A mikroműanyagok mindenütt jelen vannak, de különösen a talajban. A tudósok szerint a talajok akár 23-szor szennyezettebbek, mint az óceánok, és a talaj tulajdonságaira gyakorolt következményeik óriásiak. Ezért kerül ez a probléma is a tudományos figyelem középpontjába.
A természetbe kerülő műanyagmaradványok egyre nagyobb problémát jelentenek. Ennek oka, hogy csak lassan bomlanak le, és megváltoztatják a talaj tulajdonságait. A tudósok jelenlegi becslése szerint a talajok 4-23-szor erősebben szennyezettek műanyaggal, mint az óceánok.
Melyek a fő talajszennyezési források?
Amire nem is gondolnánk: a közúti közlekedésből, járművekből, ezen belül is a gumiabroncsok kopásából származik a legtöbb mikroműanyag. Közép-Európában ez teszi ki a mikroműanyagok jelentős részét, valószínűleg jóval több mint a felét.
Egy tanulmány alapján a gumiabroncsok kopásának mintegy 40 százaléka a talajban rakódik le. A jelenlegi ismeretek alapján tehát a gumiabroncsok kopása a másodlagos mikroműanyagok okozta talajszennyezés fő forrása a környezetben. Évente 130 000-160 000 tonnányi gumiabroncs kerül a kopás miatt a környezetbe csak a Németország útjain, a tudósok ezért azt vizsgálják, hogy az apró műanyagrészecskék hogyan változtatják meg a talaj tulajdonságait.
A másik fő forrás a szennyvíziszap és a komposzt, valamint a fólia használata a zöldség- és gyümölcstermesztésben, amelyek leginkább a mezőgazdasági talajokat szennyezik. A kozmetikumokból, tisztítószerekből és a mosásból származó szálak koptatásából származó mikroműanyagok ugyanis bekerülnek a szennyvízbe. A szennyvíztisztító telepeken történő kezelés során ezeknek a részecskéknek mintegy 95%-a a szennyvíziszapba jut.
Megváltoznak a talajtulajdonságok
Arról is készült kutatás, hogy a mikroműanyagok hogyan befolyásolják a felső talajréteg tulajdonságait. Kiderült, hogy amikor mikroműanyagokat keverünk a talajba, akkor a víz áramlása megváltozik, de a változás a talaj típusától is függ. A polietilén részecskék az agyagos talajban például növelik a vízveszteséget, míg a homokos talajban a vízveszteség csökken, vagyis a víz nem tud olyan gyorsan elfolyni.
