A Magyar Tudomány Ünnepén arról is szó esett, hogy a növénytermesztés hogyan igazodik a felmelegedés okozta következményekhez.
A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat részeként az MTA dísztermében esténként érdeklődők népes serege kíséri figyelemmel az érdekfeszítő tudományos előadásokat. A gazdag programban november 7-én egy mezőgazdasági téma is szerepelt, jelesül a klímaváltozás alakulása, és ezzel összefüggésben a növénytermesztés (ezen belül főleg a nemesítés) igazodása a felmelegedés okozta következményekhez.
A látszólag különböző – ugyanakkor egymásra épülő – két téma tárgyalásának első részében Bartholy Judit professzor asszony (ELTE) a klímaváltozást négyféle taglalásban ismertette.
1. A közelmúlt detektált változásai
2. Jövőbeli alakulás
3. Időjárási és éghajlati szélsőségek
4. Párizsi klímacsúcs
Az üvegházhatású gázok szerepére – érdekes módon – már 200 éve felhívta a figyelmet egy tudós, azaz ez a probléma egyáltalán nem új keletű. Sőt, 1750 óta már megfigyelték a légkör összetételének alakulását. Legnagyobb (153 %-os) növekedést a metánnál tapasztalták. A változásokra és azok következményeire tekintettel optimista és pesszimista forgatókönyvet ismerünk. Ha a felmelegedést a 21. század végére sikerül 2 C fok alatt tartani, akkor még visszafordítható a káros folyamat, különben már nem lehet a helyzeten úrrá lenni. A mezőgazdaságot is jelentős mértékben érintő témákra is kitérve a hazánkban várható éves és évszakos hőmérsékletváltozásról kaptunk tájékoztatást. A hidrológiai változásokat illetően megfigyelhető, hogy csökken a csapadék és a talajnedvesség. Az időjárási szélsőségekre számos hazai példa van (2013. évi hóvihar, dunai árvíz stb.), nem beszélve a gyakori hőségriasztásokról. A Párizsi Klímacsúcson a helyzetre vonatkozóan, mint egyetlen megoldás szükségességére, találóan jegyezte meg az ENSZ főtitkára, miszerint „Nincs B terv, nincs B bolygó”.
A meteorológiai ismertetés anyagához szervesen illeszkedett Veisz Ottó neves agrárkutató, az MTA doktora előadása, aki a klímaváltozás okozta kihívások és lehetőségek a mezőgazdaságban témáról tartott figyelemfelkeltő előadást, mely nemcsak az agrárszakember hallgatók számára jelentett újat. Különösen a növénytermesztés és nemesítés előtt álló feladatokról kaptunk tájékoztatást, ragyogó szemléltető anyagok kíséretében. Természetesen itt is szó volt a meteorológiai tényezők szerepéről, különös tekintettel a csapadékmennyiség alakulására, az időjárás eredetű károkra, az aszályossági zónákra (lásd Alföld számos területe), kiemelve a rendelkezésre álló vízkészletek hasznosíthatóságának fontosságát. A klímaváltozás okozta veszteségek csökkentésére a mezőgazdaságban a biológiai alapok fejlesztése (rezisztencianemesítés) és új termesztéstechnikák jönnek szóba.
Az előbbi téma kutatásában Európa egyik legnagyobb fitotronjában (Martonvásáron) végzett kísérletek számos kiváló eredményt hoztak a klímafelmelegedés okozta növénytermesztési károk enyhítésében. Az itt végzett kísérletekből nyomon követhető, hogy az egyes fajták hogyan reagálnak pl. a megnövekedett CO2-koncentrációra, magasabb hőmérsékletre, vízhiányra, egyáltalán a fellépő stresszekre.
A fitotronban tehát a genetikai háttér és a környezet közötti kölcsönhatást fel lehet tárni, amit búzakísérletek eredményeiből nyertek. Nagy figyelem irányul a növények vízhasznosítási képességére, amiben a gyökérfejlődés műszeres (szkennelő csövekkel történő) vizsgálata új utakat nyitott. A növénytermesztés lehetőségeit négy szinten lehet vizsgálni:
1. Rezisztencia alapszintű kutatása
2. A rezisztencia genetikai háttere
3. Új szelekciós módszerek
4. Új fajták előállítása.
A nemesítési módszerek ismertetésének keretében képet nyertek a hallgatók arról, hogy hogyan is „készül” egy új rezisztens fajta. A szülőpárok kiválasztása, azok beszerzése történhet nemzetközi együttműködés keretében, saját törzsekből, génbankokból, minősített fajtákból. Megismerhettük, hogy a nagy alapossággal „megalkotott” martonvásári búzatörzsek az ország különböző részein hogyan viselkedtek. Az egyes genotípusok között tapasztalt különbségek lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a megváltozott környezeti feltételek (pl. klímafelmelegedés) esetén jobban alkalmazkodó génkombinációk szülessenek, miáltal a növénytermesztést némileg biztonságosabbá lehessen tenni. A némi optimizmust sugalló következtetés szerint mindennapi kenyerünk Magyarországon biztosítva van, de nem biztos – szögezte le az előadó –, hogy a Föld más helyein is meglesz a kenyér. Nem vitás, a klímafelmelegedés sötét árnyéka vészjóslóan növekszik, a növénytermesztésre (is) baljóslatú árnyat vetve.
(Dr. Kölcsei Tamás – Agrofórum Online)
