A szabad világ elképedve hallgatja az észak-koreai propaganda nehezen hihető diadaljelentéseit, egy extrém eset ismét kiszivárgott az ázsiai diktatúrából.
Észak-Korea egyike a modern kori diktatúráknak, amely több generáció óta a Kim-dinasztia irányítása alatt áll. Néhány évvel a második világháború lezárása után, 1950-ben robbant ki a koreai háború, amelyben az Egyesült Államok által vezetett ENSZ-erők a déliek, míg Kína és a Szovjetunió az északiak oldalán harcoltak – ez volt a hidegháború első fegyveres konfliktusa.
Jogilag a háború ma is tart, hiszen 1953-ban csak tűzszünet született. A sztálinista kommunista diktatúrát bevezető Kim Ir Szen elnököt később a fia, Kim Dzsongil követte a hatalomban, 2011 óta pedig már az unoka, Kim Dzsongun irányítja a 120 ezer négyzetkilométer kiterjedésű, 26 millió lakosú ázsiai országot.
Észak-Korea belső életébe viszonylag kevés bepillantást nyerhetünk. Annyi bizonyos, hogy kínai és orosz segítség nélkül még kétségbeejtőbb helyzetbe kerülnének a lakosai, akiknek így is gyakran kijut az éhezésből. Az elnyomó hatalom rengeteget költ fegyverkezésre és a hadseregre, miközben a mezőgazdaság és az élelmiszerellátás meglehetősen ingatag lábakon áll.
Látványintézkedésekből azonban nincs hiány, amit egy friss hír szintén alátámaszt. Kim Dzsongun hatalmas erdősítési programot hirdetett – immár sokadjára, ahogy a csendben zúgolódó észak-koreaiaktól kiszivárgott. Hiába ültetnek ugyanis évről évre csemetéket, azok lényegében már az első télen tűzifaként végzik. Mindezt megerősítette a feminista Koreai Szocialista Női Szövetség is, mégpedig annak apropóján, hogy idén sikerült ugyanazt a zónát kétszer is kijelölni az erdősítésre.
Nincs esély az erdők regenerálódására
Az embereknél kezd betelni a pohár a rengeteg felesleges mozgósítás miatt, bár a lázadástól azért még nagyon messze vannak, a kemény elnyomás miatt nagy a csönd az országban. A tavaszi és őszi erdősítési felbuzdulások értelmetlen tetteknek számítanak a jelenlegi körülmények között. A hegyoldalak egyre kopárabbak, mert a nélkülözők szinte minden facsemetét kivágnak, az egymás mellett lévő apró mezőgazdasági területek pedig szintén megakadályozzák az erdők regenerálódását.
„Októberben és novemberben a gyárak, iskolák, és a Koreai Szocialista Női Szövetség szervezetei faültetést folytatnak. Az emberek azonban belefáradtak már a hiábavaló mozgósításokba, és meglehetősen cinikusak a hatalmas eredményeket harsogó propagandával szemben”
– szivárgott ki egy helyzetjelentés. A forrás szerint az őszihez hasonló mozgósítás történik márciusban és áprilisban is, és a hatóságok hiába büntetik a fakivágások, a fázó lakosság a tiltással nem különösebben törődik. A tehetősebb családok megvesztegetik az ellenőrzőpontok őreit, így mázsaszám tudják hazahordani a kivágott fákat.
Így él az észak-koreai diktátor:
