Akár babonás félelemmel is tekinthetünk egy Magyarországon ritkán megjelenő madárfajra, amelynek felbukkanása gyakran valamilyen természeti katasztrófával hozható összefüggésbe.
A Földön nagyjából 10 ezer madárfaj él, és ezek egy jelentős része (közel félezer) már Magyarországon is megjelent legalább egyszer. Ez viszonylag friss adatokra támaszkodva jelenthető ki, 1944-ben ugyanis, a második világháborúban megsemmisült a Madártani Intézet teljes archívuma és gyűjteménye, és az ezzel kapcsolatos munkák 1950–51-ben indultak újra. Az említett csaknem félezer madárfaj 85 százaléka egyébként kiemelt természetvédelmi oltalom alatt áll.
Közülük egy meglehetősen különös sorssal rendelkezik Magyarországon. Tulajdonképpen három évtizede szőrén-szálán eltűnt, pontosabban szólva igencsak ritkán észlelik még a szakemberek is, ezáltal a közvélemény számára nem létezik. Lényegében jól is van ez így, hiszen egy furcsa viselkedésű, inváziós fajról van szó, amelynek a feltűnése egyáltalán nem kecsegtet semmi jóval.
Ennek megértéséhez egészen 1995-ig kell visszarepülnünk az időben, akkor – egyebek mellett – a Kelet-Magyarország című megyei lapban is megjelent a hír, miszerint Hajdúszoboszló környékét ellepték az olaszsáskák. A 2-3 centiméteresre megnövő falánk rovarokból 5-6 darabot is megszámoltak egy négyzetméteren a mezőgazdasági táblákon, és főleg a napraforgóban, kukoricában, lucernában okoztak hatalmas károkat.
Költeni maradtak
Miattuk maradt nálunk költeni abban az esztendőben rejtélyes és ritka madarunk, a pásztormadár. Rózsaszín seregélynek is nevezik, hiszen küllemében és viselkedésében valóban hasonlít a seregélyre. Ha ellátogat hozzánk, akkor május második felében érkezik, de ez nem túl gyakran történik meg, fészket 1995-ben építettek nálunk utoljára a párok. Szakemberek ezt a fent említett sáskajárással hozzák összefüggésbe, a pásztormadarak alighanem úgy ítélték meg, hogy rendelkezni fognak Magyarország területén elegendő táplálékkal a fiókák kiköltése és felnevelése idejére.
Ez akkor így is történt, de például 2021-ben is nagyobb számban figyelték meg őket a Hernád-völgyben. Nem volt könnyű azonosítani a mintegy 30 pásztormadarat, mert egy közel 1000 példányos seregélycsapathoz csatlakoztak egy lucernatarlón. A nevét egyébként onnan kapta, hogy szívesen követi a legelő állatokat, jó „pásztor” módjára, mert azok közelében több táplálékállata mozog. Nem is baj tehát, ha csak alkalmanként bukkan fel nálunk, hiszen ez azt jelenti, hogy még nem szaporodtak el túlságosan a rovarkártevők.
Így néz ki és így dalol a pásztormadár:
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
