A seprűzanót vagy seprőzanót hazai karrierje egy amerikai mesével kezdődött, majd a különleges téli dekorációt igénylők bejárati ajtajánál folytatódott. Mit kell tudnunk a növényről? Hogyan gondozzuk, hogy év közben a kertünket díszítse?
Az adventi időszakban idén is egyre több helyen láthatunk grincsfát (más néven manófát). Biztos többen is elgondolkodtunk, hogy vajon milyen növényből készülnek a legszembetűnőbb, legérdekesebb díszek. Melyik növény ez? Mit kell tudni róla? Ismerkedjünk meg közelebbről is a seprűzanóttal!
A zanótok a hüvelyesek rendjébe (Fabales), azon belül a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába, ezen belül a zanótfélék nemzetségébe tartoznak. Amiből a manófát készítik, az a közönséges seprűzanót vagy régies nevén seprőzanót (Cytisus / Sarothamnus scoparius).
A növény egész Európában elterjedt, hazánkban a nyugat-magyarországi növénytársulások honos tagja. Természetes élőhelyén is 1-2 m magasra növő, mészkerülő félcserje. Sovány talajú erdőkben és szilíciumban gazdag területeken csoportosan nő.
Természetvédelmi státuszát tekintve hazánkban nem védett növény.
Seprűzanót megjelenése
Az évelő, lombhullató cserje. Jól tűri a fagyot, gyorsan nő. Alakja gömbölyű, ágai vékonyak, hosszúak, szürkés-zöld színűek, és egyenesen felfelé nőnek vagy a talajra terülnek. A növény magassága átlagosan 70-100 cm, de 2 méter magasra is megnőhet. Levelei aprók, ritkásan állnak, tojásdad alakúak, nagy részük már virágzáskor lehull. Különlegessége, hogy ágai télen is zöldek maradnak. Ez az oka annak, hogy sok helyen tévesen örökzöldként említik. Virágai aranysárga színűek, illatosak, és az ágak teljes hosszában nyílnak májusban és júniusban. A nemesítési munkáknak köszönhetően találkozhatunk már bíbor és fehér színű virágzatokkal is. Virágzása rövid, a virágok sajnos hamar lehullnak a növényről. Hüvelytermései hosszúkásak, éretten sötét színűek lesznek.
Környezeti igényei
Enyhén savanyú kémhatású talajt igényel, a tápanyag-tartalomra nem kényes. Jól tűri a szélsőségesen homokos és agyagos talajt is. A legszebben napos vagy félárnyékos helyen fejlődik.
Gondozása
A seprűzanót vízigénye közepes, virágzása idején és nagy hőségben gyakoribb (hetente többszöri) öntözést igényel. Virágzása után szükséges metszeni, egyrészt az idős, sérült vagy elhalt ágak eltávolításával a növény megújuló képességének és kondíciójának javításáért, másrészt a bőséges virágzás érdekében.
Az idősebb növények nem vetik meg a tápanyag-utánpótlást, akár tápoldat, akár szilárd szerves trágya formájában kapják azt. A tápanyagok kijuttatását az őszi hónapoktól kezdve egészen tavaszig szüneteltessük, hogy a növénynek legyen elég ideje és lehetősége felkészülni a téli hónapokra, és ne a növekedésre koncentráljon a tápanyag-dömpingben.
Növényvédelem
Előfordulhat, hogy a seprűzanótot gomba vagy baktérium támadja meg. Ezek a kórokozók levélfoltosodást okozhatnak. A kicsi, kör alakú, sötét színű, barna vagy fekete foltok súlyos esetben az egész növény lombozatát beboríthatják. A rovarok, a szélsőséges időjárás, a magas páratartalom, a fertőzött növények metszése után le nem fertőtlenített kertészeti eszközök is hozzájárulhatnak a kórokozók terjedéséhez.
A leghatékonyabb védekezés, ha minél előbb eltávolítjuk a növényről a fertőzött leveleket. Kerüljük az egész növényt beborító öntözést, a vizet próbáljuk inkább közvetlenül a talajra juttatni. Ne ültessük a növényeket túl szorosan egymás mellé!
Fontos tudni!
A zanót szpartein (kinolizidin-alkaloid) hatóanyagának köszönhetően minden része mérgező, de növényi hatóanyagait professzionálisan feldolgozva szív- és érrendszeri panaszok, alacsony vérnyomás, visszérbetegség kezelésében alkalmazták. A nyugati orvoslás a mai napig gyógyszeripari alapanyagként dolgozza fel.
Érdekességek
A seprűzanót nevet azért kapta a növény, mert régen seprűt fontak a hosszú, vesszőszerű ágaiból (innen ered a seprőfű neve is). Régen sokféleképpen hasznosították a növényt: nemcsak seprűt készítettek belőle, hanem rostjaiból textília is készült, a kérgét bőr cserzésére, leveleit sör ízesítésére használták fel.
Mivel gyökérzete futóhomok megkötésére és lejtők stabilizálására is alkalmas, egyre többször találkozhatunk vele az autópályák töltésein is.
A „Mindent a növényekről” cikksorozat előző részei:
- Mindent a téltemetőről
- Mindent a hóvirágról
- Mindent a hunyorról
- Mindent a primuláról
- Mindent a parlagfűről
- Mindent a krizantémról
- Mindent a kávéról
- Mindent a kakaóról
- Mindent a teáról
Kapcsolódó cikkek:
