A levéllikacsosság tünetegyüttessel kapcsolatos áttekintésnél ki kell emelni, hogy súlyosabb gomba okozta fertőzések gyakran csak csapadékos évjáratokban alakulnak ki.
A növénykórtan egyik nehéz területe azon növénybetegségek okozóinak felderítése és azonosítása, amelyek ún. komplex eredetű betegségnek tekinthetők. Közülük talán a legismertebbek a szőlő tőkepusztulás, a csonthéjasok gutaütése (apoplexia), a gabonafélék szártőbetegsége, vagy a gabonafélék levélfoltosság tünetegyüttese. Az egyes betegségek előidézésében különböző kórokok, kórokozók játszanak szerepet és emiatt a tünetek is rendkívül változatosak. Feltehetően ebbe a csoportba lehet sorolni a levéllikacsosság tünetegyüttest is.
A címben jelzett levéllikacsosság név olvasásakor minden bizonnyal az olvasóban megjelenik egy tipikus tünet, amelynek okozójául kivétel nélkül egy jól ismert mikroszkopikus gombafajt a Thyrostoma carpophilumot (korábban leggyakrabban használt szinonim nevei Stigmina carpophila, Clasterosporium carpophilum) nevezi meg a szakirodalom. A betegséget levéllikasztó, vagy levéllyukasztó betegségként ismerjük, de nevezik levéllikasztó ragyának is.
1. kép: Bíborvörös kezdeti levélfoltok és levéllikacsosság őszibarack leveleken
Kétségtelen tény, hogy a levéllikasztó elnevezés találó és talán leggyakrabban a csonthéjas gyümölcsfajoknál, ezen belül is az őszibaracknál (1. kép) okozza a legsúlyosabb betegséget, amely gyakran a levelek idő előtti – esetenként tömeges – lehullását eredményezi. Emellett gyakran fordul elő levéllyukacsosodás a kajszinál, mandulánál, szilvánál, de más növényfajokon is.
2. kép: Kör-alakú és szabálytalan levélfoltok
A betegség lefolyása jól ismert. A tipikus tünetek a leveleken jelennek meg. A foltok általában 2-3 mm átmérőjűek, kör alakúak, ritkábban szabálytalan alakúak (2. kép). A foltok kezdetben sárgászöldek (egyes őszibarackfajtáknál bíborvörös színűek), majd megbarnulnak, a közepük kifakul. A foltokat az egészséges levélszövettől több sejtsorra kiterjedő sejtpusztulás ún „demarkációs vonal” választja el (3. kép), amely a gazdanövény aktív védekező mechanizmusára vezethető vissza. Ennek célja, hogy a kórokozó továbbterjedését a gazdanövény meggátolja. Az egészséges levélszövetek növekedése miatt ezek az „elzárt” szövetrészek kipotyognak (4. kép) a levéllemezből. Súlyos fertőzés esetén a lombozat úgy néz ki, mintha sörétes puskával lőtték volna át.
3. kép: A levélfoltok szélén kialakuló „demarkációs vonal” (Szövetelhalás az egészséges és fertőzött levélfolt szélén)
Egyes gyümölcsfajoknál (őszi- és kajszibarack, mandula) a betegség megjelenik a fiatal zöld hajtások tengelyén, a vesszőkön és nemritkán a gyümölcsön is. A hajtások és vesszők fertőződésekor a foltok kissé megnyúltak lilás szegélyűek. A foltok később beszáradnak és az epidermisz felreped. A gyümölcsök felületén a foltok (5. kép) hasonlítanak a levéltünetekhez (kör alakú, lila szegélyű, középen szürke színű, lapos, vagy kissé bemélyedő foltok), de egyes fajtáknál kis szemölcsszerű kiemelkedések képződnek, amelyek lilás színűek, majd beparásodnak. További veszély, hogy a beszáradó és felrepedező foltokon kialakult sebeken keresztül jelentős moniliniás gyümölcsfertőzés és gyümölcsrothadás jön létre.
4. kép: Levéllikasztó gomba okozta tünetek szilva- és mandula leveleken
Visszatérve a címben jelzett betegségtünetekre meg kell állapítani, hogy a levéllikacsosodásért nemcsak a fentebb említett gombafaj a felelős, hanem számos más tényező is kiválthat ehhez hasonló tüneteket:
1. Genetikai eredetű kórokok – a szakirodalom adatai szerint az Olasz kék szilvánál figyeltek meg levélfoltosságot és levéllikacsosodást (V. Németh, 1979).
2. Abiotikus kórokok – ezek közül a jégverést és a növényvédőszer-perzselést lehet megemlíteni, mint kiváltó kórokot.
3. Növényvírusok – a szilva nekrotikus gyűrűsfoltosság és a szilva gyűrűsfoltosság vírus eredményezhet levéllyukacsosodást. A meggynél viszont leggyakrabban a MNGYFV (meggy nekrotikus gyűrűsfoltosság vírus) idéz elő hasonló tüneteket (V. Németh, 1979).
4. Baktériumos növénybetegségek – a Pseudomonas mors-prunorum és a Xanthomonas pruni tehető bizonyos körülmények között felelőssé a tünetek kialakulásáért (Klement, 1965).
5. Gombabetegségek – a levéllikacsosodást okozó legfontosabbnak tartott gombafajokat az 1. táblázatban mutatjuk be.
6. Kártevő állatok – nem túl gyakori, de mégis meg kell említeni a különböző rovarfajok szívásnyomai következtében kialakuló levéllikacsosodást, vagy a gyakoribbnak ítélt rovarok okozta rágásnyomokat (6. kép). Ez utóbbival leggyakrabban tavasszal a széjjelcsavarodó leveleken találkozhatunk.
5. kép: Levéllikasztó gomba tünetei őszibarack termésén
Természetesen a felsorolt kórkiváltó tényezők esetében csaknem mindig találunk speciális tüneteket, amelyek diagnosztikai szempontból nem hagyhatók figyelmen kívül. Ennek kapcsán többek között megemlítendő, hogy a levélfoltosságok egy másik részénél is bekövetkezik a levéllyukacsosodás. Ezekben az esetekben a levélfoltok szintén kör alakúak, vagy kerekdedek, méretük elérheti a 10-15 mm-es nagyságot (pl. cukorrépa fómás levélfoltossága, alternáriás levélfoltosságok). A növekvő foltok közepe nekrotizálódik, beszáradva kitöredezik és végül a levéllemezben lyukak képződnek.
A levéllikacsosság/levéllyukacsosodás tünetegyüttessel kapcsolatos áttekintésnél ki kell emelni, hogy súlyosabb gomba okozta fertőzések gyakran csak csapadékos évjáratokban alakulnak ki. A gomba okozta levéllikacsosodás általában a nyár második felétől jelentkezik súlyosabban és ekkor a faj- és fajtafogékonyságon, az időjárás alakulásán túl mindenképpen figyelni kell a fertőzések alakulását és ennek függvényében kell elvégezni a szükséges fungicides kezeléseket.
6. kép: Rovarrágások nyomán kialakuló levéllikacsosodás mogyoró-, cseresznye- és kajszileveleken
Végezetül természetes, hogy levéllikacsosság tünetekkel más növényfajoknál is találkozunk (dísznövények, zöldségfélék, sőt egyszikű növényfajok). Ezek tárgyalása egy további kéziratban történhet.
Dr. Fischl Géza ny. egyetemi tanár
Keszthely
