Mindent a csemegebarabolyról

A csemegebaraboly (Chaerophyllum bulbosum) a zellerfélék családján belül a baraboly növénynemzetségbe tartozó ernyősvirágzatú, lágyszárú gyökérzöldség. Tudományos nevének eredetét tekintve a “Chaerophyllum” nemzetségnév kellemes levelűt jelent, ez a csemegebaraboly fűszeres illatú leveleire utal. Vélhetően Szibéria és Oroszország nedves erdős területeiről, folyópartjairól származik. Mára Észak-Afrikában, Ázsiában és Európában is általánosan elterjedt.

A természetben több barabolyfajjal is találkozhatunk, de emberi fogyasztásra a csemegebaraboly a legalkalmasabb. Küllemre és felhasználásra is hasonlít rokonaihoz, a zellerhez és a fehérrépához. Kizárólag a főgyökér répaszerűen megvastagodott részét – a gumóját – fogyasztjuk, más része nem ehető – sőt, szára és levelei erősen mérgező vegyületeket tartalmaznak!

A csemegebaraboly múltja

A baraboly múltbeli népszerűségére onnan is következtethetünk, hogy számtalan népi nevet visel a Kárpát-medence, sőt Európa több területéről is: Zemplénben bóbiska vagy trombujka, Nyitra környékén mihálka, Heves és Nógrád megyékben mihóka vagy pisojka, Vas megyében gusbót, míg a Tisza környékén turbolyka, Székelyföldön baraboly, bobályka, bösövény, buboicska, buburicska, födi pityóka, turbolya a neve.

Gunda Béla etnográfus írásából megtudhatjuk, hogy a barabolyt egy XVI. századbeli erdélyi szakácskönyvben is említik, egy saláta összetevőjeként. A középkorban a kolostorkertekben termesztették főként, egyébként erdőben, bolygatott területek mentén gyűjtötték gumóit ősszel. A XVIII. században még a felnőttek is rendszeresen fogyasztották, a debreceni piaci árusítását a korban diákvers örökítette meg, a gyermekek pedig nyersen ették még a XX. század közepén is.

A Beregben, Hajdúságban, Szatmárban, és a Mezőségen élő magyarok úgy tartják, hogy tavasszal addig ehető, míg az ég meg nem zendül. Ennek oka az a népi megfigyelés lehet, hogy tavasszal, az első nagy vihart követően már elég nagyra nőtt a növény, így kiapadt a tápanyag a gumóból, és nem volt olyan kellemes az íze sem.

Jókai Mór Bálványosvár címú regényében is olvashatjuk, hogy a vár urának lánya, Imola zsákszámra szedi a barabolyt. Továbbmenve, nemcsak hazánkban kedvelték, hanem fogyasztották a németek, románok, szlovákok, lengyelek, oroszok, sőt, korábban Eurázsia területén élő népek táplálkozásában is nagy szerepe volt (pl.: volgai kalmükök, tobolszki tatárok is fogyasztották).

A baraboly jelene

Bár hazánkban kiskerti termesztése kikopott, a növényvédelmével újra elkezdett foglalkozni a szakma is, mint kiskultúrás felhasználású gyökérzöldség.

Kolozs megyében, Torda környékén (ma Románia) napjainkban is előszeretettel fogyasztják, régi receptek szerint meghámozzák, apró szeletre vágják és ecettel, savóval leöntve hús mellé kerül az asztalra.

De Nyugat-Európában, például Franciaországban is megőrizte a gasztronómia, sőt gourmet éttermek étlapján több fogásnál találkozhatunk a nevével. Franciául cerfeuil tubéreux, azaz gumós turbolya néven ismerik, angolul turnip-rooted chervil (tükörfordításban répagyökerű turbolya).

A csemegebaraboly főbb jellemzői

Kétéves növény, ami első évben fejleszti a tőlevélrózsáját és a gumót, második évben pedig virágot hoz és magot érlel. Magassága átlagosan 100-120 cm, de elérheti a 150-180 cm-t is.

A csemegebaraboly váltakozó állású, háromszögletű levelei háromszorosan vagy négyszeresen szárnyaltak, egyenes szára a felső részen elágazik. Egyik ismertetőjele a szárának kisebb vörösesbarna foltozottsága, alsó részén szőrözöttséggel. Csészelevél nélküli virágai aprók, fehérek és összetett ernyővirágzatba tömörülnek. Ikerkaszat termése kb. 5 mm hosszú, keskenyedő alakú, enyhén bordázott felületű.

Termesszünk a kertben csemegebarabolyt!

Mivel hidegben csírázik, az ideális vetési ideje az ősz. Apró, barna színű, ovális alakú magjait nedves, félárnyékos helyre vessük, az a növény számára a legkedvezőbb! Magvetésen kívül vetőgumóval is szaporítható. A veteményest tavasszal védjük természetes anyagból készült takaróanyaggal (pl.: gyapjúfóliával), így a fiatal növények gyorsabban növekednek. Mérsékelt vízigényű, talajigényét tekintve a jól megmunkált, mélyrétegű, gyommentes (főként karógyökerű vagy gyöktörzses gyomoktól mentes), tápanyagban gazdag talaj felel meg az egészséges növekedéséhez.

