Mindannyian tudjuk, hogy a legtöbb élelmiszer előállítása üvegházhatású gázok kibocsátását okozza, ami éghajlatváltozáshoz vezet. Ezek a kibocsátások több száz különböző forrásból származnak, többek között az üzemanyagot elégető traktorokból, a műtrágyagyártásból vagy akár a tehén bélrendszerében élő baktériumokból.
Összességében az élelmiszer-termelés az ember által okozott üvegházhatásúgáz-kibocsátás negyedét teszi ki. Vannak azonban olyan élelmiszerek, amelyek több üvegházhatású gázt vonnak el, mint amennyit kibocsátanak, ezeket nevezik „szén-dioxid-negatív” élelmiszereknek. Ha több ilyen élelmiszert állítunk elő és fogyasztunk, az segíthet csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, és bizonyos esetekben az ökoszisztémákat is helyreállíthatjuk.
A növény fejlődése közben szén-dioxidot (CO2) vesz fel a levegőből, de amikor mi (vagy az állatok) ezeket a növényeket elfogyasztjuk, ez a CO2 általában egyenesen visszakerül a levegőbe.
Ezért tartósan kell megkötnünk a szenet a légkörből, és azt a tengerekben, a kőzetekben, a talajban vagy a fákban tárolnunk. Milyen ehető anyagok alkalmasak erre?
Moszatok
A moszatok szén-dioxidot kötnek meg. Növekedés közben egyes részeik leválnak, az óceán mélyére süllyednek, ahol a CO2 tárolódik. Ez a mennyiség moszat-kilogrammonként viszonylag csekély, így ahhoz, hogy valóban karbonnegatív legyen, az ellátási láncnak erősen szén-dioxid-hatékonynak kell lennie, minimális szállítással, csomagolással és feldolgozással.
A helyben termelt moszat tehát potenciálisan szén-dioxid-negatív lehet. A moszat védelme azonban ösztönzőleg hathat az elpusztult élőhelyek helyreállítására; ez olyan környezeti előny, amely túlmutat az éghajlatváltozás mérséklésén.
Baktériumtermékek
A metánt oxidáló baktériumok metánt használnak fel energia nyerése érdekében. Ez nagyon hasznos, mivel a metán erős üvegházhatású gáz, minden egyes kilogrammja 100 év alatt 30-szor jobban növeli a globális felmelegedést, mint a CO2.
Ha megesszük ezeket a baktériumokat, közben CO2 szabadul fel, amivel egy erős üvegházhatású gázt (metán) egy sokkal kevésbé erős gázzá (CO2) alakítunk át. A baktériumoknak más tápanyagokra, például nitrogénre és foszforra is szükségük van, de a kutatások szerint ezek képesek tápanyagforrásként hasznosítani a tápanyagokban gazdag hulladékokat, például az élelmiszerhulladékot vagy az állati trágyát.
Az ezekből a baktériumokból készült termékek – mint például a fehérjeporok vagy a húspótlók – nagy valószínűséggel szénnegatívak, bár ma még csak próbálkoznak ilyen típusú termékek előállításával.
Áfonya és zeller
A tőzeglápokban a szerves szén gyorsabban felhalmozódhat, mint ahogy lebomlik. Itt megterem többek között az áfonya és zeller. Az így termesztett élelmiszerek tehát potenciálisan szén-dioxid-negatívak lehetnek, de az ellátási láncuknak is nagyon hatékonynak kell lennie. A friss áfonya esetében ez általában nem így van, mivel csomagolják – gyakran műanyagba – és a világ minden tájáról, például Peruból szállítják.
Diófélék, olajbogyó és citrusfélék
Ha a szántóföldekre ültetnek fákat, azzal szén-dioxid tárolódik. Még a teljes ellátási láncot figyelembe véve is a ma a boltokban kapható tipikus diófélék kilogrammonként körülbelül 1,3 kg CO2-t szabadítanak fel.
Ez a folyamat addig tart, amíg a fákat ki nem vágják, de ha belőlük később például bútort készítenek, az is a szén-dioxid tárolásának egy módja.
Regeneratív módon termesztett élelmiszerek
Számos regeneratív gyakorlat, például a talaj nem művelése vagy sövények létesítése, növelheti a talajban vagy a növényzetben tárolt szén mennyiségét, amiről több cég is hitelt érdemlően beszámolt, például búzatermesztés során vagy sör előállításával.
A nagy kibocsátású élelmiszerek, például a marhahús esetében azonban a kutatások szerint a regeneratív gyakorlatokkal nem lehet negatív kibocsátást elérni.
A szén-dioxid-jelölések szükségessége
Összességében nehéz azonosítani a szén-dioxid-negatív élelmiszereket. Ezért világszerte igyekeznek létrehozni a termékek teljes életciklusát figyelembe vevő, megbízható szén-dioxid-megfigyelési és címkézési rendszereket.
Új-Zélandon például a mezőgazdasági üzemeknek mostantól számszerűsíteniük kell az üvegházhatású gázok kibocsátását. Franciaországban pedig a kormány a szén-dioxid-kibocsátás címkézésének országos bevezetését tervezi, hogy mindenki számára könnyebbé tegyék a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából negatív élelmiszerek azonosítását.
Földet kímélő élelmiszerek
A szén-dioxid-negatív élelmiszerekben rejlő lehetőségek ellenére ezek mindig csak kis részét teszik ki étrendünknek. Egyszerűen nincs elég szén-dioxid-negatív potenciállal rendelkező termék, és a regeneratív gyakorlatok valószínűleg nem tudják ellensúlyozni a magas kibocsátású élelmiszereket.
Tehát más stratégiákra is szükségünk van a szén-dioxid-csökkentés érdekében. Például kevesebb földterületen is megtermelhetjük ugyanazt az élelmiszer-mennyiséget, a felszabaduló rész pedig el tudja nyelni a szenet, ha erdő alakul ki rajta.
A hozamnövekedés azonban általában évente legfeljebb néhány százalékos, és közel sem elég ahhoz, hogy elegendő földterületet takarítsunk meg ahhoz, hogy a termék szén-dioxid-kibocsátása negatív legyen. Más megoldásra is szükség van.
Egyes termékek olyan sok földet használnak, hogy csak a termelés megváltozása negatív kibocsátást eredményezhet. A marhahús például átlagosan 100 négyzetméter földet használ fel 100 gramm fehérjéhez, míg a növényi alapú élelmiszerek, például a bab vagy a tofu ugyanennyi fehérjéhez körülbelül 5 négyzetmétert.
Fotó: Pixabay
