Az évszázad végére globálisan negyedével esik vissza a kukorica átlaghozama a klímaváltozás miatt. Érdemes alternatívát keresni helyette.
A kukoricatermesztési övezet érezhetően északabbra tolódott a klímaváltozás következtében. Miközben Szlovákiában és Lengyelországban egyre többen választják ezt a kultúrát, a tavaly mindössze 1,5–1,8 t/ha átlaghozamot elért békési és csongrád-csanádi gazdák alighanem idén már megfelelő alternatívát keresnek a kukorica helyett.
Ilyenkor a cirok szokott elsőként felmerülni, bár az sem mindenhol „működik”, megfelelő termőhelyi és éghajlati adottságok szükségesek hozzá. Az Agrofórum Online is megírta annak a kisalföldi gazdának a tapasztalatait, aki 7 szezon után hagyott fel a cirok termesztésével, mivel a növény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Nem ez az egyetlen kultúra azonban, amely képes a kukorica kiváltására. Egyre többen fedezik fel a már-már elfeledett kölest, hiszen sokoldalúan hasznosítható és a fehérjetartalma is magas, ezáltal a hús- és tejtermékek helyettesítésére is alkalmas (még a gluténmentes diétába is beilleszthető).
Érzékeny a kései fagyokra
A köles nem túl igényes a talajra, bár a könnyebb és gyommentes talajokon kétségkívül jobban érzi magát. A magas hő- és fényigénye azt jelenti, hogy a csírázáshoz 8-10 fokra van szüksége, míg a tenyészidőszakban a 15 fok alatti hőmérséklet már gátolja a növekedését, a május végi fagyokra pedig kifejezetten érzékeny (a vetése április legvégén kezdődhet). A vegetációs időszaka rövid, könnyen alkalmazkodik a savanyúbb talajtípusokhoz is, ha pedig nagyobb dózisban kap nitrogént, foszfort és káliumot, azt meghálálja.
A kölest a kártevők is kedvelik, a levelét, a gyökerét és a szárát is megtámadhatják, így a megelőzés a növényvédelem kulcseleme. A betakarítás – fajtától függően – július és szeptember között történhet, vagyis ebben a tekintetben jócskán megelőzi a kukoricát.
A mediterrán térségben is egyre többen választják a kukorica helyett a kölest, amely alacsony ráfordítás mellett is képes hozamban és megtérülésben versenyre kelni a másik kultúrával. Az erről szóló friss tanulmány észak-olaszországi (Ravenna megyei) termesztési gyakorlatokat vett górcső alá. Az eredmények szerint a termesztett köles nagy lehetőségeket rejt a kukorica alternatívájaként, és ezt a hatékony vízfelhasználással, a betegségekkel szembeni toleranciával és a gyomokkal való eredményes versengéssel is bizonyította. A talaj termékenységének megőrzése, valamint a hasznos ízeltlábúak számának növekedése szintén a pozitív hatásai közé tartozott.
A konklúzió szerint a köles az éghajlatváltozás tükrében alkalmas a kukorica kiváltására, ám a nyári csapadék ezen kultúra megfelelő fejlődéséhez is elengedhetetlen. Különösen úgy, hogy a legfrissebb modellek szerint az évszázad végére 24 százalékkal esik vissza a kukorica globális terméshozama, sőt a hanyatlás jeleit már a 2030-as években komolyan megérzik a gazdák. A köles vízhasznosító képessége (WUE) jobb a kukoricáénál, az olasz mérések szerint 1,87 kg/köbméter az 1,30-cal szemben, vagyis átlagosan 1,87 kg termést ad 1 köbméter víz felhasználásával.
