Az aszállyal járó forróság és csapadékhiány alaposan megnehezíti a növénytermesztők dolgát világszerte. Egy izgalmas módszerrel átsegíthetjük a kultúráinkat a kritikus időszakon.
Az utóbbi években a kukorica rosszul teljesített Magyarország jelentős részén, a Békésben és Csongrád-Csanádban elért 1,5–1,8 t/ha átlaghozam a tavalyi év legrosszabb eredményeinek számítottak. Sokan emiatt alternatív növényben gondolkodnak, amit a cirokban vélnek megtalálni.
Ez a növény – amellett, hogy nagy termőképességű – valóban jobban ellenáll a szárazságnak, ám ha gyenge adottságú talajba vetik, ott az sem képes csodát tenni. Előnye, hogy egységnyi szárazanyag előállításához 40–50 százalékkal kevesebb vizet használ fel, mint a kukorica, amit a levelén és szárán képződő viaszrétegnek köszönhet, hiszen azzal csökkenti a kipárolgást. De mi a helyzet akkor, ha jelentős csapadékhiánnyal kell megküzdeni a szezon során?
A Svédországhoz tartozó Öland szigete a Balti-tengerben található, és bármennyire meglepő, az ottani gazdákat is rendszeresen sújtja az aszály. Az éves csapadékmennyiség a 400 mm-t is alig éri el, márpedig így számukra is rendkívül nehéz a növénytermesztés. A szarvasmarhatenyésztő Åke Johansson azonban rájött, hogyan csírázhatnak a magok akár eső nélkül is.
Szakaszos munkaszervezés
A gazda számára gondot jelent, hogy nincs elég legelő a szigeten, de a 300 tejelő tehenük megfelelő takarmányozását így is meg kell oldaniuk valahogy. Johansson egy februári konferencián fejtette ki, hogy szakaszos munkaszervezést alkalmaznak annak érdekében, hogy az elvetett takarmánynövényeik nedves talajba kerüljenek.
Ehhez a földjeiket 6 hektáros táblákra osztják, ahol a talajművelés és a vetés között legfeljebb 4 óra telik el. A talajelőkészítés után általában tavaszi árpát vetnek, majd sekélyen bedolgozzák a magokat, illetve egy menetben hengerezik is. Végezetül a fű vagy a pillangósok magjait szórják szét a talajfelszínre, vagyon nagyon sekélyre, hogy az esetlegesen megérkező csapadék hatására csírázásnak induljanak.
Johansson szerint egyetlen cél lebeg a szemük előtt, mégpedig az, hogy ne veszítsék el a talajban lévő nedvességet. Két évtizede alkalmazzák a felvázolt módszert, sőt már két gazdatársa is a követőjévé vált. A növények már a csírázástól kezdve jobban teljesítenek, mint a hagyományos módszerrel elvetettek, így akár a lassan rendszeressé váló nyolchetes aszállyal is megbirkóznak később. A tavaszi árpa védelmet nyújt az alávetett kultúrának a kezdeti időszakban, az aratás után pedig ott marad a szintén betakarítható fű vagy pillangós növény.
Így néz ki az alávetéses technológia eredménye:
