Az AgroField Termelői Club legutóbbi összejövetelén a kukorica hibridválasztás játszotta a főszerepet. A piac felforrósodott hangulatában nehéz lett volna gyors reakciókat adni, ha nincsenek korábbi kísérleti eredmények és tapasztalatok. A kiválasztás során – a terméseredmények mellett –elsősorban a jövedelmezőség játszotta a főszerepet, de tisztáztuk a tőszám- és a tápanyag-reakciókérdéseket is, amelyek szintén a sikeresés eredményes kukoricatermesztés meghatározó elemei.
A kukorica hibridválasztás szempontjai az AgroFIELD Termelői Clubban
A klubtalálkozók fókuszában a szakma és a fenntarthatóság áll, melynek legjelentősebb eleme a hosszútávon és fenntartható módon elérhető haszon a termelési folyamatok során. A rendezvények különlegessége a reklám-, marketing- és üzleti érdek mentes, őszinte elbeszélési mód, mely sajnos a szakmából kiveszni látszik. Ez a stílus és a sokféle kreatív vizsgálati ötlet, és azok eredményei egyedülálló szakmai és társasági élményt nyújtanak a tagok számára.
A szaksajtóban, a médiában, ezáltal a szakmában is – mind nagyobb mértékben – az elérhető terméseredmények játszák a legfontosabb szerepet a hibridválasztás során. Szinte minden figyelem erre vetül a folyamatban. A megtermelt tömeggel azonban jelentősen nőhetnek a költségek is, amelyeket további termésnövekedéssel kell ellensúlyozni és még meg is kell haladni, hogy a törekvés értelmet nyerjen. A megtermelt nyers tömeggel jelentősen emelkedik a biztonságos tárolás miatt elvont víz mennyisége, ezáltal növekszik a szárítás költsége(is). A többlettermés többlet logisztikai, szállítási, tisztítási és tárolási költségeket generálhat, amelyek, ha a fajlagos termés és az aktuális ár interakciójában nem fedezik az elérhető terméstöbbletet (ár), akkor a haszontermelés szempontjából a munkánk meddő próbálkozás.
Változó klímánk alatt a terméseredmények javításának egyik tapintható trendje lett a hosszabb tenyészidejű hibridek előretörése, melynek –valljuk be – kedvezett a nemesítési munka során a genetikákba beépített egyre jobb vízleadó képesség is. Ugyanakkor a másik oldalon megjelentek olyan genotípusok, amelyek termésben megközelítik, vagy túl is szárnyalják a hosszabb tenyészidejű hibridek terméspotenciálját és kisebb kockázatot jelentenek a betakarításkori víztartalom szempontjából. A hosszabb tenyészidő sajnos csapadékosabb évjáratokban kényszer cselekvési láncsorozatba zár bennünket. Leszűkül, vagy eltűnik az optimális betakarítás és a talajmunka időablaka.
Ebben az aspektusban az optimális őszi vetéssel és annak körülményeivel már nem is borzolnám az idei ősz után amúgy is parázs kedélyeket. (Breaking: Az idei ősz nehéz körülményei után a videómegosztók újra tele vannak „talajgyalázó” traktorosvideókkal, melyek hamarosan felhasználható bizonyítékot szolgálhatnak a rövidesen újraéledő „zölderő” sötétebb tónusai számára, minek hatására csak bambán bámulunk, hogyan kerültünk ebbe az ostoba helyzetbe? Hogyan? Csak a saját ostobaságunk árán… A tanulság: NE OSZD, vagy cégvezetőként NE ENGEDD OSZTANI a hülyeséget!)
A változó árszínvonal mindig kockázata minden termelésnek. Gyengébb árak mellett a vízelvonás költségeinek aránya drasztikusan megemelkedik a jövedelem-szerkezetben, ami még inkább élezi a nagytermés kényszerét a rentábilis kukoricatermesztéshez. Az idén rendkívül kedvező helyzetben voltak a kukoricatermesztők. A nagy termésekhez magas árakat generált a keresleti piac. Ez a különleges együttállás szinte példátlan, óriási és megismételhetetlen szerencsének tekinthető, azonban ez a helyzet sajnos a józan paraszti eszet jó eséllyel el is altathatja. Ébernek kell lennünk, ezért a fajtaválasztásnál fel kell hívni a figyelmet arra, hogy hibás az a szemlélet, amely a nagy termést önmagában helyezi értékmérővé, függetlenül a betakarítási nedvességtartalomtól és a kukoricatermesztés jövedelemtermelő képességétől.
Érdekes volt megfigyelnem, hogy a terményszárítóban a hasonló nedvességtartalmú tételekben, az eltérő genetikai hátterű (szemszerkezetű) kukoricák eltérő maghőmérsékleten produkálták a tárolható nedvességtartalmat, ami azt jelenti, hogy a hibridválasztás jelentősége a szántóföld után még a szárítóban is folytatódik, hiszen a magasabb maghő tartásához több tüzelőanyagra van szükség, ami szintén nem teszi olcsóbbá a folyamatot.
A hibridek terméseredményei a kísérlet négy helyszínének átlagában
Az előadásokban rámutattunk, hogy a kísérleti helyszínek összevont átlaga (1. táblázat) sok mindent megmutat számunkra, ugyanakkor a lényeget legtöbbször elfedi. Az országosan jól szereplő hibridek, némelyike nem minden helyszínen, nem minden termőhelyi körülmények között szerepel jól, ugyanakkor – ezzel ellentétben –előfordulhat az is, hogy egy-egy hibrid az adott évjáratban minden kísérletben maga mögé utasítja a teljes mezőnyt.
Rendkívül hasznos információ, ha többéves eredmények állnak rendelkezésre arról, hogy mely hibridek nyújtottak évjáratokon átívelően kiemelkedő eredményeket. Ha egy hibrid változatos termőhelyeken, eltérő évjáratokban is jól teljesít, az a genetika különösen értékes és megbecsülendő. A kukorica esetében nagyon izgalmas kérdés a tőszámreakció kérdése, melyet a termésszint és az azzal kapcsolatba hozható évjárathatás(a csapadék mennyisége és eloszlása) nagyban befolyásolhat. Az évjárathatás mellett hatással van a termésre – így a hibrid tőszámreakciójára is –a termőhely tápanyag-ellátottsági szintje. Az előadásokban felhívtuk a figyelmet ezekre a hibrid információkra, amelyek megmutatták, hogy mely hibridek rendelkeznek stabilan gyenge vagy erős tőszám- és tápanyag-reakciókkal (1-3. ábra).
1. ábra Egy átlagos tőszámreakcióval rendelkező hibrid karakterisztikája
2. ábra Egy jó tőszámreakcióval rendelkező hibrid karakterisztikája
3. ábra Egy gyenge tőszámreakcióval rendelkező hibrid karakterisztikája
Körvonalaztuk a különböző hibridek termőhelyenként várható optimális tőszámait. „Digitális-ínyenc” kollégáinknak rámutattunk arra is, hogy mely hibridekkel érdemes kísérletezni változó dózisú tápanyag-kijuttatással, illetve változó tőszámú vetéssel. Az eredmények paradoxona és egyben rendkívül elgondolkoztató ténye, hogy vannak hibridek, amelyek „hajlanak” a precíziós „gondoskodásra”, de sajnos adott esetben tonnákkal maradnak el a kísérletsorozatban szereplő, az élvonalba tartozó genetikáktól. Most akkor „a kútba, vagy a kávájára…?”– vetődik fel a klasszikus népi kérdés.
