A Balaton környékének kényes ökológiai egyensúlyát nem könnyű fenntartani, különösen akkor, ha egy-egy veszélyes faj túlzottan elszaporodik.
A Balaton és környéke rendkívül gazdag, változatos élővilággal rendelkezik. A sokszínű ökoszisztémához hozzájárul, hogy ez a komplex és finoman kiegyensúlyozott rendszer számtalan féle élőhelytípust foglal magában. A nyílt vízi területek, nádasok, mocsaras partszakaszok, homokos és kavicsos partok, parti rétek és legelők, félszigetek és öblök mind egyedi fajösszetétellel és ökológiai funkcióval rendelkeznek.
Az egyensúly megbomlása mindig veszélyekkel jár, márpedig a „magyar tenger” környékén számos olyan ragadozó is él, amelyek túlszaporodva felboríthatják az ökoszisztéma „egészséges” működését. Bizonyos években a vidrák okoznak gondot, máskor a vadmacskák, nyestek, de a húsevők közé tartoznak a vörös rókák is, amelyek idén az emberre is veszélyt jelentettek. Az alveoláris echinococcosis, egy potenciálisan halálos parazitás fertőző betegség hordozóiként és okozóiként a nyáron a tömeges kilövésüket is elrendelték.
Ugyanennek a betegségnek a hordozói lehetnek azok a ragadozók, amelyeket a köznyelv nádi farkas, réti farkas, toportyán és csikasz neveken is emleget. Ez az aranysakál, a sztyeppék, fás puszták, bokorerdők, nehezen áttörhető bozótosok, elnádasodott nedves területek lakója, amely főleg kisebb rágcsálókkal táplálkozik. A 20. század közepére eltűnt Magyarországról, de az 1980-as években újra felbukkant, és ma már egyre több gondot okoz a folyamatos terjeszkedésével.
Veszélyben a nagyvadállomány
Az állományuk nagyragadozók hiányában évente akár 40 százalékkal is növekszik, ami érthetően károsan befolyásolja az ökoszisztémát. Ma már a hazai populációja eléri a 60 ezer egyedet, és ezzel Európa éllovasai vagyunk. A vadászok évente mintegy 12 ezer aranysakált lőnek ki, ennek ellenére továbbra is rengeteg gondot okoznak. Főleg Somogyban, a Balatontól délre eső területeken, ahogy azt a Sonline.hu hírportál cikkéből is megtudhattuk.
A lap szerint az eredményes kilövések miatt jelenleg éppen csökkenőben van az állomány, de még koránt sem dőlhetünk hátra. Az aranysakál ma már minden somogyi erdőben megtalálható, és sok helyen komoly kihívást jelent a nagyvadállomány számára. A dámszarvasok különösen veszélyben vannak tőlük, amint azt az éjjellátó kamerák felvételei is tanúsították.
„Amikor már éjszakai eszközökkel is figyelhettük a területet, akkor döbbentünk rá, mennyi van valójában. Az 1000 hektárra jutó példányszám legalább háromszorosa volt annak, mint amit korábban gondoltunk”
– mondta a lábodi Horváth Mihály, aki közel egy évtizede foglalkozik az aranysakálok gyérítésével. Ő maga évente átlagosan 300 példányt ejt el, és úgy látja, hogy mára valóban kezd beállni egy kezelhető egyensúly. A cél természetesen nem a ragadozók teljes kiirtása, csupán kordában tartása. A dámvadállomány néhány év alatt így visszaerősödhet, ami azt jelentené, hogy évente akár félszáz trófeás dám kerülhetne terítékre azon a vidéken.
Látványos film az aranysakál-populáció kordában tartásáról:
