Növénytermesztés
Növénytermesztés

Birkás Márta: Még több tudás kell a talajokhoz!

Birkás Márta: Még több tudás kell a talajokhoz!

Agrofórum Online

A klímakárokat az agronómia szokásos eszközeivel nem lehet kivédeni. A 20-30 éves tapasztalat most kevés. Több tudás kell a folyamatosan veszélyeztetett talajokhoz.

A 2014. év hasonlóan kihívásokkal teli, mint az előzőek. A kihívások egyik mozgatója maga az időjárás. A klímakárokat az agronómia szokásos eszközeivel nem lehet kivédeni. S itt is megerősítem, a károkat mérsékelni lehet! A talajok a májusi és júliusi esők hatására erőteljesen ülepedtek, az ülepedés mértéke azonban azonos talajtípuson sem volt egyforma. Számított az, milyen szervesanyag-, szerkezet- és lazultság kondícióban van tartva. A szervesanyag-vesztő művelés, védtelen, heves esőknek kitett felszín hagyása aratás után hetekig, a talaj állapotát figyelmen kívül hagyó alapozó művelés, rosszul időzített magágykészítés és vetés, a hiányos trágyázás és a kritikán aluli növényvédelem stb. alapos átgondolásra szorulnak a jelen klímahelyzetben. Esély van, a leromlott talaj – ha lassan is – ellenállóbbá tehető az ülepedéssel, kérgesedéssel szemben, ha felhagynak a zsaroló, szervesanyag-fogyasztó használattal.

A cikkemben értékelem a szántásokat. Kevés kivétellel rosszak, a talajok minőségét lerontóak, és a növényvédelmi hatásuk szinte semmi. A talajok állapotára nem figyelő, növényvédelemben jártas kollégák figyelmét itt is felhívom, nem szerencsés szántást javasolni megoldásként (moly, pocok, sárgarozsda, gyomok stb. ellen) azoknak, akik a forgatásban bízva semmit sem tesznek a nagy valószínűséggel bekövetkező károk megelőzéséért. A slendrián szántás (lásd 20. kép) nem használ! A jó (lásd 23. kép) talán.
Sokadszor javasolom a talaj- és talajállapot-ismeret fontosságát. Egzakt kémiai vizsgálatok szükségesek, erre hivatottak a talajlaborok. A talajállapot-vizsgálat azonban a gazdálkodó feladata. Pálcaszonda arra, hogy tudja, meddig terjed a lazult réteg (vigyázat, a nedves talaj jobbat mutat a ténylegesnél!). Ásópróba ahhoz, hogy valóban megismerje, milyen a szerkezet. Az ásópróbába (25-27 cm mély) beleesik a tárcsatalp tömörödés, amely az egyik legnagyobb termésrontó, ha túl sok vagy túl kevés a víz. Bele kell ásni a nedvesen szántott talajba, megnézni vannak-e benne penészes maradványok. Legközelebb talán jobban igazodnak a szánthatóság nedvességéhez. Állományban is tudni kellene, hogyan fejlődnek a gyökerek. A talpakkal küzdő, sekélyen gyökerező kukorica vagy napraforgó a tartós hőségben hamar leszárad, vízborításban kidől vagy elrothad.
A szárazság elleni védekezést sokan, magas szinten megtanulták (a szántóterület felén). A második 50 % azonban nem tud, vagy nem akar előrelépni. A 20-30 éves tapasztalat most kevés. Több tudás kell a klímakárok által folyamatosan veszélyeztetett talajokhoz!

————————————–

Még több tudás kell a talajokhoz!

A 2013. év, az előzőekkel együtt, a klímához kötődő nehézségek okán marad emlékezetes. Íratlan szabályok szerint a rosszabbat jobbnak kellene követnie. A szélsőségek azonban átírják a szabályokat. A sajátos klímajelenségek az előző évitől időben eltérve jelentkeztek, de számuk nem lett kevesebb. A tél enyhe volt, a tavasz kezdetén a talajokban – az optimumhoz, vagy a sokévi átlaghoz képest – vízhiány mutatkozott, amely csak május végére enyhült. A tavasz a gyors változások – hőmérsékletben, talajnedvességben – okán inkább kedvezőtlennek mondható. A különböző eredetű stressz a talajokat és a növényeket egyaránt sújtotta. Júniusban úgy tűnt, újra száraz nyár következik, ám július erősen rácáfolt a 140-170 mm csapadékkal. A hónap végén, és augusztus első napjaiban viharok tomboltak. Augusztus közepétől a hó végéig kétnaponta érkezett eső, utána pedig szél és lehűlés. A talajok felszíne szárazzá és kérgessé vált, ám 10 cm alatt a nedvesség meghaladta a művelhetőség optimumát.

