A gyomnövények a kultúrnövényekkel történő társulásban jelentős mértékben képesek a kultúrnövények növekedését és fejlődését elnyomni, és ezáltal jelentős termés mennyiségi és minőségi veszteséget okozni.

A szántóföldi haszonnövényeink közül a kukorica a közepes gyomelnyomó képességgel bíró kultúrák közé tartozik. Tág térállása és a kétszikű kultúrfajokhoz (pl. napraforgó) képest viszonylag kis levélfelülete miatt fejlődésének kezdetén különösen érzékeny a gyomosodásra.

Kritikus kompetíciós periódus

Valamennyi kultúrnövény esetében a gyomnövények által okozható termésveszteségek elkerülése érdekében szükséges az ún. kritikus kompetíciós periódus ismerete, amely időszakban gyommentességet kell számára biztosítani, hogy a gyomosodásból adódó termésveszteséget elkerüljük.

Ezen periódus kezdete előtt fejlődő gyomok még nem befolyásolják hátrányosan a kultúrák fejlődését, mert kezdetben a rendelkezésre álló környezeti erőforrások elegendőek, valamennyi jelenlévő növény (gyom- és kultúrnövény) számára egyaránt (tolerálható gyomversengés időszaka-1).

Később, a növekedés intenzívvé válásával már nem jut minden jelenlévő növényegyed számára elegendő víz, fény és tápanyag, ezért megkezdődik a versengés ezekért a tényezőkért. A versengés lehet fajok közötti (interspecifikus), de lehet fajon belül az egyedek közötti versengés is (intraspecifikus kompetíció). A versengés megkezdődésével kezdetét veszi a kritikus kompetíciós periódus. Ha a gyomosodásból adódó termésveszteséget el akarjuk kerülni, akkor a gyomok ellen már a kritikus kompetíciós periódus kezdetén szükséges védekezni. Ma már a korszerű herbicidek alkalmazásának köszönhetően lehetőségünk van a fejlettebb gyomnövények elleni hatékony védekezésre is (a kultúrnövény kritikus kompetíciós periódusának időszakában), ám a megkésett kezelések nem pótolják a korai gyomosodásból adódó termésveszteséget.

1. kép: Elől: mechanikai úton gyomirtott (kapált), mögötte: gyomos kontroll (Fotó: Máté Sándor)

Ha a kritikus kompetíciós periódus időszakában sikerül a kultúrnövény számára a gyommentességet biztosítani, a később fejlődő gyomok már nem befolyásolják a kultúrnövény fejlődését, mert az már megerősödik annyira, hogy képes a gyomnövények elnyomására külső beavatkozás nélkül is (tolerálható gyomversengés időszaka-2).

A kukorica (és természetesen más kultúrnövény) kritikus kompetíciós periódusának kezdetét (a gyomirtás optimális időpontját) és annak időtartamát számos tényező befolyásolja. Ezek közül legfontosabbak a termesztéstechnológiai és a környezeti tényezők, a fajta/hibrid gyomelnyomó képessége, az évjárat, a gyomállomány faji összetétele és borítása. Mindezek figyelembevételével több hazai és nemzetközi kísérlet alapján a kukorica kritikus kompetíciós periódusának kezdete (a gyomok elleni védekezés optimális időpontja) annak kelésétől számított 2-8. hétre, időtartama pedig mintegy 2-5 hétre tehető. Korábbi, Keszthelyen végzett kísérleteink alapján ez az időszak kukoricában annak 4-6 leveles korától 12-14 leveles állapotáig tartott, és ez a vegetációban mindössze két hetet jelentett (június 9 és 23-a közötti időszakot).

Szabadföldi additív kísérletek

Szabadföldi körülmények között általában olyan kisparcellás, és/vagy nagyüzemi kísérletek beállítására kerül sor, ahol a mechanikailag és/vagy vegyszeresen gyomirtott kontroll területek és a teljes vegetációban gyomosan hagyott parcellák mellett a változó gyomsűrűség hatását vizsgálják a kultúrnövény termésére.

Ilyen célból több éven keresztül kukoricában néhány, jelentős károsító hatást kifejtő gyomnövény faj és a kukorica közötti versengést vizsgáltuk szántóföldi körülmények között, un. additív kísérletekben.

Az ilyen típusú kísérleteknek az a lényege, hogy a kukorica a termesztéstechnológiájában előírt tőszámmal kerül elvetésre, majd a kiválasztott gyomfaj egyedsűrűségét változtatják. Így az eltérő gyomsűrűség termésátlagra gyakorolt hatása mérhető. Ha több gyomfajjal hasonló módon és hasonló körülmények között állítunk be kísérleteket, akkor az egyes gyomfajok egymáshoz viszonyított versenyképessége, illetve a kukorica különböző gyomfajokkal szembeni tűrőképessége is jól összehasonlítható. Ilyen kísérletek beállítására került sor – többek között – selyemmályva (Abutilon theophrasti), csattanó maszlag (Datura stramonium), parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) és olasz szerbtövis (Xanthium italicum) fajokkal. E fajok az ún. veszélyes, nehezen irtható kétszikű fajok csoportjába sorolhatók, mert csírázásuk elhúzódó, nagyméretű magjaiknak köszönhetően mélyebb talajrétegekből is ki tudnak kelni, mint általában a talajherbicidek bemosódási zónája, ezért a talajherbicidek hatékonysága a mélyebb talajrétegekből csírázók ellen nem megfelelő. Ugyanakkor az állománykezelések sem mindig hatásosak ellenük, legtöbbször a kultúrnövényekre gyakorolt toxicitás veszélye (inkább kétszikű kultúráknál) vagy az eltérő gyomfejlettség miatt a kezelések idején.

