Elgondolkodtam rajta, hogy szoktak-e a kártevőknek szobrot állítani?
Gyermekkoromban kezembe került egy régi kalendárium, amely tele volt korabeli fényképekkel. Egyiken egy sovány, megtört arcú, nagybajuszú férfi állt, semmibe meredő tekintettel. Alatta az írás: A detronizált cár.
Hiába törtem a fejem, hogy mit csinálhattak ezzel a szerencsétlennel, amitől „detronizált” lett? Nem jutottam semmire. (Fogalmam sem volt a szó jelentéséről; honnan is lett volna? Egyébként sem voltam szokva az ilyen úrias beszédhez.)
Ezzel a szándékkal írom a morgolódásomat, no meg azért is, mert „egy gondolat bánt engemet…”
Dr. Inczédy Péter munkatársunk az elmúlt hónapban: „Miről mi jut eszembe” (121. oldal) a hazánkba (is) behurcolt kártevőkről írt, amikor azok károkozását, és a bekerülésük körülményeit boncolgatja.
Egy fél mondatban említi „A már szobrot is kapott kolorádóbogár (Leptinotarsa decemlineata) után ugyancsak az óceán túloldaláról…”
Ami miatt tollat ragadtam az a burgonyabogár szobra, meg annak apropóján még valami… A nyugat-dunántúli Hédervár településen áll ez a méretes bronz szobor a burgognyabogárról, mert – állítólag – ott találták meg először az imperialisták aknamunkájának eredményeként.
Rögvest le is csukta az ÁVO a minisztérium növényvédelemért felelős első emberét, Dr. Hinfner Kálmánt, aki rövidesen Recsken találta magát. Őt tették ugyanis felelőssé azért, hogy az a fránya bogár átlépte a szocializmus szigorúan őrzött határait.
Elgondolkodtam rajta, hogy szoktak-e a kártevőknek szobrot állítani?
Első pillanatban úgy véltem, hogy nem, de ha jobban belegondolunk, akkor mégiscsak. De ezek a szobrok ma már a szoborparkunkat gazdagítják…
A lényeg, ami miatt szót emelek, hogy miért érdemel szobrot az a rusnya bogár, és miért nem inkább az ártatlanul meghurcolt Hinfner dr.? Taszítsuk hát le a bogarat a trónjáról! (Detronizáljuk!)
Hinfner Kálmánnak miért nincs szobra, vagy legalább egy emléktáblája?
A köztiszteletben álló tudós szakember életútjáról – akit érdekel – kérdezzék meg dr. Békési Pál kollégánkat. (Sajnálattal jegyzem meg: nem tartom valószínűnek, hogy sokan dörömbölnének Békésiék ajtaján, mert manapság nemhogy a múlt, de a jelen sem érdekli a társadalom, de még a döntéshozók egy részét sem.) Békési tanár úr, aki évtizedekig munkatársa, majd utódja volt Kálmán bácsinak, az egykor szebb napokat látott OMFI-ban (Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet), amelyet még Darányi Ignác alapított és Cserháti Sándor nevéhez fűződik (1891) a tényleges működtetése, és amely európai rangra – sőt az fölé – emelte a magyar fajtakísérletezés és fajtaelismerés gyakorlatát az elmúlt 50 évben.
Az EU-csatlakozásunk idején a magyar fajtakísérleti és vetőmag-minősítési rendszert tekintették közép-európai modellnek és valamennyi környező ország elfogadta centrális szerepünket. Ez a státus, most az intézményi átszervezéssel – a partnerek meglátása szerint – mintha bizonytalanná válna. Ez az a gondolat, ami bánt engemet (is).
A burgonyabogár trónfosztásáról írtam, miközben egy intézményen belül a 125 évet megélt fajtakísérleti és a 137 évet megélt vetőmag-felügyeleti szakterület jövőjéről aggódom, úgy is, mint annak valamikori vezetője, aki – korából adódóan – lehet, hogy nem jól látja a jelen történésit, és nem a realitást nézi, hanem a múlt iránti nosztalgia ébreszt benne féltő gondolatokat.
Lehet persze, hogy rosszul gondolom…
Vagy mégsem?
A mezőgazdaságban ugyanis mindig is meghatározó szerepe volt a biológiai alapoknak – a fajtának, a vetőmagnak és a vegetatív szaporítóanyagoknak –, ezért az állam alapvető feladatának tekintette, a termelők érdekének védelmét. Ennek érdekében hatósági felhatalmazással bíró intézményi hátteret létesített – már több mint száz évvel ezelőtt –, hogy csak államilag elismert fajta, ellenőrzött és minősített vetőmagja, szaporítóanyaga kerülhessen köztermesztésbe, illetve forgalomba.
Bízom benne, hogy a fajtakísérletezés az intézményi átalakítás során megerősödve tudja folytatni a vetőmagtörvényben előírt feladatait.
És talán még az is lehet, Hinfner Kálmánnak egyszer emléket állít az utókor?
Elégtétel lenne a sorstól, ha az a detronizált bogár helyére kerülne.
(Dr. Bódis László – Agrofórum Online)
