Ilyen eset nagyon ritkán történik meg, és sok balszerencsés véletlen összjátékára van szükség, hogy ennyire szélsőséges következménye legyen: egy csorda csaknem száz tagját sújtotta halálos villámcsapás Brazíliában.
Nem lehetett megelőzni
A tehenek a legelőn voltak, amikor a vihar heves esőzéssel és villámlással lesújtott a területre. Két nappal a vihar után, kedd reggel a gazdaság vezetője fedezte fel a pusztító következményeket: 98 szarvasmarha feküdt holtan a legelőn. A vihar idején a farm tulajdonosa egy másik birtokon tartózkodott, és csak később szerzett tudomást az esetről.
A gazdaság vezetője rutinellenőrzés közben találta meg a szarvasmarhákat. A feltételezések szerint az állatokat akkor érte villámcsapás, amikor a legelőn pihentek. A hatalmas pusztításnak kedvezhetett a nedves talaj, amely jól vezette az áramot.
Az esetek ritkák, de nem kivételesek. Például idén májusban az egyesült államokbeli Colorado államban több mint 100 szarvasmarhába csapott bele egyetlen villám, amelyek közül 34 elpusztult. Ennél az esetnél sajnos egy ember is meghalt, aki az állatok közelében tartózkodott: éppen az etetésükkel foglalatoskodott.
Másodpercenként globálisan 50, négyzetkilométerenként évi két villámcsapás
Az amerikai Nemzeti Meteorológiai Szolgálat adatai szerint egy átlagos villámcsapás 300 millió voltos feszültséggel és 30 ezer amper áramerősséggel érheti el a földet vagy szerencsétlenebb esetben egy embert, bár meglehetősen ritka, hogy valakit villámcsapás ér.
Évente körülbelül 24 ezer ember veszti életét villámcsapás következtében és tízszer ennyien sérülnek meg villámlásban, ami egyébként igen gyakori: másodpercenként 50-szer villámlik a Földön, óránként pedig több százezer villámcsapás történik a Föld felszínén. Egyes adatok szerint Magyarországon évente a földet ért villámcsapások átlagos gyakorisága négyzetkilométerenként kettő.
Mit tehetünk, ha szabad téren ér bennünket a zivatar?
Az eumet.hu így foglalja össze, hogy mit tehetünk a villámcsapások elkerülése érdekében:
- Kerüljük a villámcsapásnak kitett helyeket, például hegycsúcsokat, hegygerinceket, vagy a szabad, sík területeket (villámhárítóként működnek).
- Kerüljük a nedves talajt, vízfelületeket (villámhárítók, rövidre zárási lehetőség).
- Kerüljük a kőomlásveszélyes csurgókat, szakadékokat (kőomlás, rövidre zárási lehetőség).
- Ha gépkocsi áll a rendelkezésünkre, használjuk Faraday kalitkaként (az ablakokat zárjuk be, ne érintsük meg a fémrészeket) ez nyújtja a legnagyobb védelmet.
- Kerüljük a kiugró sziklákat, magukban álló nagy sziklákat, kis odúkat és barlangokat (rövidre zárási lehetőség).
- Csak akkor bújjunk mélyedésbe, ha az legalább 1,5 méter mély.
- Csak akkor keressünk védelmet barlangban, ha abban a bejárattól, a tetőtől és a falaktól legalább 1,5 méter távolságra lehetünk.
- Használjuk ki a fal által nyújtott védőzónát. A fal magassága legyen legalább a testhossz nyolcszorosa, a faltól való távolság pedig legalább egy testhossz.
- Guggoljunk le (zárt lábakkal és térdekkel, hogy csak egy ponton érintkezzünk a környezettel), lehetőség szerint 10-30 cm vastag szigetelőréteget téve a talpunk alá (ruha, esőköpeny, száraz kő).
- Ha rendelkezésünkre áll alumínium mentőfólia, terítsük testünkre úgy, hogy az a talajjal ne érintkezzen. Kisegítő (gyenge) Faraday-kalitkaként működik.
