A jövő ökoszisztémáit az éghajlatváltozás hatására kialakuló szárazság fogja meghatározni. Egy, a Wageningeni Egyetem (WUR) által közzé tett új kutatás szerint az ökoszisztémák működését a vízfüggőség fogja meghatározni, magyarán az, hogy lesz-e hozzáférhető víz az adott régióban.
A WUR kutatói a legkorszerűbb klímamodellek alkalmazásával olyan forgatókönyveket tártak fel, amelyek rámutattak olyan „forró pontokra”, amelyek esetében az egyre szűkösebb vízforrások határozzák majd meg a területek „életképességét”. Példa erre Közép-Európa, az Amazonas-medence, valamint Oroszország egyes nyugati területei. Ezeknek a régióknak az ,,egészsége” és termelékenysége várhatóan csökkenni fog. Az egészéges ökoszisztémák létfontosságúak az emberi élet szempontjából (is), hiszen számos kulcsfontosságú, úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak, élelmiszer-, és vízbiztonsági szempontból, valamint hozzájárulnak a szén-dioxid (CO2), mint jelentős üvegházhatású gáz megkötéséhez, és a víz párolgása nyomán kialakuló hűtő hatáshoz is.
A harmonikusan működő ökoszisztémák növényzetének megfelelő mennyiségű napenergiára, és a talajból hozzáférhető vízre van szüksége. Az így zavartalanul folyó fotoszintézis során a növényi leveleken elhelyezkedő gázcserenyílásokon keresztül légköri CO2 jut a növénybe, ezzel csökken a gáz légköri koncentrációja. Ezzel párhuzamosan a növények párologtatnak, amellyel vízgőz kerül a légkörbe, így a növényzet hűtő hatást gyakorol környezetére, amelynek jelentős hőstressz-csökkentő hatása van – de ehhez természetesen csapadékra van szükség.
Az elemzések szerint, és ahogy azt tapasztalhatjuk is, a napenergia-csapadék egyensúly napjainkban megbomlóban van. Míg az első tényező világszerte fokozódik, a vízutánpótlás egyre kiszámíthatatlanabb formában történik.
Mi várható?
A kutatók az 1980-2100 közötti adatokat elemezték, hogy egy új mutató segítségével megvizsgálják a víz és az energia elérhetőségében bekövetkező egyidejű változások hatását az ökoszisztéma-funkciókra nézve. A tanulmány szerint 2100-ra az 1980-as adatokhoz képest további 6 millió km2 földfelületünk válik vízkorlátozottá. És ez a hatás nemcsak térben, hanem időben is jelentkezni fog: a vizsgált intervallum végére a vízkorlátozottság időtartama a szóban forgó területek csaknem felén évente 6 hónappal növekedni fog.
A fent említett tényezők veszélyeztetik az ökoszisztémák stabilitását. Ez élelmiszer- és vízhiányhoz, a földek degradációjához, a szárazföldi ökoszisztémák CO2-megkötésének zavarához, a biológiai sokféleség csökkenéséhez, valamint a szélsőséges időjárási események időtartamának, intenzitásának és gyakoriságának növekedéséhez vezethet.
