A sárgarépa, mint általában a gyökérzöldségfélék kitűnően eltarthatók, de tavasz végén már csökken a kereslet a tárolt répa iránt, sokan a jobb minőségű, friss, zsenge, hajtatott sárgarépát fogyasztják, ebből adódóan a fűtetlen fóliák alá vetett répának mindig jó piaca van.
Egységes, elfogadott hajtatási technológiáról nehéz a répa esetében beszélni. A kertészek a rendelkezésre álló létesítményeket, így a fűtés nélküli, nagyobb légterű fóliaházak mellett, a kisebb légterű fóliasátrakban egyaránt termesztenek. Fagyvédelemre és hőszigetelésre a kettős fóliás takaráson kívül, a belső fátyolfóliás takarásra is akad példa.
Vetése október végétől folyamatosan, egészen február végéig-március legelejéig lehetséges, ezt követően már a szabadföldön is biztonságosan és gazdaságosabban termeszthető. Az őszi vetésekhez célszerűbb nagyobb légterű, kettős takarású fóliaházakat használni, a tavaszi indításhoz megfelelnek a kisebb 4-5 méter széles 2 m magas sátrak.
Nagyon sok múlik a jó fajtaválasztáson, amihez a hazai vetőmag-kereskedelem is számos kiváló nemesítési anyaggal hozzájárul. Fontos szempont a koraiság (85-110 napos tenyészidő). Tekintettel arra, hogy csomózott áruként kerül értékesítésre, feltétel az erős levélzet. Sima felületű, szabályos, hengeres, gyorsan színesedő gyökereket keresnek a fogyasztók, és ami további minőségi kritérium még, az egyöntetűség, ami inkább a hibridekre jellemző. Tekintettel arra, hogy fűtés nélküli körülmények között hajtatják, fontos a fagy- és a hidegtűrő képesség, ami nemcsak abból a szempontból érdekes, hogy ne fagyjon el, olyan szempontból is, hogy ne jarovizálódjon.
Koraiság érdekében minél hamarább szükséges a magot elvetni, de október vége előtt nem tanácsos, különösen nem a magszárképzésre hajlamosabb Nanti típusokat. Ugyan a sárgarépa tűri a hideget, csírázása már 3-4 oC-on megindul, és a lombfejlődése is – fényviszonyoktól függően – már 10-15 0C-kon elfogadható, de a túlfejlett répa megfázik és jarovizálódik, azaz magszárat fejleszt.
Kizárólag helyrevetéssel szaporítják, amihez „kopasz” magot és drazsírozott (pillírozott) vetőmagot egyaránt használnak.
Hajtatásra a rövid tenyészidejű, gyorsan színesedő, kb. 100 nap tenyészidejű, Amsterdami, Nanti és Berlicum típushoz tartozó fajták javasolhatók. Az Amsterdami és a Nanti típusok ugyan gyorsabb fejlődésűek, ebből adódóan rövidebb tenyészidejűek, de a Berlicum fajtakörhöz tartozók darabosabb, nagyobb termést adnak. Abból adódóan, hogy a Nanti répák rövidebb tenyészidejük, korábban kezdenek színesedni, jól csomózhatók, felületük sima és fényes, vastag hánccsal és vékony fa résszel (szívrésszel) rendelkeznek, népszerűbbek a termesztők, de a kereskedők és a fogyasztók körében is.
Vetésével kapcsolatban mindig ki kell emelni az ülepedett, de nem túl tömör, cserepesedésre nem hajlamos vetőágyat. A koraiság egyik garanciája a gyorsan melegedő, tápanyaggal feltöltött homok. Ellentétben a szabadföldi termesztéssel, a hajtatott répa alá, a talaj víztartó képességének javítása, és a jobb, gyorsabb melegedés érdekében, érett szerves trágyát (8-10 kg/m2) is tanácsos adni. Amennyiben valóban érett (földdé érett) a szerves trágya, a vetést és a kelést nem zavarja.
Csak mélyrétegű, mélyen művelt, laza talajon fejlődik szabályos répatest, a tömörödésre hajlamos közegben görbe, torz, elágazó lesz a termése. A rendkívül vontatottan csírázó, apró, olajos mag kelését az éretlen trágyából képződő ammóniagáz tovább lassítja, illetve rontja, a kikelt és fiatal növény hajszálgyökereit leperzseli. Hasonlóan káros hatású kelés szempontjából a sok műtrágya használata következtében jelentkező magas talajsótartalom. Tápanyagigénye nem jelentős, a szerves trágya, amelyet elsősorban a talaj szerkezete miatt használunk, többnyire fedezi a répa tápanyagigényét, jelentősebb tápelem-felvétel nitrogénből és káliumból csak a répatestek kifejlődése idején jelentkezik.
Vízigénye nem mondható nagynak, a tenyészidő első felében, amely egybe esik a fényszegény téli, kora tavaszi hónapokkal – minimális vizet hasznosít, csak a csírázás idején igényel folyamatosan nedves gyökérközeget, de a túlöntözés súlyos kárt okozhat! Drazsírozott magvak esetén nedvesebben kell tartani a talajt, ugyanis a drazséanyag duzzadásához illetve leválásához sok vízre van szükség, száraz talaj esetén a burok a magtól vonja el a vizet. A vetést követő kelesztő öntözés után, ami 4-5 mm, a tél folyamán csak nagyon ritkán kell öntözni, általában havonta egyszer-kétszer. Tavasszal márciustól, miután a nap sugárzás intenzívebb és hosszabbak a nappalok, a heti öntözésre kell áttérni.
Fényigénye nagy. Hosszantartó, borús időjárás következtében megnyúlt, sápadt, csomózásra alkalmatlan levélzet alakul ki. Ezért az agyonhasznált, piszkos fóliák alkalmazása sikertelen termesztéshez vezet, de fényhiány következtében felszaporodnak a gombás betegségek is, amelyek ellen a kémiai védekezés nagyon nehéz.
1. kép: Sűrű növényállomány következtében jelentkező torzulás
Jövedelmezőség szempontjából fontos a tenyészterület helyes megválasztása. Sűrű vetés esetén ugyan növekszik a termésszám, de a minőség romlik, vékony, gyakran csavarodott répatestek képződnek (1. kép). Tapasztalatok szerint optimálisnak a 400-500 db/m2 mondható, ami tőelrendezés vonatkozásában 20 cm-es sortávolság esetén 70-80, 25 cm-es sortávolság mellett 80-100 db/folyóméter növény. Van, ahol ennél keskenyebb sortávolságot, 15 cm-t alkalmaznak, de 4-5 sor után egy szélesebb (35 cm) művelő utat hagynak.
A répa magja apró, ezermagtömege 1,2-1,5 gramm, négyzetméterenként – a fent jelzett növénysűrűség mellett – a csírázási értéktől függően 0,8-1,0 gramm a vetőmag igény. A vetés sekélyen kb. 1 cm mélyre történjen. A végleges növényszámot, amennyiben szükséges egyeléssel korrigáljuk, amit akkor végezzünk, ha a második lomblevél is megjelent, de legkésőbb négy lombleveles korig történjen meg. Az egyelést követően alaposan öntözzük be az állományt, hogy a fellazult talaj visszakerüljön a gyökerekhez.
Ápolása a rendszeres szellőztetésből, öntözésből és tápoldatozásból ill. gyomlálásból áll. Ekkor már ne vízzel, hanem híg tápoldattal öntözzünk.
Még a téli hónapokban is rendszeresen szellőztessünk. Nappal, napos idő esetén 16-18 0C, borús időben 12-14 0C tartására törekedjünk. Magasabb hőmérséklet hatására megnyúlik a levélzet, de a termések aprók, vékonyak maradnak. Rendszeres szellőztetéssel egészséges, kemény levélzetű, ellenálló növényeket kapunk. Fontos hogy a páratartalom ne emelkedjen 75% fölé, amit a borús, párás téli napokon nagyon nehéz elérni.
A szedés április végével kezdődik, de a fajta és az időjárás ezt nagymértékben módosíthatja. A felszedett termést át kell válogatni, mosni, majd szikkadás után csomózni. Nálunk az értékesítésnél elfogadott a csomónkénti 5-5 növény, és a csomók tízesével vagy húszasával történő kötegelése.
