Ha már hobbikert és gyakorlati tippekről van szó, akkor az idei új kísérletem, az erdőalja veteményeskert tapasztalatairól is érdemes beszélni.
Hol is kezdjük? Talán ott, hogy van egy nagyobb felületű, árnyékos, erdős kertrészünk. Telis-tele akáccal, papíreperfával, mely utóbbit próbáljuk visszaszorítani valahogy, és egy hatalmasra nőtt komposztdombbal is rendelkezik ez az árnyas kertrész, és teljesen kihasználatlan volt a komposztot leszámítva. Gondoltam egyet és kísérletképpen egy erdőalja veteményeskertet álmodtam meg, nem magaságyásban, hanem szabadföldben, de komposztmulcsos technikával. Hogy milyen eredményeim lettek?
Már az első év tele van tapasztalattal!
Ebben a közel 500 nm-ben pár évig tyúkok kapirgáltak, majd pihent két évet, de a gyep nem regenerálódott. Az aljnövényzet árvacsalánból, csalánból állt elsősorban. A mogyoróbokrok alatt van némi kósza laskagomba-termőrönk leásva, hátha egyszer mi is eszünk róla, de mindig valaki megelőz minket. Hol a csigák, hol a madarak csipegetik le, hol a kutya kóstol bele. Az elképzelés nem lenne rossz, hogy egy ilyen árnyas kertrészbe laskatermőrönköket és más így termeszthető gombát tegyünk, mert nincs tűző nap és még a mikroklíma is jobb a nyári időszakban. De aszályos évben ezt is aktívan öntözni kell ahhoz, hogy gomba teremjen rajta.
De mi mást ültettem még és hogyan?
A rengeteg komposztot is felhasználtam, de nem akartam magaságyásokat készíteni, inkább csak raklaplécekből kereteket gyártottam a félárnyékos részekre és a kereteken belül teleszórtam érett komposzttal. Ebbe kerültek bele a növények.
Egy részébe kész palántát raktam: paradicsomok, paprikák, patisszonok kerültek a komposztmulcsba. Másik felébe magvetéssel sokféle fűszernövény, babok, sárgarépa került szintén a komposztmulcsba.
Hogyan ment a begyökeresedés és csírázás?
Ebben az erdőalja kertrészben naponta alig 1 órát süt a nap, tehát egy majdnem teljes árnyékot, részint félárnyékot kell elképzelni árnyas fák takarásában. Köztes aljnövényzet nélkül, mert öntözés hiányában az ágyásokon kívül nem keltek még a gyomok sem. Ami valahol persze jó. A tavalyi avar takarja a talajt.
A begyökeresedés szépen sikerült és a magvetések is kiválóan keltek, eredményesek lettek.
Ezután jött nemsokra már az első virágok megjelenése. A komposztmulcs jól teljesít közegként és rengeteg tápanyaggal látja el a növényeket, így még nyár végén is nagyon szép méretű lett minden paradicsom, tökféle és paprika is.
De mivel nem volt aljnövényzet és egy “virágtalan, árnyékos” kertrészen voltunk, méhek sem voltak, így a beporzás mint olyan az első időben elmaradt. Ennek a helyzetnek a feloldására évelő virágzókat telepítettünk a kerítés mellé, közel az ágyásokhoz, ami elkezdte vonzani a beporzó rovarokat is és megjelentek az első termések.
Hogy nézett ki öntözés és tápanyagozás terén az erdőalja kert?
A meglepetés egyik része itt következett. Az öntözés esetében sokkal kevesebb volt a kijuttatott mennyiség, mint a kertészet többi részén, így ez kielégítőnek mondható. A komposzt viszont bár jól teljesített, az árnyékosság és a légköri aszály megborította a tápanyagozási rutint, így teljesen más hiánytünetek léptek fel sok esetben a napos kertrészekhez képest. Több bórra volt szükség például a virágok megtartásához. Ami érdekes volt, hogy a poloskák viszont nem támadták ezen az erdőalja területen a zöldségeket, míg mindenhol máshol boldogan szívogatták a zöldségeinket.
A paradicsomok is érdekesen alakultak. Az ágyásokban hamar megjelent a kalciumhiány és a feketetalpasság. Tehát volt előnye és hátránya is a nagyon árnyékos veteményes koncepciójának, de a jövő évre felvértezve az idei tapasztalatokkal újabb kísérletezés formájában megnézzük, hogyan viselkedik a továbbiakban az árnyékos erdőkert-veteményesünk.
