A tőzeges talajok mezőgazdasági hasznosítása hosszú ideje komoly szakmai kihívásnak számít Európa több országában. A korábban lecsapolt területek ugyan intenzív művelés alá vonhatók voltak, azonban mára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ezek a beavatkozások jelentős környezeti terheléssel járnak.
A klímavédelmi célok erősödésével párhuzamosan ezért egyre több ország keresi azokat a megoldásokat, amelyekkel a gazdálkodás és a természetvédelmi szempontok összehangolhatók. Németországban most új támogatási konstrukciók és szakmai programok indultak a lápterületek fenntartható használatának ösztönzésére.
A lecsapolt tőzegtalajok jelentős kibocsátók
A tőzegtalajok különleges szerepet töltenek be a globális szénkörforgásban. Ezek a területek évszázadok, sőt évezredek alatt hatalmas mennyiségű szerves szenet halmoztak fel. Amíg vízzel telített állapotban maradnak, a szén hosszú időre megkötve marad a talajban.
A vízrendezési munkák és a mezőgazdasági hasznosítás azonban felgyorsítják a tőzeg bomlását, amelynek következtében jelentős mennyiségű szén-dioxid és dinitrogén-oxid kerül a légkörbe.
Új gazdálkodási modellek kerülnek előtérbe
A hagyományos szántóföldi művelés sok esetben nehezen fenntartható a magas talajvízszintű területeken, ezért egyre nagyobb figyelmet kapnak az úgynevezett paludikultúrák. Ezek olyan mezőgazdasági rendszerek, amelyek kifejezetten nedves, visszavizesített talajokra épülnek.
A gyakorlatban ez jelentheti például nád, gyékény vagy tőzegmoha termesztését, de több helyen vizsgálják a nedves rétek legeltetésének lehetőségeit is. Az ilyen növények biomasszája építőipari alapanyagként, energetikai célokra vagy kertészeti felhasználásban is értékesíthető lehet.
Mindemellett egyes régiókban alternatív hasznosítási formák is megjelentek. Több projekt foglalkozik például azzal, miként lehet a visszavizesített területeken megújulóenergia-fejlesztéseket – például napelem- vagy szélerőmű-beruházásokat – összehangolni a természetvédelmi célokkal.
Tanácsadással segítik a gazdálkodókat
Az átállás azonban nem egyszerű feladat a termelők számára. A vízvisszatartás, az új művelési módok, valamint az engedélyezési és finanszírozási kérdések sok gazdálkodó számára komoly bizonytalanságot jelentenek.
Ezt felismerve Németországban létrehozták a KoMoor nevű koordinációs központot, amely a mezőgazdaság, a kutatás, az államigazgatás és a klímavédelmi szereplők közötti együttműködést támogatja. A szervezet egyik legfontosabb feladata a tudásátadás és a gyakorlati tanácsadás, különösen a támogatási lehetőségek eligazodásában.
A program célja, hogy a gazdálkodók számára gazdaságilag is működőképes alternatívákat mutasson be, miközben csökkenthető a tőzegtalajokhoz kapcsolódó kibocsátás.
Európában egyre fontosabb kérdés
A lápterületek jövője nemcsak Németországban került napirendre. Az Európai Unió klíma- és természet-helyreállítási céljai miatt várhatóan egyre több tagállamban jelennek meg hasonló programok. A mezőgazdasági termelők számára mindez hosszabb távon új bevételi forrásokat is jelenthet.
Egyre több olyan támogatási és piaci rendszer jelenik meg ugyanis Európában, amely pénzügyi ösztönzőt kínál a szénmegkötést segítő vagy a természetes élőhelyek helyreállítását szolgáló gazdálkodási gyakorlatokért. Ilyen lehet például a visszavizesített területek fenntartása, a természetkímélő művelés vagy a vizes élőhelyek ökológiai állapotának javítása.
Képek: Pixabay.