A fenti kísérletekben vizsgált gyomfajok közül a legagresszívabb az olasz szerbtövis volt, mert ez okozta a legnagyobb termésveszteséget (89,75 %). Azt sorrendben a csattanó maszlag (49 %), az ürömlevelű parlagfű (29,5 %) és a selyemmályva fajok követték (7,75 %) (1. ábra). A gyomsűrűség növekedésével általában az okozott termésveszteség is nőtt, de magasabb egyedszámnál már megmutatkozott az egyes egyedek közötti fajon belüli (intraspecifikus) versengés hatása is.

A természetes gyomosodás hatása a kukorica termésére

A gyomnövények jelenléte nem szabályozott, kísérleti körülmények között, többéves szabadföldi kísérleteink eredményei alapján – vegyes és változatos összetételű gyomállomány jelenlétét feltételezve – kukoricában 35 és 92 % közötti termésveszteséget képes előidézni a gyomirtott állomány terméséhez képest.
2014 tavaszán a Kaposvári Egyetem Tan- és Kísérleti Üzemében nagyüzemi kukoricatáblában háromféle kezelést alkalmaztunk:
• 6-8 leveles korban egyszer kapált (kapált kontroll),
• a kukorica 6-8 leveles állapotában herbiciddel kezelt (Laudis 2 l/ha) (üzemi kontroll),
• gyomos kontroll.

A vegetáció kezdetén végzett gyomfelvételezés alapján az uralkodó gyomfaj a kukoricatáblán az ürömlevelű parlagfű volt (45 %-os borítással), melyet sorrendben a mezei acat (Cirsium arvense) (30%), fehér libatop (Chenopodium album) (15%), kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) (5%) és a fenyércirok (Sorghum halepense) (5%) követett. A betakarítás idejére a faji diverzitás csökkent (csak két gyomfajt találtunk a területen) és a parlagfű dominanciája tovább erősödött. Az átlagos borítási értékek ebben az időben a gyomos kontroll területeken az alábbiak szerint alakultak: parlagfű (80 %), fehér libatop (20 %).

2. kép: Balra: gyomos kontroll kukorica termése; középen egyszer kapált kukorica termése; jobbra: üzemi, vegyszeresen gyomirtott kukorica termése (Fotó: Máté Sándor)

A három kezelés hatására a termésátlagok a következőképpen alakultak: üzemi kontroll: 12,47 t/ha kapált kontroll: 8,38 t/ha; gyomos kontrol:1,29 t/ha. Az üzemi kontrollhoz képest tehát az egyszer kapált kukorica termésátlaga 33 %-kal, a gyomos kontroll kukorica termésátlaga 90 %-kal csökkent (1. és 2. kép).

Ezerszemtömeg tekintetében mind a kapált, mind a gyomos kontroll tekintetében szignifikáns volt a csökkenés az üzemi kontrolhoz képest, míg a csírázási % és a kukorica csíranövények főgyökér hosszúsága csak a gyomos kontroll területről származó kukorica minták esetében csökkent szignifikánsan. Ez utóbbi két paraméter esetében az üzemi és a kapált kontroll kezelések között nem volt szignifikáns a különbség (3. kép, 1.táblázat).

3. kép: A különböző kezelések hatása a kukorica csírázására (Gy: gyomos; Ü: üzemi; K: kapált kontroll) (Fotó: Stanics Judit)

A kukorica-gyomnövény kompetíciós kísérletekből levonható következtetések az alábbiak:

A kukorica gyomnövényekkel szembeni „tűrőképessége” erősen függ a gyomfajtól. Agresszivitás tekintetében a vizsgált kétszikű gyomok között az alábbi sorrend állítható fel: olasz szerbtövis>csattanó maszlag>parlagfű>selyemmályva.

Megfelelő gyomszabályozás nélkül gyomnövényekkel erősen fertőzött területen nem képzelhető el jövedelmező kukoricatermesztés. Leghatékonyabb az optimális időben, a terület gyomflórájához igazodó, megfelelő herbiciddel történő kezelés. Amennyiben nem gyomirtó szerrel kívánják megoldani a kukoricatáblák gyommentesítését (ökológiai gazdálkodók, kisebb méretű családi gazdaságok, herbicid érzékeny vonalak hibridvetőmag-előállításnál stb.), az mechanikai úton is lehetséges, de ennek a vegetációban több alkalommal meg kell ismétlődnie.

Köszönetnyilvánítás
A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – hazai hallgatói illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
A szerzők ezúton köszönik a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0039 projekt anyagi támogatását.

Dr. Kazinczi Gabriella, Dr. Hoffmann Richárd
KE Agrár- és Környezettudományi Kar, Növénytudományi Intézet

(Agrofórum Online)