Nincs egységes megoldás a Duna vízszintjének normalizálására, hiszen egyszerre két problémát kell orvosolnunk a folyóval kapcsolatban.
A magyarországi folyók esetében eddig leginkább az árvizektől tartottak a szakemberek, idén viszont a legnagyobb vizeink szintje is kritikus értékre süllyedt a tulajdonképpen tavasz óta tartó páratlan aszály miatt. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a Paksi Atomerőmű 2026 augusztus elején fokozatosan szinte teljesen leállt a Duna rendkívül alacsony vízállása miatt, a négy reaktorblokk nyolc turbinájából csupán egy üzemelt. Mivel a Paksi Atomerőmű biztosítja a hazai áramtermelés közel felét, gazdasági okokból sem célszerű, hogy még egyszer előforduljon hasonló eset.
A megoldást sokak szerint egy duzzasztómű jelentené, ám a helyzet nem ennyire egyszerű. A közvélemény nyilvánvalóan gyors intézkedést vár el, ám – mint az a Válasz Online alapos cikkéből is kiderül – nincs egyetlen, a Duna teljes egészén működő „gyógymód” a problémára. Kevesen vannak tisztában például azzal, hogy a felvízi duzzasztók nemcsak vízbőséget, de ugyanakkor medersüllyedést is okoznak, így Paks környezetében mintegy 80 cm-nyi vízszintet buktunk azon, hogy a szabályozás, a kotrások és az ausztriai gátak miatt a Duna ma mélyebben folyik, mint 60 éve. Előfordulhat, hogy egy ilyen építmény több bajt okozhat, mint amennyit megold.
A helyzet rendezését a probléma azonosításával kell kezdeni, nem az eszközökről szóló vitával. Az extrém alacsony vagy magas vízszintek alighanem a Duna esetében is több krízist okoznak majd a jövőben, és mindennek kiváltója a klímaváltozás. Lesznek még a mostaninál sekélyebb vízállások is a folyón, ami a Paksi Atomerőmű teljes leállását okozná, ennek az állapotnak a bekövetkeztét tehát nem szabad megvárnunk. A sok helyen mélyebbé vált meder mellett bizonyos szakaszokon az eltűnő hordalék, a melegebb víz, illetve a sérülő ökológia jelenti a legnagyobb gondot, ezért sem lehet egységes megoldásról beszélni.
A gyakorlatban is működik
„Meg kell állítani a Duna mederszint-csökkenését és lassítani kell a lefolyását”
– foglalja össze a legfontosabb teendőket a Válasz Online cikke. Bizonyos szakaszokon az úgynevezett Chevron-gát jelenthet megoldást a Dunán, ez olyan, mintha óriási patkókat tennénk a folyómederbe. A céljuk az, hogy a fő sodorvonal mellett egy védettebb áramlási zónát alakítsanak ki, és az elképzelés az amerikai Mississippi folyón az 1990-es évek óta a gyakorlatban is működni látszik. Akárcsak a víz alatti fenékbordák, amelyek a kanyarokban változtatják meg a másodlagos áramlásokat, csökkentve a külső part erózióját és megakadályozva a meder további mélyülését. Bizonyos részeken hasznos volna a mellékágak rehabilitációját, a folyókanyarulatok visszaállítását is elvégezni a Dunán.
Nincs tehát egyetlen jó megoldás, a most felsorolt, illetve a cikkben bővebben kifejtett eljárások következetesen, megfelelő helyeken és egymással összehangolva alkalmazva azonban mérsékelhetik a medermélyülést, javíthatják a hordalékegyensúlyt, és hosszabb távon kedvezőbb irányba terelhetik a Duna jelenlegi negatív folyamatait.
Katasztrofális képet mutat a Duna Dunaföldvárnál is:
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
