Az emberre veszélytelen, az őshonos rákokra viszont annál inkább egy súlyos fertőzést hordozni képes állat, amely a Balatonban is megtalálható.
Az „invazív faj” kifejezés negatív jelentéstartalommal bír, amit Magyarország kapcsán is egyre többet emlegetünk. Olyan idegenhonos állatokról vagy növényekről van szó, amelyek képesek a természetes elterjedési területükön kívül megtelepedni, tömegesen elszaporodni, és ezzel nagy kárt okoznak az új élőhelyükön. Villámgyorsan kiszorítják ugyanis az őshonos fajokat, már csak azért is, mert az új környezetben (még) nem rendelkeznek természetes ellenséggel.
Európai szinten már az 1970-es években felléptek az invazív fajok ellen. A számuk ennek ellenére egyáltalán nem mutat csökkenést, hazánkban is komoly fejtörést okoznak a szakemberek számára. Még az olyan frekventált helyeken is, mint a Balaton, ahol különösen szem előtt vannak, és az általuk okozott problémákra a szélesebb közvélemény is felfigyel.
Meddig nevezhetünk egy fajt idegenhonosnak? A válasz nem egyszerű, mert például a közönséges csavarhínár már a 19. század óta velünk él. Eredetileg a mediterrán édesvizekben fordult elő, és alighanem egy magyar utazó hozhatta magával a Kárpát-medencébe. A Hévízhez hasonló hőszigeteken meg is tudtak ragadni, és ma már a Balaton mintegy 40 kilométeres partszakaszán detektálható a jelenléte.
A különösen kellemetlen invazív fajok közé tartozik a cifrarák is. Észak-Amerikából került hozzánk, és gyors terjedése figyelhető meg „a magyar tengerben”. Nem akármilyen módszerrel kerekedik felül őshonos vetélytársain, a védett kecskerákot például nemcsak kiszorítja élőhelyéről, de meg is fertőzi azt. A cifrarák tünetmentes hordozója a rákpestisnek, amibe maga nem pusztul bele, ám a kecskerák igen.
A rákpestis emberre veszélytelen, sőt a halakra is. Valójában egy moszatgomba, amely rokona a szőlő-peronoszpórának és a burgonyavésznek, a hatását tehát el tudjuk képzelni. A fertőzést mikroszkopikus méretű zoospórák okozzák, és a beteg egyedeken többnyire megváltozott viselkedés, nappali aktivitás, összehajtott potroh, végtagvesztés jelentkezik, az elhullás pedig tömeges.
A helyzet mostanra odáig fajult, hogy a Balaton keleti medencéjében szinte egyeduralkodó az invazív cifrarák, míg nyugaton még együtt él a kecskerákkal. A cifrarák nem válogatós, a különféle növények és apró termetű állatok (férgek, kagylók, csigák) mellett bármilyen szerves törmeléket elfogyaszt. Évente kétszer is szaporodhat, és átlagosan 4 évig él, a terjedése tehát ideális körülmények között villámgyors lehet.
A potroh hátlemezein lévő barnásvörös foltokról könnyen felismerhető a cifrarák:
