A nanoműanyagok elárasztják az Atlanti-óceánt

A legmagasabb koncentrációt a felszíni rétegekben mérték, átlagosan 18 mg/m³ értékkel, míg az alsó rétegekben 5,5 mg/m³ körül alakult a koncentráció.

27 millió tonna apró műanyag csak az Atlanti-óceánban

A tanulmány alapján az Atlanti-óceán északi részén (8°–55° északi szélesség között) a felszíni vízrétegekben összesen mintegy 27 millió tonna nanoműanyag található. Ez az érték megközelíti, vagy akár meghaladhatja a makro- és mikroműanyagok becsült tömegét az óceánokban.

Hogyan kerülnek oda ezek a részecskék?

A nanoműanyagok jellemzően nagyobb műanyagok aprózódásából származnak. A napsugárzás, a hullámzás, a vízmozgás és a levegőből származó szennyezés mind hozzájárulnak a részecskék óceánba jutásához. A part menti területeken magasabb a koncentráció, de az észak-atlanti örvényzónákban is jelentős mennyiséget találtak.

Láthatatlan, mégis veszélyes

A kutatás azt is kimutatta, hogy a nanoműanyagok tömege már meghaladja a korábban domináns makro- és mikroműanyagokat. Ráadásul ezek a részecskék képesek áthatolni a sejtfalakon, bejutni az élő szervezetekbe, felhalmozódni, és potenciálisan toxikus hatásokat okozhatnak. Emberi szövetekben – például a véráramban és agyban – is kimutatták már jelenlétüket.

Kutatási irányok és megoldások

A kutatók szerint sürgős szükség van pontosabb mintavételi módszerekre, új laboratóriumi technológiákra és globális mérési hálózatokra. A hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni, mivel az apró részecskék eltávolítása a vízből szinte lehetetlen. A jövőbeni kutatások célja a szennyezés forrásainak azonosítása, a műanyagok viselkedésének megértése különféle környezeti viszonyok között, valamint a potenciális egészségügyi kockázatok feltárása.

(Forrás: Nanoplastics make up most of the plastic pollutants in the North Atlantic Ocean)

^{Képek: Pixabay}