Júniusban elkezdenek sárgulni a baraboly levelei, ez a jelzés arra, hogy a földben lévő gumók már felszedhetők. Innentől egészen őszig betakaríthatjuk. A túlságosan kicsi gumókat érdemes újra elültetni ősszel, és csak a következő évben felszedni, amikor már nagyobb, kb. céklaméretűek.

A csemegebaraboly felhasználása

A baraboly akkor a legfinomabb, ha az őszi felszedést követően még 3-4 hónapig nedves homokba bedugva hagyjuk utóérni.

Bár íze erősebb és nyersebb, ugyanolyan ételeket érdemes belőle készíteni, mint a fehérrépából. Készíthető belőle:

• krémleves, vegyes zöldségleves;
• saláta;
• püré;
• zöldségchips;
• tepsiben sült egytálétel;
• ecetes savanyúság;
• gesztenyével vagy pesztóval tálalva.

Nyersen a gumók ropogósak és egy kicsit csípősek, megfőzve viszont gesztenyéhez hasonló, édeskés ízűek lesznek.

Ne tévesszük össze!

A csemegebarabolyt érdemesebb otthon termeszteni, és nem gyűjteni. Ennek két fő oka van:

• gyűjtése során könnyen összetéveszthetjük más, nem fogyasztható növénnyel;
• a természetben mindig bolygatott helyeken nő, amelyek szennyezettek is lehetnek (utak mentén, növényvédő szerrel kezelt szántóföld mellett).

Fenti okok miatt csak akkor próbálkozzunk a gyűjtésével, ha nagyon jól ismerjük a lelőhelyeket, magát a növényt – és a többi fajt is, amivel össze lehet keverni.

Gyűjtés előtt az alábbi hasonló fajokkal érdemes tisztában lenni:

Foltos bürök

Koniintartalma miatt a foltos bürök halálosan mérgező. Általában 0,5-1 méter magas szárat nevel, dúsan elágazik, a növény szára belül üreges, jellegzetesen barázdás. Levelének színe sötét-élénkzöld, fonáki oldalon halványabb zöld. A felsőbb levelek fokozatosan kisebbek és kevésbé tagoltak. Júliusban és augusztusban nyílik fehér virágokból álló, ernyő alakú virágzata. Fontos, hogy a foltos büröknek nincsenek gumói, és tavasszal sem gumóból hajt ki. Ezenkívül a csemegebaraboly kifejlődött szára alul erős serteszőrös, a foltos büröké nem. Szerencsére a növények illata is más: a bürök rendkívül kellemetlen szagú, a csemegebaraboly levele dörzsölés után kellemes fűszeres illatú.

Zamatos turbolya

A legkisebb gond, ha a szintén ehető zamatos turbolyával keverjük össze a csemegebarabolyt. Bár a turbolya 70-80 cm-es magassága elmarad a barabolyétól, többszörösen-szárnyasan összetett levele és kicsi, összetett, fehér virágokból álló ernyővirágzata is igen hasonlít rá. A zamatos turbolya fehéres színű főgyökere akár 20 cm hosszúra is megnő, de nem fejlődik megvastagodott gumóvá, mint a barabolynak.

Bódító baraboly

A bódító baraboly (Chaerophyllum temulum) szintén a zellerfélék családjába tartozó, kétéves növény. A csemegebarabolyhoz hasonlóan bolygatott területeken, utak mentén, bozótosokban, erdőszéleken jelenhet meg. Sok rokonával ellentétben sem kellemes illata, sem ehető, ízletes része nincs. Legeltetett haszonállatainkat mérgezheti: sajnos nevéből kiindulva nemcsak bódít, hanem akár halálos is lehet az elfogyasztott mennyiség.

Kissé bordás, szúrósan szőrös szárán lila foltok találhatók, szemben a csemegebaraboly vörösesbarna foltjaival.

Érdemes megismerni a régi-új zöldségféléinket, hogy változatosabbá tegyük a veteményünket és az étrendünket is. Mindenkinek szép időt és jó egészséget kívánok a kertészkedéshez!

Képek forrása: mon.marche.fr, labonnegraine.com, boutique-vegetale.com

Kapcsolódó cikkek:

• Vetési naptár: Mikor kell elvetni a különböző zöldségeket?
• A kiskultúrákról, termesztésük kihívásairól
• 10 nyereséges kiskultúra: ezek a növények aranyat érnek

További növényismertető cikkek:

• Egy különleges gyümölcsünk: a tayberry
• Mi fán terem az eperspenót?
• Mutasd a neved, megmondom, ki vagy!
• Seprűzanót: Minden, amit tudni érdemes
• Mindent a teáról
• Mindent a hóvirágról

Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! 

KATTINTSON!