Tartamkísérleti mérési adatok, emellett több termőhelyre kiterjedő felvételezés a klímajelenségekkel összefüggő kockázat növekvő számát mutatják. A talajállapot-vizsgálatok arra utalnak, hogy az egyes években kialakult károk több évig is megmaradhatnak, ráadásul súlyosbodhatnak is (pl. a 2009. száraz nyáron keletkezett por a következő év esőivel a talajba mosódva növelte a tömörödést, amely az újabb esőkkel tovább súlyosbodott). A 2013. tavaszi jelenségeket a 2014-i idény kezdetén megtaláltuk a talajokban, s javulásra nem adódott esély.

Klímaelőrejelzés térségünkre

A hosszú távú klimatológiai előrejelzések szerint (számos publikáció megjelent erről, a média is fel-feleleveníti) a 21. század második évtizedétől térségünkben:
•    enyhe és csapadékos telekre,
•    melegebb és szárazabb nyarakra,
•    szélsőséges csapadékeloszlásra,
•    több szeles és viharos napra,
•    számos szélsőséges időjárási eseményre lehet számítani.

A szélsőséges események között időszakosan kevés vagy túl sok csapadék, heves esők, áradások, vízpangások, jégviharok, gyors lehűlés vagy felmelegedés, rövid vagy tartós aszályos időszak lehetséges. E jelenségek növényekre gyakorolt hatása ismertebb. A klímaeredetű károk a talajokat sem kímélik.

Kihívások 2014 tavaszán

A korábbi, az időjárás vagy a gazda által okozott rossz – és olykor a jó is – visszaköszönt a talajok állapotában. A 2013-as tavaszi esők ülepítő hatása miatt az őszi alapművelések – szántás, lazítás – erőteljesebben rögösödtek a vártnál. Az enyhe és csapadékhiányos tél sajnálatosan illett a több szélsőség közé. A tavaszi szemléken szinte változatlan állapotban találtuk meg a nagy rögöket a talajban. Az eltemetett hantok (érthetően) magágykészítéskor sem fogytak, jelenlétükre a tenyészidőben a sajátos gyökérdeformációk utaltak (1. kép).


1. kép: Gyenge gyökérfejlődés kukoricánál eltemetett hant fölött

Fagy alig volt, ám télhatást megfigyeltünk. A nagy rögök felszínén ugyanúgy kialakult a por, mint máskor sok fagyos nap után. Kevesebb por – mint normális, fagyokkal váltakozó időszakot követően – az ősszel egyenletesen hagyott felületen képződött (2. kép).


2. kép: Mérsékelt télhatás szántott és elmunkált talaj felszínén

A szerkezetkímélő művelés hosszú távon egyre hasznosabb, mert a port nem sodorja el a szél (porvihar idén is kialakult, 3. kép), nem mosódik a talajba, hogy ott fokozódjon a tömörödés. A rögök (ősszel még szalonnák) miatt egyenetlen felszínű talajok beázása – a csapadék hiánynak betudhatóan – is egyenetlen maradt. A talajok tavaszi vízhiányát szárító szelek súlyosbították. Ezért a kevés (akár egy) menetű vízkímélő magágykészítés adott több előnyt a növények keléséhez. Ahol a rögösség miatt több menetre volt szükség, ott a magágyalap túltömörödött, majd a májusi esőket követően összeállt az alatta lévő réteggel.


3. kép: Porvihar túlművelt talajon (2014. márc. 19., 32. sz. főút mellett)

A korán, és gyorsan fejlődő gyomok korlátozása magágykészítéskor szinte későnek bizonyult, előbb kellett dönteni arról, művelés vagy kémiai szer lehet hatásosabb. Kedvező tapasztalat is adódott, az őszi totális gyomirtásban részesült – lazított, kultivátorral művelt – talajokon elmaradt a korai nagy gyomnyomás.

A kukoricamoly tipikus kártevővé válhat a télen enyhébbé, nyáron melegebbé vált klíma miatt. A vizsgálataink azt mutatták, a szántás – azért is, mert minőségben gyakran rossz – nem ad megnyugtató megoldást. Az AF 2013. októberi számában hangsúlyoztam, a kár megelőzésében a szárszecskázás az egyik kulcs: minél kisebbre, és megtörve (4. kép), hogy a maradványok ősszel és télen átázzanak, esetleg átfagyjanak, a lárvák számára így váljanak rossz élettérré (1. táblázat).


4. kép: A hosszában is hasított vagy repesztett szár átázik

A moly a cirkot is kedveli, és áttelel szivacsos-üreges gyomszárban is, pl. 30 cm hosszú bürökszárakban 2-7 db lárvát találtunk március végén (5. kép). Megfigyeltük azt is, hogy az élő lárvák előnyben részesítették a kemény szárcsomót, ott ugyanis még jobb védelmet találtak.


5. kép: Molylárvák bürökszárban (2014. március)

Kihívások a 2014 nyarán

A száraz és enyhe tél hozzájárult a mezei pocok elszaporodásához, elsősorban Baranya, Békés és Tolna megyében okozott nagyobb terméskiesést (Agrárgazdasági Figyelő, 2014. jún. 30.), bár más megyékben is észleltek károkat. Az érintett területeken a 10 %-tól a teljes pusztításig bármi előfordult. A pocok életmódját nem ismerők a szántás elhagyását jelölték meg okként. Korábbi években – a mostaninál lényegesen kisebb járatszámnál – úgy találtuk, a mélylazítás (45-50 cm), a mély bolygatás rontotta az élőhelyüket. Ellenben a sekély tárcsás műveléssel járó sekély talajbolygatás élőhely-kímélőnek bizonyult. Ugyancsak sok év óta (határszemlék során) szerzett tapasztalat, hogy a táblaszélek, árkok, útszélek, az AKG-s sávok is jó rágcsáló-élőhelyek a zavartalanságuk miatt. Ezek a helyek évek óta állatjáratokkal lyuggattak és szabdaltak, ám bizonyára elkerülte az érintettek figyelmét (6. kép).


6. kép: Tábla-osztó sáv állapota 2012. augusztusban. Figyelmen kívül maradt?

A 2012-2013. nyáron és őszön több jel mutatta a lehetséges majdani bajt. A felszaporodott populációnak már nem volt elég az eddigi élőhelyről bejárni az élelemmel teli területekre, nagy számban át is települtek oda. A várt fagyos és csapadékos tél elmaradt (lásd e kérdéshez e cikk utolsó fejezetének 5. pontját), így a rágcsálók létszáma megtöbbszöröződött. Ezért is kívánkozik ide Szeőke Kálmán írásának fontos részlete (Növényvédelem, 2013. 2. szám): „Saját táblájának pocok felmérését, senki nem végzi el a gazda helyett. Ez az ő feladata, és ugyanúgy a növényvédelem része, mint a növényvédő szeres kezelés. A mezei pocok kifejezetten gradációra hajlamos kártevő. Nagyon szapora, és nagyon falánk. Túlszaporodása a számára kedvező körülmények (száraz időjárás, táplálékbőség és háborítatlanság) esetén következik be. Bármelyik sérül, a mezei pocok gradációja összeomolhat. Az időjárást (mivel az adott) nem tudjuk befolyásolni, de a táplálékbőséget és háborítatlanságot, azt igen. Alapvető kérdés, hogy az árokpartok, legelőterületek, vagy évelő pillangósok ne lehessenek a pockok háborítatlan ’rezervátumai’. Ilyen területeken a pockot egész évben agrotechnikai, mechanikai eszközökkel irtsuk, mert az őszi és a tavaszi kelésű növényállományokba, ezekről a háborítatlan területekről települ be”.

A tarlók bejárása – 2013-ban, és 2014-ben is – azt mutatta, a járatszámot nem az előző őszi művelés módja, hanem a termőhely határozta meg. Sajnos, a mélyebb művelés sem bizonyult hatásos ellenszernek (7. kép).


7. kép: Pocokjáratok előző ősszel szántott talajon (2014. július végén)

Az idei nyári, aratás utáni változékony időjárás sajátos tarlógondozási megoldásokat helyezett előtérbe. Jól ismert, aszálykárenyhítő megoldás, ha tavaszi növény követ őszi kalászost, a tarló bolygatatlan marad, ameddig a talaj nedvessége el nem éri a művelhetőség optimumát. A felszínvédelem azonban szükséges, tehát csak akkor hasznos ez a módszer, ha a szalmát szecskázzák és terítik (vagyis védő takaró marad). Ez a feltétel ahhoz is, hogy a gyomok kikeljenek (8. kép).


8. kép: Jó takarás, jó gyomkelés

A jól időzített kémiai védelem e megoldás fontos további lépése (9. kép). Ezen a nyáron a hántatlan – szecskázott szalmával vagy törekkel takart felszínű – tarlók talajának szerkezete a sok eső ellenére is kedvező maradt (10. kép). Vagyis a bolygatatlan hagyás jótékonyságára esős időszakban is számítani lehet.


9. kép: A kémiai tarlókezelés látható eredménye. A kevesebb taposási kár is eredmény!


10. kép: A talajt nem ismerőknek újdonság: megkímélt talajban giliszta, járatok, jó szerkezet

A tarlókat – vagy inkább a földek használóit – négy kategóriába lehetett sorolni. Az első csoportba tartozók a július végi esők előtt arattak, és végezték el időveszteség nélkül a tarlók művelését (11. kép). Augusztus közepére ezek a területek kizöldültek, el lehetett kezdeni a kémiai kezeléseket. A bolygatatlan, szecskázott szalmával takart talaj kedvezett a földigilisztáknak. A második csoportba tartozók az esők miatt vártak a hántással, végül az erőteljes árva- és gyomkelés miatt a kémiai védelmet vették igénybe.


11. kép Táj hántott, jól takart tarlóval – védelem a heves esők ellen (is)

A harmadik csoportba tartozók – vélhetően a pocokjáratok nagy száma miatt, vagy megszokásból – felszántották a tarlókat, akkor, amikor a talajokon még járni sem lehetett volna. Az így keletkezett szalonnákat a szél kőnél keményebbé szárította (12. kép). A kiszáradt szalonnákon keletkező kéreg az ismétlődő esők és újabb száradás után még vastagabbá vált. A negyedik csoportba a báláz/tat/ók és a tarlók gondozásával talán emiatt késlekedők tartoznak. Az állattenyésztésnek készített körbálák is tovább időztek a nedves talajú földeken, de még tovább az ipari célra szánt téglabálák.


12. kép: Miért gondolják, hogy ez jó?

Utak mentén itt-ott még láthatóak a tavaly összerakott ipari bálák (13. kép). Kár, hogy ez a szervesanyag-forrás már nem juthat a talajba. Tolna, Baranya és Fejér megye talajai a leginkább veszélyeztetettek, s csak reménykedni lehet abban, hogy a nem távoli jövőben az okszerű előre tervezés váltja fel az ad hoc szalmaeladási döntéseket. A csapó esők ugyanis kíméletlenül iszapolják a takaratlan talajokat (14. kép), de ez a kár csak a tarlón figyelmesen járónak tűnik fel.


13. kép: Bálakazal az 58. út mellett (2013. nov.). 2014. augusztus végén még volt belőle…


14. kép Kéreg takaratlan talajú tarlón. Van, aki észre sem veszi

Kihívások a 2014. nyár végén

A repce idén jó terméssel hálálta meg a gondos talajmunkát, a gyökerezést segítő lazult réteg mélységet, az okszerű növénytáplálást, a jól időzített védelmet. E cikk írásakor a korán betakarított elővetemények után az őszi kalászosok talajának előkészítése is megkezdődött. A talajok állapota – függetlenül típustól, altípustól – jellemzően mutatta a klímával összefüggő inkább kedvezőtlen hatásokat. Ezeken a talaj művelője jó esetben enyhíteni tudott, de ronthatott is. Nem tud segíteni a talaján az, aki nem tudja, van-e benne állapothiba. A felületes „ránézés” kevés; a láncszerűen kapcsolódó klímakárokat alapos vizsgálattal lehet felfedni.

2013 tavaszán kialakult ülepedési károk a talajokban a 2013. év végére részben enyhültek, ám a 2014. évi májusi és júliusi esők nyomán romlottak. Nem az eső mennyisége volt a kár fokozódásának az oka, hanem az esők intenzitása. Ebben az idényben a heves, a talaj szerkezetét romboló esők gyakorisága meghaladta a talajra inkább kedvező, lassan áztató esőkét.


15. kép: Kéreg olajretek alatt. Még a teljes borítás előtt kialakult, és aratásig megmaradt

A talajok felszínén – nemcsak itthon, hanem térség szerte – a gyakori és heves esők eliszapoló hatása nyomán kéreg képződött. A kéreg növényállományokban is kialakult, nemcsak a széles sorközű kukorica vagy napraforgó földeken, hanem szója, mustár, olajretek földeken (15. kép), majd a takaratlan tarlókon is. Megfigyeltük, hogy a kéreg gyenge eső után kissé enyhült (16. kép), heves esőt követő gyors száradáskor vastagodott és keményebbé vált.


16. kép: A kéreg időleges enyhülése kisebb eső után

Az esőstressz (nem újdonság már ez a kifejezés) hatása olyan, mint az ad hoc öntözésé, vagyis a felszínen lévő por a mélybe mosódik (fokozva a tömörödést), s azon kisebb frakciók, amelyek a duzzadás okán már nem mosódnak a talajba, eliszapolódnak. Az iszapfilm – a kolloidok révén – összeáll az alatta lévő valamelyest nagyobb frakciókból álló részecskékkel, majd száradást követően kialakul a kéreg.

A pocok járatok nemcsak a hántatlan és hántott tarlók talaját szabdalták fel, hanem a szántott (17. kép) és lazított talajokon is újraépültek. Tarlóművelési kísérletünkben 2 héttel a szántás, lazítás után újra járatokat találtunk. A csökkenés a hántatlan állapothoz képest 5-10 % volt. Három hét után ez a kis különbség is megszűnt. Helyi pusztulást csak nagy zivatarokat követően figyeltek meg, amikor a lezúduló 30-40 mm esővíz elárasztotta a járatokat.


17. kép: Repce alá szántott talaj. A felszínt kéreg, és pocoktúrás szabdalja

Kukoricamoly-fertőzöttség vélhetően az okszerű és jól időzített védelemnek betudhatóan mérsékeltebbnek tűnt, mint egy évvel ezelőtt. A késő őszi szemléken mégis tüzetesen meg kell vizsgálni a talajba került vagy a felszínen maradt szárrészeket, és a gyomszárakat is.

A kisebb károkozás alkalmazkodás, a súlyos kár több mint hiba

Bár a „nem várt” (ám nagyon is valós) klímajelenségek másfél évtizede befolyásolják a növénytermesztés esélyeit, a földek 35-45 %-án úgy látszik, nem akarják azt tudomásul venni. A legtöbb mulasztás a tarlóművelésben tapasztalható. A második helyre – s az előbbinél alig kisebb számban –, a nyári és nyár végi szántások kerülnek, rossz minőségük okán.

Az egymást sorozatban követő klímajelenségek, a művelési károk megelőzése folyamatos talajállapot vizsgálatot inthettek (volna). Fentebb utaltam rá, az ülepedés a legtöbb talajfélségen bekövetkezett. Az ülepedés mértéke (súlyos, közepes vagy gyenge) a talaj minősége szerint változott. A javítás vagy súlyosbítás, tekintettel a – nyár közepén szokatlan, de a szélsőségeknek betudható, ezért a későbbiekben sem feledhető – nagy talajnedvességre, ezúttal is a föld művelőjétől függött. A tarlókon szárnyas eszközzel, vagy hagyományos nehéztárcsával (18. kép) okozott tömörödést egy későbbi, talajnedvességhez igazított mélyebb porhanyítással gyógyítani lehetett.


18. kép: Sáros tárcsalap – a tömörödés elkerülhetetlen volt

A rögösre hántásnak a vízveszteséget és a talptömörítést róhatjuk fel (19. kép). A rögösség ezúttal nem a szárazság, hanem a művelhetőséget meghaladó nedvesség miatt következett be. „A majd leszántjuk” felfogás okszerűtlen, mert a még javítható kisebb hibát nagyobbal tetézik (20. kép). Az aláforgatott kemény rögből ismétlődő esők után is lassan alakul majd morzsa, s csak akkor, ha a talaj biológiai egyensúlya helyreáll. A szántás – bár alkalmazói nem szívesen hallják – nem kíméli a hasznos talajéletet. Leghosszabb a regenerálódási idő a durván hantos vagy szalonnás szántás után.


19. kép: Rögösen hántott tarló – ha a repce javított a talaj állapotán, ezzel a lépéssel elvesztették


20. kép: Milyen áron lesz ebből repce magágy?

Az esők ismétlődése és pocokkárok miatt a szokásosnál többen szántottak. A gond bármely évről, és talajnedvességről is van szó, a forgatás túlbecsülése a minőséggel kapcsolatos igények növekedése nélkül. Ha kultivátor után 10 cm átmérőjű rögök keletkeznek, annak a talaj összeállása, ülepedése az oka, és ilyen esetben el lehet fogadni jónak (21. kép).


21. kép: Ülepedett talaj kíméletes lazítása – csak azért nem tetszik, mert nem szántás?

Repce vagy búza vetése előtt ezek a rögök újabb kár nélkül porhanyíthatóak. Ilyen rögméret – tavaszi vetésű növénynél – áttelésre is alkalmas. Ellenben a szántáskor keletkező nagy rögök vagy szalonnák drasztikus beavatkozásokat kívánnak a vethetőségi állapot eléréséhez. Júliusi szántásokban – az esők ellenére sem vagy éppen azért – augusztus végén sem volt talajélet, ellenben penészes szalma bőven (22. kép).


