Örökké zölden – örökzöld növényeink gondozása és védelme hónapról hónapra III. rész

A cikksorozat első részében olvashatjuk azokat a teendőket, amiket májustól augusztusig elvégezve meghálálnak örökzöld növényeink. A cikksorozat második részében röviden bemutatásra kerültek a hazánkban kártevőként megjelenő, örökzöld-sanyargató állatok (atkák, levél-, gubacs- és pajzstetvek, levélbolhák, szúbogarak), és az ellenük alkalmazható védekezési módszerek.

Jelen cikk segítségével végigkövethetjük májustól augusztusig, hogy mit tehetünk ezen időszak alatt fenyőink, tujáink, ciprusaink, borókánk, mahóniánk és borbolyáink védelmében a rozsda, lisztharmat, levélfoltosság fertőzése ellen. Sok esetben annyin múlik a siker, hogy sikerült a megfelelő helyet kiválasztanunk a kertünkbe/udvarunkban az ültetéshez, ahol örökzöldjeink optimális víz- és tápanyagellátással, körültekintő növényápolással természetes módon ellenállhatnak a betegségeknek.

Május

Főként a csapadékos tavaszi időszakot követően kell számítanunk a gombabetegségek megjelenésére. Fokozottan kell ügyelnünk a sövényt alkotó, vagy magában álló, sűrű lombozatú örökzöldekre, mert a sűrű állományban kialakuló párásabb mikroklíma elősegíti a kórokozók terjedését.

• Borbolya lisztharmat / Mahónia lisztharmat
  • a kórokozónak a mahónia és a borbolya is gazdanövénye
  • a leveleken, fiatalabb hajtásokon megjelenő szürkésfehér színű, lisztszerű bevonat jelzi a kórokozó jelenlétét
  • a fertőzött, lehullott növényi részeken telel, de a mahónia növényen maradt levelein egész évben képes fennmaradni (jellemző a mahónia levelén, a lisztszerű bevonat alatt megjelenő enyhe vörösödés és a fertőzött levelek kanalasodása)
  • elsődleges megelőző védekezési alapelv, hogy a kertbe a két gazdanövényét egymás közelébe ne ültessük, a fertőzött, lehullott növényi részeket gyűjtsük össze és semmisítsük meg
  • Tavasszal az első tünetek megjelenésekor alkalmazhatunk felszívódó hatóanyagú készítményeket – erre még májusban is van lehetőségünk, amellett, hogy betartjuk a növényvédő szer kijuttatására vonatkozó szabályokat
• Kabatínás betegség (Kabatina thujae)
  • tuján, hamiscipruson és borókán is megjelenhet
  • tünetei: a hajtáscsúcsok kifakulása, elhalása, a fertőzött leveleken apró fekete pontok (a kórokozó szaporítóképletei) jelennek meg, a szár belseje elbarnul
  • A védekezés alapja a fertőzött növényi részek időben történő eltávolítása
  • Csapadékos tavasz végi-nyár eleji időszakokban 1-2 permetezési alkalommal visszaszorítható a kialakulóban lévő fertőzés
• Leyland-ciprus szeridiumos ág- és hajtáspusztulása (Seridium cardinale)
  • elsősorban a Leyland-ciprust fertőzi, de más tujaféléken is találkozhatunk vele
  • különlegességét a betegség terjedése adja: az idősebb növényi részek felől terjed a legfiatalabbak felé (törzstől a hajtáscsúcsok felé)
  • tünete: elhalás, fás részeken kialakuló rákos sebek, gyakran gyantafolyás is megfigyelhető, a súlyosan fertőzött növények el is pusztulhatnak
  • a betegség főként a száraz időszakokban kiváltott stressz hatására képes elterjedni, ezért megelőzhető a betegség kialakulása hetente egyszeri, gyökerek felé irányuló árasztásos öntözéssel – figyelembe véve a talaj vízmegtartó képességét
  • a védekezésben elsődleges feladat a fertőzött növényi részek eltávolítása. A súlyosan fertőzött növényeken már permetezéssel sem tudunk segíteni, a többi növényünk védelme érdekében távolítsuk el. A beteg növényi részek eltávolítása során használt eszközöket fertőtlenítsük le
  • A kémiai növényvédelem is megelőzésre irányul ennél a betegségnél: réztartalma fungicidek (gombaölő szerek) alkalmazásával gátat szabhatunk a fertőzésnek. A betegség legelső tüneteinek észlelésekor azonnal szükséges tavasszal-nyár elején védekezni. Számíthatunk a betegség megjelenésére aszályos időszak után, vagy abban az esetben, ha tavaly is megjelent a betegség a növényünkön.

