Kutatók azt vizsgálták, milyen termesztéstechnológiai megoldásokkal lehetne fokozni egy-egy paprikafajta csípősségét.
A világ népessége sohasem fog egyetértésre jutni abban a kérdésben, hogy egy-egy ételt csípősen vagy édesen érdemes-e fogyasztani. További vitákra adhat okot a csípősség mértéke; a legtöbben csodálattal vegyes borzadállyal szemléljük azokat, akik számára fájdalmas gyönyört jelent a szélsőségesen csípős íz annak minden velejárójával: a lángot fogó száj, az égő torok, a háborgó gyomor – hogy a következményekről már ne is beszéljünk.
A chilipaprikának ezt a leírhatatlan hatását a kapszaicinoid vegyületcsoport okozza, amelynek erősségét régebben kóstolással „mérték” (hányszoros, cukoroldattal végzett hígítás után nem érezhető a csípősség, ez az úgynevezett Scoville-féle Heat-skála), manapság azonban egzakt mérések állnak rendelkezésre erre a célra. A kapszaicinoidok kisebb koncentrációban egészségesek, gyulladáscsökkentő hatásúak, növelik az inzulintermelő sejtek tömegét, segítik az emésztést, és serkentik a vérkeringést.
Jelenleg a világ legcsípősebb fajtája a Pepper X, amelynek Scoville-skálán kifejezett értéke 2,69 millió, több mint 1 millióval verve a korábbi rekorder Carolina Reapert. A magyar fűszerpaprika, például a „Szegedi 178” értéke 9500-12 800 között van.
Egyelőre a kutatók sem tudják, hogy mi segíti elő a kapszaicinoidok képződését, az azonban biztos, hogy a termesztési körülmények közül két tényező kimutatható hatással van a termék csípősségére.
Az egyik az öntözővíz mennyisége, illetve az időszakos vízhiány. Bár nem minden kísérlet adott egyértelmű eredményt, valószínűnek látszik, hogy a virágzás utáni vízmegvonás fokozza a csípősséget okozó vegyületek termelődését.
A másik tényező a bogyók érettségi foka: a legtöbb kapszaicin a zöld érés – kormosodás fázisában mérhető. Mindennek ismeretében a kutatók azt mondják, hogy ha a csípősség a termesztés célja, akkor a zöld éréskor végzett szedés az optimális, ha pedig a minél kedvezőbb, egészségesebb összetétel, akkor a teljes érés állapotában kell leszedni a paprikát.
Jó hír, hogy a kapszaicinoidok stabil vegyületek, még feldolgozás (főzés, fagyasztás, szárítás) során is csak kismértékben veszítenek csípősségükből, a legkímélőbb feldolgozási módszer pedig a liofilizálás. Mivel a chilipaprika termesztése akár otthoni körülmények között is sikerrel kecsegtet, érdemes vele próbát tenni – azonban a kóstolgatással mindenképpen legyünk nagyon óvatosak, mert váratlanul izzasztó élményekben részesülhetünk.
