észleltem, hogy vásárlásaim alkalmával egyre többször találkozom a matcha felirattal egy-egy dobozon, illetve közvetlen környezetemben is jó néhányan fogyasztják ezt különleges színű teát. De miért ez a rajongás? Mit tud ez a tea, ami miatt hajlandóak vagyunk mélyen a zsebünkbe nyúlni?
Nem meglepő módon a porrá őrölt tea, ennek a vízzel való elkeverésének a szokása Kínából, a zen buddhista szerzeteseknek köszönhetően érkezett Japánba, körülbelül a 7. század elején. Az árnyékolt ültetvényekről származó édeskés ízű matcha tea azonban igazi „japán találmány”.
Japánban jó darabig csak a templomi és uralkodói körökben ismerték. Már a 12. században feljegyzések születtek a tea kedvező élettani hatásairól, ezzel együtt egyre több helyen jelentek meg teaültetvények. Amíg őshazájában nem árnyékolták a teanövényeket, Japánban ezt már megtették, így annak mind az íze, mind a színe eltért a kínai ősétől. Így az akkoriban egy teljesen más ízű és színű tea lehetett – mint amit most japán matcha teának ismerünk.
Út a csészénkig
Mint azt már említettem, ez a fajta tea árnyékolt ültetvényről érkezik, ennek pedig komoly jelentősége van, ugyanis ez az eljárás lelassítja a fotoszintézist.
Emiatt lesz a matcha levele jellegzetesen zöld színű és gazdag aminosavban, amely pedig a jellegzetes, összetéveszthetetlen ízt eredményezi.
A szüret időpontja szintén meghatározó, ez május elején, közepén történik. Kézzel és géppel egyaránt történhet a betakarítás, a különbség számunkra az árképzésben érzékelhető. A szüretet gőzölés követi, erre azért van szükség, mert megőrizi a színt és beltartalmi értéket is.
A matcha leveleit nem sodorják, zúzzák, hanem kiterítve hűtik, szárítják, majd egy speciális szerkezetben átforgatják, itt a levélerezet elválik a levélhústól. Ezzel még nincs vége a folyamatnak, az úgynevezett tenchát pihentetik, ezt követően a többféle termőhelyről érkező leveleket meghatározott arányban összekeverik, gránitmalmokkal megőrlik.
Nem mind macha, ami zöld
Vagyis, ha igen egyszerűen akarok fogalmazni, akkor azt mondom, hogy matcha az, amely Japánból származik. De ezzel még nincs vége, hiszen találkozhatunk Japánból érkező zöld teaporral, amely szintén nem macha, hanem zöld tea őrleménye.
Ez utóbbira könnyen ráérezhetünk, ugyanis feldolgozása miatt az íze jóval keserűbb, mint a matcháé. Ezenkívül, ha a boltok polcain olyan termékkel találkozunk, amelyen a matcha felirat látható, de tejport, cukrot, esetleg színezőanyagot tartalmaz, hát az lehet rettentő kellemes ízű italpor, de szintén nem a japán különlegesség.
Tárolás
Amennyiben az igazi matcha tulajdonosai lettünk, fokozottan figyeljünk annak a tárolására. Fénytől, melegtől, nedvességtől és a szagoktól óvjuk, hiszen ez is, mint minden más tea, érzékenyen reagál a környezeti hatásokra, így romlik a minősége.
És miért is isszuk?
Elsősorban két polifenol, az L-theanin és az EGCG katekin miatt. Az L-theanin egy aminosav, amelyről tanulmányok igazolják, hogy koffeinnel kombinálva (a matcha mindkét anyagot tartalmazza) jótékony hatással bír a kognitív funkciókra, a koncentrációra. Az EGCG katekinek pedig kedvező hatással lehetnek a szívre és az érrendszerre.
Virág, gyökér, kéreg, cserje,
A hagyományos teák mellett vannak azok a növényi főzetek, melyek nem a Camellia sinensis leveléből, hanem különböző virágokból, levelekből, hajtásvégekből, termésekből, gyökerekből vagy kérgekből készülnek.
Hazánkban számos olyan gyógynövény terem, amelyekből a hatóanyag áztatással vagy forralással kinyerhető, ezek fogyasztása rendkívül kedvelt, főként a téli időszakban. Mellettük azonban elérhetőek immár a világ számos pontjáról származó „teák” is, mint például a…
Mézbokor
A honeybush tea egy dél-afrikai cserje leveleiből készül. Fő jellemzői a jellegzetesen édes íze, és az, hogy koffeinmentes. Így akár a magas vérnyomástól szenvedők vagy az alvászavarokkal küzdők is bátran fogyaszthatják.
Ásványi anyagokban (mint pl. kalcium, mangán, fluor, cink, magnézium, réz) gazdag, ezenkívül magas az antioxidáns tartalma is. Elkészítése szintén nem bonyolult, 1 teáskanál teát öntsünk le 2 dl forró vízzel, majd 5 perces áztatást követően szűrjük le és fogyaszthatjuk is.
És mit mondanak a beharangozott kutatások?
Az Annals of Internal Medicine című folyóiratban megjelentek szerint félmillió felnőtt teázási szokásait vizsgálták, mindezt tizennégy éven keresztül. Megállapították, hogy a napi két vagy több csésze tea (legyen az fekete, zöld vagy fehér) elfogyasztása mintegy 9-13 százalékkal csökkentette a bármilyen egészségügyi okból bekövetkező halálozás kockázatát azokkal szemben, akik nem néztek a csésze fenekére.
A publikált tanulmány a kedvező hatásokat a szívbetegségek okozta halálozás esetében is megállapította, de a daganatos betegségek vonatkozásában az előny nem volt egyértelmű. Bár utóbbi megállapítást kiegészítették azzal, hogy a résztvevők körében nem következett be annyi rákbetegség okozta halálozás, hogy kimutatható legyen a teázás kedvező vagy semleges hatása.
(Fotó: dungthuyvunguyen/Pixabay)