• Didimaszcellás betegség (Didymascella thujina)
  • tujaféléket fertőző kórokozó, az óriás tuja (Thuja plicata) és a népszerű sövényalkotó nyugati tuja (Thuja occidentalis) betegségéért felelős
  • tünetei: elsőként az alsó hajtások pikkelylevelein, majd egész hajtásokon megfigyelhető sárgulás, rajtuk idővel pár mm nagyságú, sötét színű, ovális alakú termőtestek jelennek meg
  • a fertőzött hajtásokat legkésőbb május végén el kell távolítani
  • a kabatínás betegséghez hasonlóan főként a csapadékos tavaszi időszakban kell számítanunk rá. Ekkor többször is kezelhetünk gombaölő szerrel.

Június

Ebben a hónapban számolnunk kell a rozsdabetegségek megjelenésével is. Ügyelnünk kell arra, hogy a többgazdás gombafajok gazdanövényeit egymástól távolabbra telepítsük.

• Borókarozsda (Gymnosporangium sabinae)
  • a borókarozsdát okozó gombafaj a körterozsda
  • a kórokozónak két gazdanövényre van szüksége a különböző gombatelepei és gombaspórái képzéséhez – az ilyen kórokozók fejlődésmenetét heteroecikusnak nevezzük. A körterozsda fő gazdanövénye a boróka, nyáron fertőződik meg a borókán kifejlődött spórák terjedésétől a körte.
  • tünetei a borókán: fás részek megvastagodása, torzulása, a tavasz elején (márc-ápr.) megjelenő sárgás-kocsonyás képletek, amik helyenként elérhetik a centiméteres hosszúságot is
  • kémiai úton védekezni a fás részek fertőzöttsége miatt nem tudunk
  • legfontosabb megelőző védekezési mód egyrészt, hogy a körtefákat megóvjuk a betegség kialakulásától, másrészt júniusban eltávolítjuk a fertőzött körteleveleket, így következő évben nem fertőződik meg a boróka

Augusztus

Ebben a hónapban az eddig felsorolt betegségek elleni mechanikai és kémiai védekezési módszereket alkalmazva kell gondoskodnunk a növények megóvása érdekében. A betegségek kialakulását – mint említettem már – megakadályozhatjuk, ha ügyelünk a víz- és tápanyagellátásra és nem hanyagoljuk el a növényvédelmi munkálatokat.

Ennek érdekében ritkábban – hetente egyszer – de bőségesen öntözzük a kiültetett örökzöldjeinket, elárasztva a gyökereket vízzel. A sokszor kevesebb mennyiségű víz arra ösztönzi a növényt, hogy ne növesszen mélyrehatoló gyökérrendszert, ha a talaj felső rétegében mindig rendelkezésére áll elegendő nedvesség. Így növekedésében gátolva lesz, és a legyengülő növényt hamarabb megtámadják a kórokozók. A víz pótlásáról a téli időszakban se feledkezzünk meg, hiszen a télen is zöldellő növények anyagcseréjéhez elengedhetetlen tényező az elérhető víz jelenléte.

Másik megelőző védekezési komponens és az egészséges örökzöldek záloga a szakszerű tápanyag-utánpótlás. Főként a tuják ültetésénél segíthetjük gyökereztetést serkentő készítménnyel a növény alkalmazkodását új környezetéhez, valamint minden évben tavasszal és ősszel támogassuk a fejlődésüket tápoldatozással (foszfor, magnézium) vagy komposzt kijuttatásával.

A cikkben felsorolt, betegségeket okozó baktériumok és gombák nem fedik le a teljes kórokozó-repertoárját az örökzöld növényeinknek. Mivel a tünetek egyes esetekben összekeverhetők hiánytünetekkel, ezért kérjük ki szaktanácsadó véleményét – főként a kémiai kezelések megkezdése előtt.