Az eperspenót szerencsére a hazai kertekben is megterem, és bátran kísérletezhetünk minden ehető részével a konyhában is.
Az eperspenót (tudományos nevén: Blitum capitatum vagy Chenopodium capitatum), más néven eperparéj, málnaeper, földieper-laboda vagy eperlaboda, Észak-Amerikában (Kanada és az Egyesült Államok területén is) őshonos, a kontinens csapadékosabb hegyvidéki völgyeiben elterjedt, egynyári növény, melynek termése, levele és gyökere is felhasználható a konyhában. Őshazáján kívül Európában és Új-Zélandon is sikerrel termeszthető.
Szabadföldben nevelve akár 1 méter magasra is megnőhet. Eperhez hasonlító gyümölcsei kicsik, élénkpiros színűek. A termések kicsiny, fekete színű, lencse alakú magokat tartalmaznak. Virágai kerek fürtökben nyílnak a nyári hónapokban, jellegzetességük, hogy nincs szirmuk. A levelek lándzsa alakúak.
Mindenből csak egy kicsit
Környezeti igényeit tekintve az eperspenót is mindenben az arany középutat kedveli. Szereti a napfényes fekvésű helyeket, de félárnyékban is köszöni szépen, elvan. Kedveli a nedves talajt, és meghálálja, ha nem hagyjuk kiszáradni a földjét, de a túlöntözés után maradó pangóvíz miatt hamar elköszön.
Vetés, palántázás – mire figyeljünk?
Az eperspenótot érdemes közepes nagyságú, kb 3-5 literes cserepekbe ültetni, és jó vízelvezetésű, humuszban gazdag földdel megtölteni a virágtartót. Így egy kisebb teraszon is tudjuk termeszteni, de van elegendő helye növekedni.
A veteményeskertbe akkor ültessük vagy vessük, ha ott előtte nem termesztettünk céklát, mángoldot vagy spenótot!
Bár magvai kicsik, azért a spenóttól eltérően mélyebbre, 0,5-1 cm-re vessük a talajba, mert az eperspenót sötétben csírázik. Üvegházban vagy lakásban csíráztatva 16 oC és 22 oC közötti hőmérsékleten kell lennie a megfelelő növekedéshez.
Szabadföldbe már márciusban is vethető, de egészen júniusig nem késtünk el vele. A növények között 30 cm tő-, és 15 cm sortávolságot kell tartanunk. A tavaszi fagyok nagyon megviselhetik, ezért tekintve az elmúlt évek tendenciáit, érdemesebb ablakban, kisebb cserepekben nevelni a palántákat, majd késő tavasszal-kora nyáron kiültetni azokat.
Az eperspenót viszonylag igénytelen a különböző környezeti tényezőkre, azonban a nitrogényhiányos talajt elsők között jelzi egyöntetűen sárguló leveleivel.
Eperspenót a konyhában
Az eperspenót sokoldalúan felhasználható különféle ételekbe, amit érdemes előzetesen tudni a növény különböző részeiről:
- Gyümölcsének íze enyhe, kellemes, de nem szabad belőle egyszerre sokat fogyasztani, mert a magvaiban vannak jelen legnagyobb arányban olyan hatóanyagok (szaponin, oxálsav), amelyek túl sok termés elfogyasztása esetén mérgezéses tüneteket produkálnak a szervezetben. Feldolgozva akár zselékbe, lekvárokba, szörpökbe és turmixokba is tehető.
- A levelek nyersen is fogyaszthatók. Minél idősebb a levél, annál ropogósabb – a fiatal levelek zsengék, lágyabbak, könnyebben rághatók, ezért salátákba, levesekbe, szendvicsekbe kiválóak. Az érettebb leveleket párolás után érdemes felhasználni főzelékbe, olaszos ételekbe vagy magyaros tepsis-húsos fogásokhoz.
- Gyökere az állagában leginkább a pasztinákra emlékeztet, íze és konyhai felhasználása pedig a sárgarépát helyettesítheti vagy kiegészítheti. Pörköltekben, magyaros levesekben is ott a helye. Íze remekül érvényesül citrom, diófélék, bogyósgyümölcsök vagy bazsalikom, kapor és kakukkfű mellett is.
Tárolhatóság
Sajnos a termést gyorsan fel kell használni, vagy el kell fogyasztani, mert nem tárolható el, szemben a levelekkel, amelyek hűtőszekrényben, megtisztítás nélkül, becsomagolva 3 napig elállnak. Sokáig nem érdemes tárolni, sem lefagyasztani.
Az eperspenót jótékony hatásai
Az eperspenót gyümölcsének és leveleinek C-vitamin- és kalciumtartalma az immunrendszer erősítését, rosttartalma az emésztőrendszer egészséges működését támogatja.
A levelek kismértékben egy gyulladáscsökkentő karotinoidot, luteint is tartalmaznak, ezenkívül vas- és kalciumtartalma a csontok és fogak egészségét és gyors regenerálódását támogatja. A növény fogyasztható zöld részei ezeken kívül még B- és E-vitamint, valamint magnéziumot is tartalmaznak.
Érdekességek az eperspenótról
Észak-Amerika őslakosai az eperspenót termésének piros levét vörös festékként alkalmazták faeszközök, bőr- és ruhaneműk színezésére és díszítésére. De ezzel a természetes színezőanyaggal rajzoltak vörös színű indián szimbólumokat a saját és állataik (lovak) testére. A vörös különböző árnyalatainak létrehozásához az eperspenót termését vízben párolták, így a rózsaszíntől a sötét bíborszínig sokféle színű vizet nyertek. Ezt a vizet a nők arcbőrük és ajkuk színének javítására, szövetek és kosárfonáshoz előkészített vesszők beáztatására, de a kerámiákhoz használatos anyag megszínezésére is használták.
A cikkben megjelent képek forrása: pixabay.com és flora.nhm-wien.ac.at.
Kapcsolódó cikkek:
