„Nevezetes kősziklából eredő forrás van a határában, mely tavasszal és ősszel úgy megfejéríti a sarat és gyepet, mintha liszttel meghintenék, érezhetően sós voltáért a marhák is nagyon szeretik.” Így számolt be arról a természeti csodáról 1799-ben Vályi András, amely nem más, mint a közelmúltban gyógyfürdői minősítést kapott bükkszéki víz.
Az, hogy ma számunkra teljes mértékben élvezhetőhazánk legmagasabb ásványianyag-tartalmú gyógyfürdője, az a szén, majd a kőolaj, földgáz utáni vágynak köszönhető. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 1936-ban a szén feltárását kezdte meg Bükkszéken, illetve a Magyar Királyi Földtani Intézet geológusainak a kutatásaira támaszkodva a földgázé és a kőolajé is elindult ekkor.
A mélyfúrásokat a Debrecenben lévő nagyalföldi M. Kir. Bányászati Kutató Kirendeltsége végezte. 1937 januárjában az Iparügyi Minisztérium Bányászati Osztálya új fúrásokba kezdett.
Az 1500 méter mélységűre tervezett fúrásban már 130 méter mélyen nagy mennyiségű szénsav és sós víz tört a felszínre. Már akkor megcsillant a lehetősége, hogy a sós vízre jelentős gyógyfürdőt lehet telepíteni.
De ez kevésbé volt lényeges, az országnak momentán nagyobb szüksége volt kőolajra, mint gyógyvízre.
Mint arról 1937. április 10-én a helyi sajtó beszámolt, a mélyfúrás nyomán Bükkszéken 263 méter mélyen elérték az olajtartalmú szintet, ahonnan naponta 140 kg jó minőségű kőolajat hoztak fel.
Azoknak, akiknek (mint ahogy nekem) önmagában keveset mondd mindez, segít eligazodni dr. Vitális István 1937-ben végzett becslése. Szerinte a bükkszéki olajmező az ország nyersanyag-szükségletének mindössze 1-2 százaléka lehet.
A településen 1938–1939-ben két év alatt 80 ezer tonna nyersolajat termeltek ki, ez azonban a kezdetektől ráfizetéses volt. Ezenkívül 1939-től kezdődően az olajmező termelő kútjai sorra elvizesedtek.
Országos jelentőség energiaéhes időkben
1945 tavaszán a csekély termelése ellenére a bükkszéki finomító rövid időre országos jelentőségűvé vált. A Bányászattörténeti Közlemények szaklap sorra veszi ennek okait, ezek közül a legfontosabb, hogy itt volt az egyetlen kitermelő vállalat, amely működőképes volt.
Az olaj létszükségletnek számított, hogy az ország működjön, a tavaszi mezőgazdasági munkák haladhassanak. A helyi finomítóból kikerülő benzin a gépjárművek üzemelésére kevéssé volt alkalmas, ezeket rövid idő alatt tönkretette. A folyamatos, katasztrofális hiány miatt azonban használni kellett. A bükkszéki olajtelepet és a finomítót végül 1949–50-ben zárták be véglegesen.
Ellenben a gyógyvíz
Mint arról már esett szó, a bükkszéki szénhidrogén-előfordulás nem csupán kis kiterjedésű volt, de a feltárt és termelésbe vont olajkutak el is vizesedtek. A víz nem ment veszendőbe, a községi nyilvános strandfürdőt 1939-ben erre a sós vízre alapozták.
Az 540 méter mélyről feltörő 39-40 °C-os víz összetételét tekintve a világon egyedülálló, igen magas összes oldottanyag-tartalmú (22 205 mg/l). Az alkáli-hidrogénkarbonátos, konyhasós, jódos, brómos víz jelentős mennyiségű szabad szénsavat, metabórsavat, szulfidként és metakovasavat tartalmazó ásványvíz, mely elemtartalom alapján alkalmas mind külső fürdőkúrai, mind belső ivókúrai felhasználásra.
1967 májusában a gyógyfürdő mellé felépült egy korszerű gyógyüdülő, amelyről a korabeli feljegyzések kiemelik, hogy ahhoz konyha, étterem, büfé, beépített gyógyvizes medence, sőt egy kultúrterem is tartozott.
Ezt követően a fürdőt 2012-ben teljesen újjáépítetek, így pl. wellnessrészleggel bővült. Azóta is kisebb-nagyobb beruházásokkal szépítik-építik. A szabadtéri strandon az élménymedence, a csúszdák mutatják, hogy az aktívabb fürdőzést kedvelőket is várják itt.
A Fürdőházban a Salvus gyógyvizes medencén kívül szaunavilág található, amely abban különbözik a megszokottól, hogy a Salvus inhalatórium sűrített levegővel porlasztott, sűrű, sós ködpárát biztosít, ez pedig belélegezve a légúti problémákra jó.
Ivókúra
A kút palackozott vizét 1940-ben hozták először forgalomba, amelyet a világon egyedülálló magas hidrogénkarbonát-tartalma már önmagában is feljogosítaná az ásványvíz megnevezésre. De ezenkívül tartalmaz még nátriumot, bromidot, jódot, szabad szénsavat.
A gyógyvíz ivókúra keretében eredményesen alkalmazható heveny és idült gyomorhurut, gyomorsavtúltengés esetében, rendszeres használata gyógyítja és megelőzi a gyomorfekélyt. Különböző bélrendszeri betegségek gyógyításra is eredményesen alkalmazható.
A termékről szóló tájékoztatás szerint a Salvus gyógyvízzel végzett belégzőkúra tisztítja a légutakat, és eredményesen gyógyítja a légutak heveny és idült gyulladásait, a hangszálak regenerálódást segíti elő, és a dohányzást kísérő légúti panaszokat is csökkenti.
A keresztapa
Jelentőségének felismerésében, palackozásának megszervezésében és népszerűsítésében igen nagy szerepe volt Csonka Lajosnak, aki akkor a Gyógyvíztermelő Vállalat igazgatója volt. A víz pontos analízisét elvégezte, és tőle származik az azóta igen jól ismert név is, a Salvus. 1951-ben a Lipcsei Vásáron mutatkozott be a gyógyvíz először külföldön is, majd egy akkor igen újszerűnek számító reklámfilmmel kísérve:
„SZERVUSZ SALVUS – SALVUS SZERVUSZ”
Megkezdődött a gyógyvíz diadalútja. Jól mutatja ezt, hogy 1972-ben már naponta 2500 liter vizet palackoztak, s annak jelentős részét exportra. 1972 előtt még a településen palackoztak, de ez 1973-ban megváltozott, a vizet tartálykocsikkal vitték a fővárosba. Mindennek eredményképpen egy fordulóban 10 m³-t szállítottak, a többi 500 m³ gyógyvíz elfolyt a patakban.
Jelenleg a pilisszentiváni székhelyű Salvus Kft. a termék forgalmazója, amely a Salvus Gyógyvíz mellett Salvus Gyógyvíz Permetet, Salvus Gyógyvíz Permet orrsprayt is forgalmaz.
Forrás: A bükkszéki kőolaj-előfordulás és a „lidércfény” (Dr. Csiffáry Gergely)
