Ugyan a csiperkegomba töretlen sikeréhez még nem hasonlítható a laskagomba népszerűsége, de kiváló emészthetőségének és széles körű felhasználásának hála mára már megelőzte a keresettsége a shii-take gombáét.
A késői laskagomba (Pleurotus ostreatus) széles körben elterjedt az északi mérsékelt övben. A természetben az első deres, késő őszi éjszakák után nagy csoportokban jelenik meg, ezenkívül kora tavasszal is előfordul. Szeptembertől márciusig a lombos és tűlevelű erdőkben, élő vagy elhalt fák ágain vagy tuskóján terem.
Népi elnevezései termőhelyére, színére és termésének az idejére utalnak: a Moldva vidékén feketehátú, a Zemplénben fagygomba, a Sóvidéken őszi laskagomba, és sok helyen a bükkfagomba, bükkfalasa, bükkgomba elnevezést is használják a laskagombára.
A laskagomba jelentősége
A világ évi laskagomba-termesztése kb. 800-900 ezer tonna. A legnagyobb termesztő országok Kína, Dél-Korea és India, Európában Olaszország, Spanyolország, Belgium, Magyarország és Lengyelország.
Népszerűségének hála már gyakorlatilag egész évben beszerezhető helyi piacokon, szupermarketekben és háztáji termelőknél. Termesztése főként nagyüzemi keretek között zajlik. Faanyagon, fűrészporon, hulladék faanyagon vagy szalma táptalajon is termeszthető.
A laskagomba jellemzői
A laskagomba élő vagy elhalt lombos fákon, ezek ágain telepszik meg, nagyon rövid tönkkel kapcsolódik a fákhoz. A laskagomba egyik leggyakoribb megtelepedésre alkalmas fafaja a bükk.
A laskagomba kalapja húsos, alakja egyfajta tengeri kagylóra emlékeztet, amely 5-15 cm átmérőjűre is megnőhet. A kalap felszíne fiatalon kékesszürke színű, viaszos bevonatú, színe később hússzínűre, vagy barnára változik. Spóratermő lemezei fehérek, spórái lilák.
A fiatal gomba kalapját kell gyűjteni, amikor a húsa még fehér és rugalmas. Az idősebb példányok húsa már szívóssá válik, ezért kevésbé ízletes.
A laskagomba beltartalma és gyógyhatása
A laskagomba íze lágy és édeskés, illata kellemes, taplógombára emlékeztető.
Összetétele hasonlít a csiperkegombáéhoz, viszont könnyebben emészthető, mivel a sejtfalának alacsonyabb a kitintartalma. Magas a kálium-, foszfor- és magnéziumtartalma, a nyomelemek közül a cink-, alumínium-, mangán-, réz- és vastartalma kiemelendő.
A fehérjetartalma csak a szárazanyag 2,5%-át teszi ki, de nagyon jól emészthető és értékes. Fehérjéjének összetétele a húsfehérjéhez hasonló, és több nélkülözhetetlen aminosavat tartalmaz, mint a csiperke. Zsír- és szénhidráttartalma kevés, ezért a többi ehető gombához hasonlóan kalóriaszegény.
A laskagombából készült gombaport a kínai orvoslás kúraszerű fogyasztásával emésztőrendszeri problémákra, magas koleszterinszint-csökkentésre, valamint végtagmerevségek, görcsök kezelésére alkalmazza. Az érrendszerünk erősítésén kívül egyes vírusok (pl. influenza) elszaporodását is gátolja, és hosszabb ideig tartó fogyasztásával az immunrendszert is aktivizálja.
A laskagomba felhasználása
Leveshez, húsételekhez, salátákhoz gombás ízesítésű ételekhez egyaránt kitűnő választás.
Az idősebb példányok kissé rágósak és nehezen emészthetők, ezért ezeket apróra vagdalva vagy darálva ajánlatos az ételbe tenni, vagy szárítás után porrá is őrölhetjük, így hosszabb ideig és könnyebben tárolható. A késői laskagomba szépen, eredeti színében szárad és könnyű feldolgozni.
A gombapor kúraszerű fogyasztása kitűnő koleszterinszint-szabályozásra, ehhez a szakértők 3-9 g gombaport ajánlanak napi adagként. Akár levesbe, meleg teaként vagy vízben feloldva is fogyaszthatjuk.
Biztonsággal gyűjthető, fogyasztható és tárolható
A laskagombák családjába tartozó más változatoktól a színe miatt megkülönböztethető, de azok is ehetők. A laskagomba kedvező tulajdonsága, hogy nem hajlamos a táptalajból felvett toxikus elemek, mint a kadmium, króm stb. felhalmozására, így a vadon termő laskagombában sem találtak veszélyt jelentő mértékben toxikus elemeket.
Másik nagy előnye, hogy kitűnően tárolható. Ha frissen szedtünk laskagombát, azt érdemes minél hamarabb hűtőbe tenni, így hosszabb ideig megőrzi a minőségét.
A laskagomba gyűjtése
A gombák gyűjtésével egy másik cikk kiterjedten foglalkozik, ezért most csak a legfontosabb tudnivalókat emelném ki.
A laskagomba az egyik legtovább szedhető gombafajta. Szedésekor csak a kifejlett, friss és egészséges termőtesteket szedjük le. Az elöregedett, ázott, fagyos, férges, rágott, penészes vagy romlott gombákat ugyanúgy ne vigyük magunkkal, mint az apró, nagyon fiatal egyedeket!
A gomba termőtestét finoman válasszuk el a fa törzsétől, és különös gonddal figyeljünk oda, hogy a közel növő kisebb gombákat, amiket nem szedünk le, és a fa kérgét ne sértsük meg!
Nagyon fontos tudni, hogy nem védett állami erdőkben egy személy 2 kg gombát szedhet egy nap alatt, külön engedély nélkül.
Plusz jótanács, hogy a begyűjtött gombákat még a gyűjtőhelyen érdemes megtisztítani a rátapadt földtől törmelékektől és növényi maradványoktól annak érdekében, hogy ne piszkoljuk össze a többi, már kosarunkban lévő gombát.
Kapcsolódó cikkek:
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
