Címke: Sertés

sertés

A házisertés (Sus scrofa forma domestica) rendszertanilag a valódi sertésfajba, a Suinea családba tartozik. Őse a vaddisznó, háziasítása 9000 éve kezdődött Dél-Nyugat Ázsiában. A disznó mindenevő, tehát növényeket és állatokat egyaránt fogyaszt. A „kan” a hím, a „koca” (emse, göbe) a nőivarú sertés. A fiatal egyed a „malac”, kb. 4 hónapos kortól pedig „süldő”. „Hízósertés” a hizlalás alatt levő, „hízott sertés” a vágásra érett állat. A hagyományos külterjes tartásmód ma már gyakorlatilag megszűnt hazánkban. A sertésállományok nagyrészt zárt istállókban élnek, intenzíven tenyésztik őket üzemi körülmények között, ahol többnyire speciális takarmánykeverékekkel etetik az állatokat. Leggyakrabban húsáért és bőréért tenyésztik, de a szőrét is felhasználják ecset készítésére. A sertések ivarzását búgásnak hívják. A  sertés ivarérettsége 6 hónapos kor körül kezdődik. Tenyészérettnek a 9 hónaposnál idősebb süldő nevezhető. Az ivarzási ciklusa 21 nap, a vemhesség 115 nap. Az ellés során a sertés 6-10 malacot ellik. Világszerte számos fajtáját tenyésztik. Nevezetes, ősi jellegű magyar disznófajták a Szalontai, a Bakonyi, a Lengyel (vagy Hegyi-) disznó, a Tüskés szőrű erdélyi sertés és a Mangalica. A sertéshús-termelésünk zömét ma már intenzív tenyésztésű hússertések adják, például a Magyar fehér hússertés. Átlagos vágósúlya üzemi körülmények között 105-130 kg, amit akár 6 hónap alatt is elérhet. Magyarországon 2017-ben év végén 2 870 000 darab volt a sertésállomány, az éves vágóállat-termelés pedig 571 161 tonna (KSH). Az egy főre jutó sertéshús-fogyasztásunk 27-29 kg/fő/év körül alakult az utóbbi években. Tartástechnológiájáról, tenyésztéséről, takarmányozásáról, állategészségügyi problémáiról, a kapcsolódó pályázati lehetőségekről tájékozódhat az Agrofórum Online szakportálon.