Különleges művelési módhoz speciális gép jár: ez a Delfino eke, amely milliók életét változtatja meg.
A Szahara déli részén elhelyezkedő Száhel-övezetet éhségövezetnek is nevezik, az égető vízhiány ugyanis nemcsak a mezőgazdasági termelést nehezíti meg, de az emberi lakhatást is. Pedig az éves csapadékmennyiség 200–800 mm közé esik, ám az egyenetlen eloszlás (csupán néhány esős hónapnak örülhetnek arrafelé) teljesen ellehetetleníti a tervezett, kiszámítható földművelést, szinte csak a köles terem meg azon a vidéken.
A helybéliek kitaláltak egy többé-kevésbé működő technológiát, amit talán félholdas művelésnek nevezhetünk. Ez nem a terület nagyságára utal, hanem annak formájára: 4–6 méteres, félköríves mélyedéseket alakítanak ki a száraz talajban, amelyek tulajdonképpen vízgyűjtőkként működnek. A „minitározók” körül aztán lassan megjelenik az élet, a félholdak körüli fű idővel szavannává bővül, felbukkannak rajta az állatok is (a beporzó rovaroktól az emlősökig), és a terület termékennyé válik, megélhetést biztosító növények termesztésére lesz alkalmas.
Ezt a kemény és nagy kitartást igénylő munkát a Száhel-övezetben a kezdetektől kézi erővel, ásókkal és kapákkal végzik az ott lakók. A közelmúltban viszont megjelent egy hasznos munkagép, a Delfino eke, amely jelentősen meggyorsítja a sivatagok termőföldekké alakítását.
Zöld fal készül
A FAO is segítséget nyújtott az eszköz kifejlesztéséhez, amely könnyebben töri át a tömörödött, csontszáraz földet a hagyományos kézi szerszámoknál. Burkina Fasótól Nigeren és Nigérián át Szenegálig mindenfelé ilyen gépek dolgoznak már, a végző cél az, hogy egy „zöld fal” létrehozásával állítsák meg a Szahara déli irányú terjeszkedését.
A Delfino eke maga is a hagyományos félhold alakú mélyedéseket hozza létre, de az eddigieknél gyorsabban, hatékonyabban, mélységében is átmozgatva a talajt. Míg kézi erővel 100 gazdálkodó naponta 1 hektárnyi területet tud megművelni, addig a traktor mögött húzott eke 15–20 hektárral is végez egyetlen nap leforgása alatt.
Szántás után fás- és lágyszárú őshonos fajok magjait vetik el, palántákat ültetnek, a rendkívül ellenálló, gyorsan fejlődő növények pedig meghálálják a gondoskodást. A leromlott talajon is megfelelően fejlődnek, zárt takarót létrehozva javítják a kopár területek termékenységét. Burkina Fasóban a földek harmada leromlott állapotú, ami azt jelenti, hogy az idők során 9 millió hektárt voltak kénytelenek kivonni a mezőgazdasági termelésből. Mindez évente további 360 ezer hektárral bővül, ha nem tesznek semmit a folyamat megállításáért.
Ilyen a félholdas művelés Afrikában – kézzel és az újfajta ekével:
