Az almabor (cider) világszerte reneszánszát éli, az utóbbi időben egyre nagyobb divatja lett világszerte. Készítéséhez nem jók a friss fogyasztásra való fajták, hanem olyan speciális célfajták kellenek, amelyeknek magas a tannin és csersav tartalma, valamint sok erjeszthető cukrot és különleges aromaanyagokat tartalmaznak.
Sokfelől begyűjtött fajták
Anglia déli részén, Brogdale-ben található a világ egyik legnagyobb alma fajtagyűjteménye, 2000-nél több fajtával. A tematikus ültetvényben külön parcellákba ültették a desszert-, a főző- és a cider almafajtákat, valamint a többhasznosításúakat. Jelentős gyűjteményük van cider fajtákból (1. kép).
Ezek speciálisan almabor készítésére való fajták, gyümölcsük frissen nem fogyasztható. Ízük éretten is fanyar, „összehúzó”, kellemetlen. Hozzáértők viszont nagyon kellemes alkoholos italokat tudnak belőlük készíteni. A gyűjteményben lévő 95 fajta többsége Anglia nyugati részén és Franciaországban kialakult tájfajta. Ezeken a vidékeken az elmúlt évszázadok során hagyománnyá vált az almabor készítése, és a feljegyzések szerint a 19. század végén több almát termesztettek erre a célra, mint friss fogyasztásra.
A 20. században több botanikus kertben és gyümölcs fajtagyűjteményben is elkezdték összegyűjteni ezeket a speciális fajtákat, és elkezdődött a nemesítő munka is. Brogdale-ben 1991-ben létesült a gyűjtemény, ami rendelkezésre áll azok számára, akik saját vidékükön ki szeretnék próbálni ezeket, vagy nemesítő munkájukhoz keresnek alapanyagot.
Tavasszal látványos a fák virágzása, a gyümölcsök fajtától függően szeptember és október folyamán érnek be. Teljesen érett állapotban jók almabor készítésre. A leghíresebb fajtáik a ’Morgan Sweet’, a ’Kingston Black’, a ’Dabinett’, a ’Fillbarrel’ (2. és 3. kép), valamint a ’Le Bret’ (4. és 5. kép).
Fő termesztő vidékek
A hagyományos cider alma termesztő és almabor készítő vidékek Nyugat-Anglia (Devon, Herefordshire, Worcestershire), Észak-Nyugat Franciaország (Normandia) és Spanyolország északi része (Baszkföld). Az utóbbi évtizedekben azonban a világ számos más vidékén is elkezdek ezzel foglalkozni.
Fontos, hogy minden termesztő körzet számára megtalálják az ottani ökológiai körülmények között jól termeszthető, bőtermő és élvezetes termékek készítésére alkalmas fajtákat. Mivel az almafajták önmeddők, az is fontos, hogy egymást jól termékenyítő fajtákat ültessenek egymás mellé.
Nagy divatja van Amerikában is
Az Amerikai Egyesült Államokon belül Michigan Állam fontos gyümölcstermesztő, az almabor készítéséhez termesztett alma mennyisége is jelentősen növekedett az elmúlt években. Az itt termett almát helyben dolgozzák föl, és az itt készített almaborok más államokba is eljutnak, jelentős bevételi forrást jelentve a cégeknek.
A fejlődés egyik gátja, hogy nincs elegendő, itt jól termeszthető, almabor készítésére alkalmas fajta, mondta Steve van Nocker a Michigani Állami Egyetem pomológus professzora egy interjúban. Az almabor készítéséhez speciális fajták szükségesek, amelyek sokban eltérnek a friss fogyasztásra termesztett fajtáktól. Itt elsősorban a gyümölcsök beltartalmi értékeire kell gondolni, de más jellemzőkben is vannak eltérések.
A cider almáknak magas a cukortartalmuk, emellett sok szerves savat és tannint is tartalmaznak, amelyek kialakítják az almaborok speciális aromaanyagait. A legtöbb ilyen fajta Nyugat-Európa országaiban és Angliában alakult ki, az ottani klíma alatt termeszthetők jól. Michiganben azonban zordabb klíma uralkodik, azt nem mindegyik régi fajta kedveli. Ezért kezdtek el a Michigani Állami Egyetem munkatársai egy fajtaértékelő és nemesítési munkát, aminek célja az itt biztonságosan termeszthető és kiváló minőséget adó fajták választékának bővítése.
Az egyetem fajtagyűjteményébe 2016-ban elkezdték begyűjteni a világ minden részéről a fajtákat. Ebben az évben 15 fajtából egy kísérleti ültetvényt létesítettek, mindegyikből 10-10 fát ültetve. Ezek főként Európában almabor készítésre már jól bevált fajták voltak, amelyeket M 9-es alanyon telepítettek. 2018-ban újabb 60 fajtával bővült a gyűjtemény, majd 2020-ban még 13 fajtát ültettek, így most 88 cider almafajtájuk van.
Ez jó alapot szolgáltat a fajtaértékeléshez és a nemesítési munka megkezdéséhez. A fajták egy része az Angliai Nemzeti Fajtagyűjteményből származik. Michigan Államban izgalmas innovációs területnek ígérkezik a vörös húsú almából készült termékek kifejlesztése, így a piros almaborban is nagy fantáziát látnak.
A fajtagyűjteményükben több vörös húsú almafajta is van. Most megvizsgálják ezek felhasználási lehetőségét almabor készítésre, illetve bevonják a nemesítésbe ezeket is. Emellett természetesen a hagyományos cider készítéséhez alkalmas, és az ottani viszonyok között jól termeszthető fajták választékának bővítése a fő cél. Mivel a gyümölcsök nemesítése hosszadalmas folyamat, az új fajtákra néhány évig még várni kell.
Fajtakísérletek üzemi ültetvényekben
Az eddigi vizsgálatok alapján kiválasztott néhány ígéretes fajtát, köztük a ’Sweet Alford’-ot négy michigani kereskedelmi ültetvényben is elhelyezték és vizsgálják. Igyekeznek szoros és gyümölcsöző kapcsolatokat kiépíteni a farmerekkel.
A kereskedelmi ültetvényekben már nemcsak azt vizsgálják, hogy mennyi és milyen gyümölcsöt terem a fajta, hanem azt is, hogy milyen művelési rendszerekkel eredményes a termesztése. Ezért többféle alanyon, valamint sor-és tőtávolsággal történtek a telepítések, és többféle faalakot nevelnek.
Az alanyok között szerepel az M 9-en kívül az M 7, az M 106 és Bud 9 is. Mivel az államon belül is igen eltérőek a környezeti adottságok, az a cél, hogy kiválasszák az adott területen legeredményesebben termeszthető fajtákat, alanyokat, művelési rendszert, és kidolgozzák a technológia részleteit is.
A képek a szerző felvételei.
