A zuzmók az egyik legkülönlegesebb élőlénycsoportot képviselik: gombák és algák szimbiotikus együttéléséből jöttek létre, és a bolygó legextrémebb környezeteiben is megélnek.
Míg a tundrán állatok táplálékát jelentik, addig másutt gyakran csak akkor tűnnek fel, amikor már semmi más nem képes megtelepedni. Különleges tulajdonságaik – mint például az UV-sugárzással szembeni természetes védelem – különösen ellenállóvá teszik őket az időjárás szélsőségeivel szemben.
Egyedülálló fényvédelem, lassú növekedés
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói szerint a zuzmók rendszeresen kiszáradnak, így védik fotoszintézisüket. Saját anyagaik UV-szűrőként működnek, hatásuk az 5-ös faktorszámú naptejhez hasonlítható. Mindez segíti őket a túlélésben – ugyanakkor rendkívül érzékenyek az emberi bolygatásra. Lassú növekedésük és regenerációjuk miatt a természetes élőhelyek megőrzése kulcsfontosságú a fennmaradásukhoz.
Zuzmóközösségek mint ökológiai indikátorok
A kutatók természetes élőhelyeken vizsgálják a zuzmófajokat, többek között azt, hogy melyik faj miért képes sikeresen megtelepedni adott ökoszisztémákban. Erdőgazdálkodási módszerek hatásait is mérik: egyes természetvédelmi kezelések kifejezetten kedvezhetnek a fajgazdagságnak.
Homokbuckák, mikroklímák, válaszok
A kutatócsoport Fülöpházán és Bugacon végzett terepvizsgálatokat: a homokbuckák különböző kitettségű oldalain más-más zuzmóközösségek élnek. Ezek mikroklíma-függő különbségeinek elemzése lehetővé teszi a klímaváltozási forgatókönyvek modellezését. Emellett azt is vizsgálták, hogyan változik a zuzmók fotoszintetikus aktivitása az év során – és kiderült, hogy minden faj más stratégiát követ az alkalmazkodásban.
Lassúak, de létfontosságúak
Bár a zuzmók aprók, lassan növekednek és nehezen regenerálódnak, mégis rendkívül értékes bioindikátorai lehetnek a változó környezetnek. Jelenlétük vagy eltűnésük egyaránt fontos üzenetet hordoz – nemcsak a kutatók, hanem mindannyiunk számára.
Képek: Pixabay.