22. kép: A szalma nedves talajba forgatva feltáródás helyett megpenészedett

A magasra nőtt – s nagy valószínűséggel a vártnál később száradó, és nehezebben kezelhető – kukoricaszárak ugyancsak megelőlegezik a szántás mellett döntést. Csakhogy lehetne a szántást jobban időzíteni, és kevesebb kárral elvégezni. Ha a szántó gazda alaposan megvizsgálná a talajt szántáskor, és szántás után kéthetente, önkritikusabban értékelné ez a művelési módszert. A szántások téli minősítése során is sokat lehet tanulni. Nemcsak a fagypor jelent veszélyt, hanem a szeles napokon tipikus kiszáradás, hó és esők után pedig az eliszapolódás és a kérgesedés.

A nyár végi szántások szemre és megvizsgálva is változó képet mutattak (23. kép), s a szánthatóságnál nagyobb nedvesség miatt a talpképzést nem lehetett elkerülni. Az elmunkálás eszközének megválasztása sem mindenütt sikerült. Az óvatos porhanyítás és levegőztetés vált be jobban, szeles nap – olykor fél nap – után vetni is lehetett.


23. kép: Szántott és egyengetett talaj – kisebb eső is egyenletesen áztatja be

A szántásban bízóknak mielőbb meg kell tanulniuk azt is, hogy áttelelésre a nagy hant ugyanúgy nem alkalmas, mint a kormánylemezzel azonos méretű szalonna. Kényszerű helyzetekben előadódhatnak kisebb-nagyobb hibák, de ezek megítélése enyhébb, mint az ekével végzett tudatos talajszerkezet rombolásé.

A talajok az őszi művelési idény kezdetén nedvesek, ülepedett állapotuk javítására lazítással jó ideig kicsi az esély. Mivel az időjárás kiszámíthatatlan, száraz ősz ugyanúgy lehet, mint esős. A lazítás mint talajgyógyítási módszer – épp a klímaszélsőségek okán – a megszokottnál több figyelmet és nagyobb szakértelmet kíván. A talajok ülepedését előidéző tényezők gyakorisága miatt a korábban jónak tartott 4-5 év lazítási forduló helyett a lazítást a talajállapot ellenőrzés eredményére alapozva ajánlott elvégezni. S előfordulhat, hogy egymást követő években is szükséges. Erősen ülepedett állapotnál óvatos – két vagy három lépésből álló – lazítás javasolható, vagyis a biológiailag aktív réteg fokozatos mélyítése. Ezek a lépések egymást követő idényekben is megvalósulhatnak. Miért nem az azonnali mély lazítás a jobb? 2011 őszén a régóta nem gyógyított talajokon lazítással előidézett hantosodás az elmunkálhatatlansága, üregessége miatt a 2012. száraz idényben szinte haszon nélkül nyelte el a kis esők vizét. A 2013. nyáron, és ősszel többször adódott gyógyításra esély (24. kép), de a hantképzést – a már említett tavaszi ülepedés miatt – nehezen lehetett elkerülni. Eltemetett rögök maradtak a művelt rétegben, különösen a kötött, agyagos talajokban. A felszíntakarás 30-50 %-kal csökkentette a rögméretet.


24. kép: Lazított talaj felszíne áttelelésre alkalmas minőségben

A lazítandó rétegben vagy afölött nedves talajokat lehet lazítani (jobbára tűzoltás), de a kések közti szelvény összepréselődhet. Ennek a gyógyítása feltehetően két menettel sikerülhet a következő idényben, előbb 20-22 cm mély porhanyítás végzendő, majd néhány nappal később mélyebb, és az előzőhöz képest kereszt irányban.

A sávos művelésben bízók esélyeit az időzítés (esők előtt, közben vagy után) javította vagy csökkentette. Ásópróba sávos művelések előtt is célszerű a tervezett művelési mélységig. Nem szerencsés ugyanis a sávok szélének elkenése.

A nedves, de géppel járható talajokon – ebben, és más idényekben is – a kultivátoros művelés melletti döntés – tarlóművelésre, alapművelésre őszi vagy tavaszi vetésű növény számára – bizonyult előrelátónak. A talaj és a tarlómaradványok jó minőségű keverése mellett kedvező lazultság alakult ki (25. kép), és elmaradt a talajkenés.


25. kép: Talajkímélés kultivátorral: lazítás, porhanyítás, és keverés

A késes kultivátorok ezen a nyáron széles nedvességtartományban, változatos körülmények között (sok szalma, hiányosan szecskázott szalma, sok gyom stb.) igazolták (26. kép), hogy velük „kultúra vihető a talajba”. A szárnyas-késes kultivátorok alkalmazását – a talpképzés veszélye miatt – a művelés mélységében szikkadtabb talaj engedte meg.


