Egy dél-afrikai borászatban naponta több száz kacsa indul a szőlősorok közé, hogy csigákat és rovarokat keressen. A Stellenbosch közelében működő Vergenoegd Löw birtokon már évtizedek óta alkalmazzák ezt a biológiai védekezési módszert.
A madarak jelenléte mérsékelheti bizonyos növényvédő szerek használatának szükségességét, miközben a talaj tápanyag-utánpótlásához is hozzájárulnak. A gazdaság tapasztalatai mellett azonban azt is érdemes megvizsgálni, milyen feltételekkel működhet ez a megoldás más ültetvényekben.
Reggel kilenckor indul a kacsacsapat
A Fokváros közelében fekvő Vergenoegd Löw szőlőbirtokon az indiai futókacsák a mindennapi gazdálkodás részei. A hosszú nyakú, jellegzetesen felegyenesedett testtartású madarakat reggelente kiengedik, majd a kijelölt területekre terelik, ahol táplálék után kutatnak.
A gazdaságban 2026 augusztusában mintegy 890 kacsát tartottak, a tenyészidőszakban pedig további 400 kiskacsa kelésével számoltak. Az állomány egy részét saját utánpótlásra nevelik, másik részét környékbeli gazdaságoknak értékesítik.
A módszer nem új keletű. A birtokon az 1980-as években kezdtek indiai futókacsákat alkalmazni a kártevők visszaszorítására. A madarak elsősorban csigákat, rovarokat és más kisebb gerincteleneket fogyasztanak, miközben bizonyos gyomnövényeket is felcsipegetnek.
Nem minden kártevő ellen jelentenek megoldást
A kacsák szerepe elsősorban a talajfelszínen és az alsó növényzeti szinteken élő állatok fogyasztásában jelentős. A csigák mellett egyes rovarokat és azok fejlődési alakjait is felkeresik. A gazdaság vezetése szerint ezzel csökkenthető a kémiai rovarölő kezelések iránti igény, és jobban megőrizhető az ültetvény hasznos élővilága.
A módszer az integrált növényvédelem egyik elemeként értelmezhető, amelyet az adott ültetvény kártevőhelyzetéhez kell igazítani.
A talajra is hatással lehetnek
A dél-afrikai birtokon a kacsatartás a regeneratív gazdálkodás része. Az állatok ürüléke szerves anyagot és tápanyagokat juttat a talajba. A szőlősorok között takarónövényeket is termesztenek, a gyomvegetáció kezelésében pedig Dexter szarvasmarhákat alkalmaznak.
A kacsák talajra gyakorolt hatását egy amerikai üzemi kísérletben is vizsgálták. A minnesotai Good Courage Farm hároméves, 2024 végéig tartó vizsgálatában a kacsákkal kezelt sorok talajának szervesanyag-tartalma a kezdeti 3,3 százalékról legfeljebb 4,1 százalékra emelkedett. A kontrollterületen a záróérték 3,4 százalék volt.
A kísérletben a talaj pH-értéke is csökkent, ugyanakkor az eredmények egyetlen gazdaság körülményeit tükrözik, ezért nem általánosíthatók minden szőlőültetvényre.
A kacsatartásnak is megvan a költsége
A módszer gyakorlati alkalmazásánál az állatok tartási igényeivel is számolni kell. A kacsáknak folyamatos ivóvízellátásra, megfelelő takarmányozásra, árnyékra és ragadozók elleni védelemre van szükségük. A szőlő támrendszere a mobil kerítések mozgatását is nehezítheti.
A minnesotai vizsgálatban 2024-ben a kacsák gondozása 210 munkaórát igényelt, míg a kontrollsorok mechanikai gyomkezelésére 50 órát fordítottak. A kacsák ráadásul nem tudták megfelelően visszaszorítani az erőteljes növekedésű, mélyen gyökerező gyomnövényeket, ezért gépi beavatkozásra is szükség volt.
Az állatok trágyája miatt az élelmiszer-biztonságra szintén figyelni kell. Az amerikai kísérlet során a vizsgált szőlőmintákban nem mutattak ki Salmonella-, Listeria- vagy E. coli-szennyeződést, de ez önmagában nem zárja ki a kockázatot más termesztési körülmények között.
A dél-afrikai gazdaság példája így elsősorban ott lehet tanulságos, ahol a kártevők összetétele, a rendelkezésre álló munkaerő és az állattartási infrastruktúra is lehetővé teszi a kacsák bevonását. A növényvédelmi előnyök mellett ezek a feltételek határozzák meg, hogy gazdaságilag is érdemes-e alkalmazni a módszert.
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
Képek: Pixabay
