A 2025/26-os gazdasági év kezdetén az Európai Unió repceimportja drámai mértékben visszaesett. A júliusi és augusztusi adatok alapján mindössze 441.271 tonna repce érkezett a közösség területére, ami közel 50 százalékos csökkenést jelent az előző év azonos időszakához képest.
A két legnagyobb beszállító – Ukrajna és Ausztrália – is jelentős mínuszban zárt: Ukrajnából 67 százalékkal, Ausztráliából pedig 62 százalékkal kevesebb repce érkezett, mint tavaly ilyenkor.
Miért zuhant be az import?
Az egyik legfontosabb tényező, hogy az EU idei repcetermése jelentősen meghaladja a korábbi évekét. A belföldi kínálat így már önmagában is csökkentette az import iránti keresletet. Emellett a feldolgozók már jó előre betáraztak, így most nem kényszerülnek sürgős beszerzésekre.
A piaci szereplők kivárnak: a kereskedők óvatosak, az árak alakulását figyelik, míg a termelők inkább most adják el a repcét, és a gabonát tartogatják. Ez a kombináció összességében mérsékli a behozatali nyomást. Érdekesség, hogy miközben a nyers repceimport csökkent, a repcedara behozatala 110 százalékkal nőtt, főként kanadai forrásból.
Más olajosmag is visszaesett
A repce mellett más olajosmagok importja is csökkent az új gazdasági év elején, bár kisebb mértékben. Szójabab esetében 5 százalékos visszaesést regisztráltak, a szójadara 4 százalékkal csökkent, míg a napraforgómag-importnál 27 százalékos mínusz tapasztalható. Ez azt jelzi, hogy a feldolgozóipar általánosan visszafogottabb, és a belső uniós termelés az egyes szegmensekben erősödhetett.
Hatások az árakra és a piaci viszonyokra
A csökkenő import és a bőséges EU-termés együttesen lefelé ható nyomást gyakorolhat a piaci árakra. A repce és más olajosmagvak árai a következő hónapokban várhatóan enyhülnek, legalábbis addig, amíg a belső készletek ki nem merülnek. Ha ez bekövetkezik, az import ismét kulcsszerepet kaphat, és akár áremelkedést is kiválthat.
A beszállítói piacok is átrendeződnek. Ukrajna és Ausztrália visszaszorulása új lehetőségeket teremthet más exportáló országoknak, de ezzel együtt megnő a beszerzési lánc diverzifikációjának jelentősége is. A feldolgozók pedig kénytelenek lesznek újragondolni készletezési és beszerzési stratégiáikat, hiszen a korábbi, importalapú működés most kevésbé kiszámítható.
Politikai és gazdasági tényezők is befolyásolják
Az importcsökkenés hosszú távú fennmaradása nem csak piaci, hanem politikai kérdés is lehet. Az EU agrárpolitikája – például a termelésre adott támogatások, vámok, vagy az éghajlati célokkal kapcsolatos irányelvek – nagyban befolyásolhatják a jövőt. Ha az Unió továbbra is támogatja az önellátó termelést, az import visszaszorulása tartós is lehet.
Mi várható a következő hónapokban?
Az importigény alakulása elsősorban az EU-termés volumenétől, a készletszintektől és a nemzetközi ármozgásoktól függ majd. Az is biztos, hogy a fenntarthatósági és ellátásbiztonsági szempontok egyre fontosabbá válnak: a helyben termelt repce nemcsak klímabarátabb, hanem kiszámíthatóbb is, mint a geopolitikailag kockázatos térségekből érkező import.
A repcedara-import növekedése viszont arra utal, hogy a feldolgozóipar részben más formában pótolja a nyers repcehiányt, főként Kanadából érkező alapanyaggal. Ez is mutatja: az import nem szűnik meg, csak átalakul.
Kiemelt kép: Pixabay.