26. kép: Ha a talaj nedves, okosan kell kultivátort választani

Klíma-dilemmák

1.    A talajokra és a növényekre kedvező időjárást lehet remélni, de ha nem következik be, nem az lesz a kivétel. A várakozás helyett a lehetséges szélsőségekre kell felkészülni.
2.    A földek fölött nincs védő tető – a szélsőségek a talajt és növényt is sújtják.
3.    A klíma eredetű károkért és (termés) veszteségekért nem tehető a gazda felelőssé.
4.    Ám, számos eset igazolja, hogy a gazdálkodási, és művelési hibák súlyosbítják a klíma kedvezőtlen hatásait és a károkat (27. kép).
5.    Időben meg kell ismerni a lehetséges klímaeredetű károkat (amikor bekövetkezik, késő), és meg kell tanulni a kárcsökkentés változatos módszereit.
6.    Olykor a talajon okozott kisebb kár is jó eredmény.
7.    Szemre szép művelést, és kedvező növényfejlődést a klímajelenségekre kifejezetten érzékeny – kötött, laza, alacsony szervesanyag-tartalmú, sekély termőrétegű – talajokon egyre nehezebb lesz elérni.
8.    A „szép” talajmunkát akkor lehet nyugtázni, ha a talaj állapota valóban jó (28. kép).
9.    Eredményt előrelátóan gondos talajmunkától szabad várni.
10.    A májusi eső aranya gazdagíthat, de nem várt kedvezőtlen hatása is lehet.
11.    A talajokra kritikus időszakok kibővülnek. A nyári aratás utáni időszak a talajokra nézve erősen veszélyeztetetté vált. A nyár végi vetési időszak a talaj bolygatottságától függően lesz kritikus vagy kedvező, a tavaszi vetési időszak a téli, tél végi időjárástól függően erősen, közepesen vagy gyengén kritikus.
12.    A talajokról folyamatosan gondoskodni kell. Kritikus időszakokban kiemelt védelmet érdemelnek.
13.    Az eső- és a hőstressz jótékony takarással enyhíthető. Ez a módszer a szélsőségesen változékony 2014. nyáron is bevált.
14.    A jövőben a kérdés nem az lesz, szántani vagy nem szántani, hanem az, mely művelés vagy módszer ad jobb, tartósabb eredményt a jelen klímahelyzetben.
15.    Meg kell kísérelni a talajt a legjobb – de legalább közepes – művelhetőségnél bolygatni, és olyan módszerrel, amely megelőlegezi a hatékony vízbefogadást és tárolást, ugyanakkor képes visszatartani a nedvességet (29. kép).
16.    Száraz nyáron (pl. 2011, 2012) az árvakelés elhúzódhat a következő tavaszig. Vízkímélő gazdálkodás esetén lerövidíthető a kelési időszak.
17.    Fel kell készülni a gyomok, kártevők és kórokozók erőteljesebb fertőzésére. Egy-egy „nem várt” időszak előtt/alatt már tudni kell az ellenszert. A megoldás többnyire nem a – túlbecsült – szántás lesz, hanem a megelőzés és a jól időzített védekezés.
18.    Nem szerencsés szántást javasolni jó megoldásként (moly, pocok, sárgarozsda, gyomok stb. ellen) azoknak, akik ebben bízva semmit sem tesznek a nagy valószínűséggel bekövetkező károk megelőzéséért.
19.    A gyomos tábla igen jó kártevő és kórokozó élőhely, ráadásul a gyom nagy vízfogyasztó – a sokévi mulasztás megnövelte a gyomok túlélési esélyeit (30. kép). Tavaszig nem szabad elfelejteni, hogy az idei esős időszak különösen kedvezett több gyom, pl. a kakaslábfű (Echinochloa crus galli L.), a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.), a fenyércirok (Sorghum halepense, L., Pers) a muharfélék (Setaria spp.) előretörésének.
20.    A táblaszélek, árkok, útszélek stb. kártevő-búvóhelyek, évek óta állatjáratokkal szabdaltak. Több év állt rendelkezésre felkészülni a várható gradációra.
21.    Milyenek a kilátásaink a jövőben? A változékony klímának a növénytermesztés erősen kitett, de ha jó, és javul a talaj minősége és állapota, van, és lesz jövője. A klímakárok elleni harc akkor, és ott lesz kilátástalan, ahol a talaj minősége, védelme huszadrangú kérdés volt eddig, és továbbra is az marad.


27. kép: Mohosodás – talajállapot indikátor is lehet


28. kép: Repcevetésre alkalmas felszín – a lazult-réteg mélység (30-35-40 cm) legalább olyan fontos


29. kép: A beázás idővel megtörténhet, a vízvesztést csak a kéreg csökkenti


30. kép: Jó gyomkelés – esély az irtásra, visszaszorításra

Köszönet a kutatásokat támogató VKSZ-12-1-2013-0034 Agrárklíma 2. projektnek és vállalatoknak: Agroszen Kft., GAK Józsefmajori Kísérleti és Tangazdaság, Belvárgyulai Mezőgazdasági Zrt., Bóly Zrt., Dalmand Zrt., Mezőgazdasági Zrt. Szerencs, Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt.; P.P. Orahovica (HR), Vásárhelyi Róna Kft., Terra-Coop Kft. Szentes, Kverneland Group Hungária, Vaderstad Kft., Žitar d.o.o. (HR).

Köszönöm a hasznos szakmai beszélgetéseket a gazdálkodóknak, név szerint: Antal Gábor és csapata, Bottlik László, Búza Tamás, Damir Hršak (HR), Gaál Kristóf, Gránicz Zoltán, Gutay Tibor, Jakab Gábor, ifj. Karsai Ferenc, Koreny Gábor, Ködmön Szabolcs, Magyari István, Mercz Ferenc, Molnár András, Pirisi János, Plótár-család, Szabó Péter, Szarvas Pál, Székely Péter és fivére, Tóth József, Verica Varga (HR), Zlatko Katančić (HR), Zölei Norbert, Zsár Ernő.

Dr. Birkás Márta
SzIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési Intézet, Gödöllő

A cikk az Agrofórum 2014 októberi számában jelent meg!

(Agrofórum – Fotók: A szerző felvételei)

Agrofórum Hírlevél
Iratkozzon fel az Agrofórum hírlevélre!

A feliratkozást követően a rendszer egy megerősítő emailt fog küldeni a megadott email címre. Ha nem érkezne meg a levél, kérjük nézze meg a spam vagy Gmail esetén a Promóciók és az Összes levél mappát.

Íme, az 5 legérdekesebb beporzó!

2024. május 22. 09:10

Bár a beporzás kapcsán az embereknek elsősorban a méhek jutnak eszébe, más rovarok is segítenek az összesen több, mint 300 000 zárvatermő szakszerű pollinációjában.

Tavaly 100 ezer forint veszteséget termelt hektáronként a szántóföldi növénytermesztés – mi várható idén?

2024. május 18. 08:10

2023-ban leestek az árak, a szántóföldi növénytermesztés hektáronként átlagosan 100 ezer forintos veszteséggel működött.

Egy jövőbeni, vízszegény Kárpát-medencébe kellene most vetőmagokat nemesíteni

2024. május 17. 08:10

A Kárpát-medencében a prognózisok szerint az átlaghőmérséklet 2050-re 1,5-2 fokkal, 2100-ra akár 3,5-4 fokkal is emelkedhet.

Mire jó a kókuszrost tégla?

2024. május 12. 14:10

A kókuszrost tégla az interneten terjedő videó szerint remek termesztőközeg, a hozzáértők szerint azonban ez csak részben igaz.

Talajdegradációs folyamatok: szikesedés

2022. december 24. 06:36

Magyarországon a szikes talajok kialakulása elsősorban hidrológiai, geológiai és a domborzati viszonyokkal van összefüggésben. A sófelhalmozódás alapvető oka a felszín közeli pangó, sós talajvíz.

A Väderstad bemutatja az új BioDrill 500-at a Tempo L vetőgéphez

2022. június 2. 11:08

Az új BioDrill 500 pneumatikus elven működő mikrogranulátum egység starter műtrágya, csigapellet, valamint talajfertőtlenítő szer precíz kijuttatására alkalmas.

Őszi szántások fontossága

2022. november 26. 05:36

A szántás a földnek ekével való megművelése, mely az összes talajművelési munkák közül a legfontosabb, ugyanis a talaj szövetében a leglényegesebb változásokat hozza létre, és olyan porhanyósságot idéz elő, amit más eszközökkel nem lehet elérni.

Repcevetést megelőző talajmunkák – Forgatás nélküli talajművelés, magágykészítés

2019. július 26. 04:36

A korábbi évtizedek tévhitei szerint elegendő 5-7 évente lazítani a talajt. Napjainkban már tudjuk, akár évente is szükséges lehet a lazító használata – észszerűen alkalmazva. A lazítókat korábban elmunkáló elem nélkül üzemeltették, így a nyitva hagyott, rögös felszínen keresztül elpárolgott a talajnedvesség.