Majdnem fél évszázada foglalkozik vetőmagtermesztéssel a felsőboldogfalvi Jére Lajos, akit nemcsak az udvarhelyszéki, hanem a távolabbi kertészkedők is jól ismernek.
Majdnem fél évszázada foglalkozik vetőmagtermesztéssel a felsőboldogfalvi Jére Lajos, akit nemcsak az udvarhelyszéki, hanem a távolabbi kertészkedők is jól ismernek. Ám idéntől már nem fog kijárni a piacra a fémdobozokban tárolt tucatnyi zöldség- és virágmagjával, csak magbörzéken találkozhatnak vele az érdeklődők. Sosem a profitért csinálta, ám az utóbbi időben teherré vált számára a szenvedély.
Az évtizedek során környékbeli, de ausztrál, német és amerikai kertben is kicsíráztak a felsőboldogfalvi Jére Lajos portékájából származó vetőmagok. Majdnem fél évszázada foglalkozik vetőmagtermesztéssel az udvarhelyszéki gazda, tavalyig rendszeresen lehetett találkozni vele a keddi piacon, ám idéntől csak magbörzékre vagy szakmai rendezvényekre fog ellátogatni. Mint elmondta, nem akadt érdeklődő, akinek átadja szakmai titkait, segítő hiányában pedig már nehezen jár piacra, egészsége sem engedi.
Jére Lajos már gyermekként megismerkedett a vetőmagtermesztéssel, ugyanis édesapja is ezzel foglalkozott. Bevalotta, eleinte bánta sorsát, olykor csúfolódott is édesapjával, hogy az fogkefével pucolgatta fényesre a magokat. Azonban az évek múltával megszerette munkáját, és rájött, tévedett, amikor azt hitte, hogy édesapjának könnyebb dolga volt a piacon, mint neki a kertben. Idővel mellékfoglalkozásból főállásává, majd szenvedélyévé vált a vetőmagtermesztés. Szerinte aki nem szereti, nem is tudna ezzel foglalkozni.
Tavasszal a környékbeli piacokon találkozhattak Lajos bácsival a hűségesen visszatérő kertészek és gazdák. Összecsukható asztalán saját kezűleg készített fémdobozokba felsorakoztatott kisebb-nagyobb zöldségmagokból mérte ki dióhéjjal vagy gyógyszeres flaskával a megfelelő mennyiséget Lajos bácsi. Asztalánál viszont a vásárlók nemcsak magokat kaptak, hanem kedves mosollyal átadott tanácsokat is, szinte ösztönösen találta ki, mit kíván a vásárló, egy-két kérdésre kapott válaszból magyarázta is, mi illik legjobban a kertjébe, illetve hogyan kell a növényt gondozni.
Lajos bácsi elárulta, hogy sok éven át gyűjtögette és árulta a virágmagokat, de már ingyen, ajándékként adja ezeket, szeretne több virágba borult kertet látni.
Van, aki már több évtizede Lajos bácsi magvaival veti be az ágyásokat, de volt olyan időszak is, amikor nem ment ilyen könnyen az üzlet. „Kevesebben vásároltak, amikor a külföldi magok elöntötték a piacot” – magyarázta az őstermelő. Szerinte ma már egyre több fiatal kezd el kertészkedni, egyesek az erkélyen próbálkoznak, a „zöld fiatalok” pedig saját kertjeikben igyekeznek előállítani az asztalra kerülő ennivalót. A felsőboldogfalvi magok eljutottak az Amerikai Egyesült Államokba, Ausztráliába, de több európai országba is. Mint kiderült, az ott letelepült kivándorlók ajándéknak vitték az udvarhelyszéki magvakat.
Lajos bácsi szerint a fiatalok többsége nem érdeklődik az ő szakmája iránt, úgy véli, ennek egyik oka, hogy a magtermesztésből nem lehet egyik napról a másikra meggazdagodni, sok munkát és érzést igényel. „Bele kell szeretni, meg kell ismerni, hogy mi lesz a magból” – tette hozzá az őstermelő. Sóhajtozva mondta el, hogy inasai közül egyik sem maradt mellette, így jelenleg nincs kinek átadnia tudását. Ez is egyik oka annak, hogy idéntől már nem viszi portékáját a piacra. Már tavaly és tavalyelőtt is abba akarta hagyni, hiszen egy segítő hiányában nehezen bírja járni a piacokat és előkészíteni a magokat. Elmondta, nem váltotta ki árusengedélyét, ugyanis túl nehéz megfelelni a követelményeknek, így az elkövetkezőkben csak magbörzékre és szakmai rendezvényekre jár majd. Ennek ellenére még nem mondott le arról, hogy továbbadja tudását, noha egyelőre nem talált senkit, aki megtanulná a magtermesztés csinját-binját.
(szekelyhon.ro)