A kísérleti terméseredmények elemzése során nemcsak a helyi átlag vagy hibrid és tőszám szintig bontottuk ki az adatokat, hanem igyekeztük feltárni a megvásárolt genetikába rögzített profittermelő képességet is. Az elemzéseknél figyelembe vettük a vetőmag árát, pontosabban a hektáronkénti fajlagos bekerülési költségét azon a tőszám szinten, amelyet a vizsgálatokban a hibrid tőszámoptimumai mutattak. A másik, és egyben „hantosabb” tételnek bizonyuló betakarításkori nedvességtartalmak segítségével megállapítottuk, a biztonságos tároláshoz elvonni szükséges vízmennyiséget, melyből kiszámoltuk a tonnánkénti és a hektáronkénti szárítási költséget. A kisebb súlyú vetőmagköltséget és a nagyobb tételnek bizonyuló szárítási költséget levontuk a hektáronkénti száraz tömeg és ár szorzatából adódó árbevételből, így kaptunk egy a genetikai értéket is magába foglaló és jellemző árbevétel tömeget, melyek hibridenkénti különbségei sokkal jobban kirajzolták egy hibrid valódi értékét, mintha megragadtunk volna csak a termőképességénél (4-7. ábra).
4. ábra A hibrid tulajdonságokat jellemző – a szárításiköltséggel és vetőamagárral korrigált – árbevétel és a terméseredmények összefüggései a Püski kísérleti helyszínen
5. ábra A hibrid tulajdonságokat jellemző – a szárításiköltséggel és vetőmagárral korrigált – árbevétel és a terméseredmények összefüggései a négy kísérleti helyszín átlagában
6. ábra A hibrid tulajdonságokat jellemző – a szárításiköltséggel és vetőmagárral korrigált – árbevétel és a terméseredmények összefüggései a Püski kísérleti helyszínen a 3 termelési év átlagában.
7. ábra 10 hibrid és 3 évjárat jövedelem karakterisztikája a Püski helyszínen
Elmondható, hogy a hibridek értékelésénél mindig fontos a térbeli és időbeni felbontás javítása. Távoli és egyévjáratos adatokból a gazdaságunkra készült interpoláció könnyen lehet, hogy csupán dezinformáció. Törekedni kell hibridjeink megismerésére, melyek értékben akár több százezer forint különbséget is jelenthetnek hektáronként egymáshoz viszonyítva. Emellett eltörpülni látszik ugyan a vetőmag ára, de a mellékelt grafikonokból kiderülhet, hogy egyes genetikák indokolatlanul túlárazottnak mutatkoznak, míg mások esetleg drágák ugyan, de ha a hibrid árát belehelyezzük a jövedelemtermelő-képességének keretébe, akkor az ár kérdése egészen más fénytörésbe kerül. Akár a legdrágábból lehet a legolcsóbb hibrid és fordítva. A kísérleti eredmények rámutattak arra az ellentmondásra is, hogy a felgyorsult hibridrotáció nem hagyja kiismerni az új genetikákat.
Az ebből adódó helytelen gyakorlati alkalmazás, sajnos jelentősen rontja az értékes genetikai előrehaladás számunkra elérhető hatékonyságát. Pedig mi azért cserélnénk genetikát, hogy megnyerjük vele azt a plusz genetikai információt, amellyel többlet haszonra tehetünk szert. A felgyorsult hibrid-rotáció, ma a kukoricatermelés előrehaladásának az egyik „szlipje”, elképzelhető, hogy egy átgondolt „kipörgésgátló” alkalmazásával sokkal hatékonyabbá tehetnénk a kukoricatermelés hatékonyságának előrehaladását azzal, hogy a hibridek megismerésével és tudatos okszerű alkalmazásukkal a bennük rejlő genetikai tartalékokat – a termelés során – maradéktalanul ki tudnánk aknázni.
*
Ezekről és még számos érdekességről is hamarosan számot adunk az AgroFIELD Akadémia Konferencia rendezvénysorozatunkon, most már országosan 4 helyszínen, ahová várunk minden termelőt abban bízva, hogy hamarosan termelői klubunk tagjai között is tudhatjuk őket, ahol a szemlélet és az elbeszélési mód teljesen más: tiszta, reklám- és üzleti érdek mentes. Színtiszta szakma, csak ínyenceknek.
Lajos Mihály
Agrofil-SZMI Kft.
