A kazaltüzek jellemzője, hogy a tűz terjedése gyors, amit az erős szél és a száraz időjárás tovább fokozhat. A tűz következtében a bálakötözők veszítenek szakítószilárdságukból, megolvadnak és elpattannak, a bálák szétesnek, ezzel növelve az oltás során a balesetveszélyt.
Az ilyen jellegű tűzeseteket sok esetben a bálák magasabb nedvességtartalma következtében kialakuló öngyulladás okozza. A megelőzés szempontjából kulcsfontosságú, hogy mindig száraz állapotban és csapadéktól védetten tároljuk a szalma- és szénabálákat, továbbá hogy rendszeresen győződjünk meg arról, nem-e alakult ki magasabb hőmérséklet a kazlak belsejében. Ehhez megfelelő támpontot nyújthat a kazal belsejéből kinyúló, jó hővezető fémrúd hőmérséklete.
Ellenőrizni kell a kazal hőmérsékletét
A hőmérséklet-ellenőrzés a kazlak elhelyezésekor kezdődik. Ettől kezdve két héten keresztül érdemes naponta megmérni. A 35 °C és az alatti hőmérséklet ideális, a 35,1 °C és 40,0 °C közötti hőmérséklet már veszélyes lehet. A 65,1°C és afeletti hőmérséklet esetén akut tűzveszély áll fenn, és azonnal riasztani kell a tűzoltóságot.
A nedvességtartalom alacsonyan tartása azért is fontos, mert a szalma eltarthatóságának legfontosabb feltétele, hogy a nedvességtartalma legfeljebb 16 százalék legyen.
A kazaltüzek egy kisebb részét nyílt láng használata okozza, ami mögött némely esetben szándékosság, némely esetben gondatlanság húzódik meg a háttérben. Nagyon fontos, hogy nyílt lánggal járó tevékenységet a tárolóépületekben és s szabadtéren tárolt kazlak közelében ne végezzünk.
Mit ír a tűzvédelmi szabályzat?
A fokozottan tűz- vagy robbanásveszélyes osztályba tartozó anyagok előállítására, feldolgozására, használatára, tárolására vagy forgalmazására szolgáló építményektől legalább 200 méter, egyéb építményektől legalább 100 méter távolságot kell tartani. A vasúti vágányoktól – a rostnövénytároló ipari vágányát kivéve – legalább 100 méterre, közúttól, erdőtől, lábon álló gabonától legalább 25 méterre szabad a kazlakat elhelyezni. A nagyfeszültségű, föld feletti villamos vezetéktől a legfelső villamos vezeték és talaj közötti távolság háromszorosa, de legalább 20 méter tűztávolságot kell tartani.
Az állattartó telepeken a legfeljebb egy évre elegendő alomszalma- és szálastakarmány-szükségletet üzemi tárolásnak kell tekinteni. A kazlakat úgy kell elhelyezni, hogy a második sorban levő kazal az előző sorban levő két kazal közé kerüljön.
A kazlak, valamint a sorok között a nagyobb kazalmagasság háromszorosát, de legalább 20 méter távolságot kell biztosítani.
A mezőn összerakott szálastakarmány-, szalma-, rostnövénykazlak körül legalább 3 méter széles védősávot kell kialakítani szántással vagy tárcsázással.
A közterületektől és közlekedési útvonalaktól, a szabadon álló folyadékgáztartályoktól vagy a nagyfeszültségű távvezetékek oldalától legalább 25 méteres távolságot kell tartani. A gyúlékony falú épületektől, puha tetőszerkezetű épületektől, erdő-, mocsár- és pusztaterületektől, valamint vasúti pályáktól 50 méter, másik szalmatároló területtől legalább 100 méter távolságot kell tartani. Ellenkező esetben a biztosítás nem fedezi a károkat – de ne csak a biztosító kedvéért tartsuk be az előírásokat, hanem mert a tűz emberre, állatra és környezetre egyaránt veszélyes.
Fotó: Pixabay
