Egy különleges gyümölcsünk: a tayberry

A szedermálna a rózsafélék (Rosaceae) családjába, azon belül is a Rubus nemzetségbe tartozó, bogyósgyümölcsű, termesztett cserje. Számos fajtája ismert és elterjedt minden országban, ahol termesztésének feltételeit biztosítani lehet. Bőtermő és betegségekkel szemben igen ellenálló, kedvelt fajtája a tayberry, ami hazánkban 2005-ben vált államilag elismertté.

Két értékes növényből

Röviden a szedermálnáról: ez az értékes növény egy különleges fajhibrid, a 19. század elején az Egyesült Államokban jött létre a szeder és a málna páratlan kereszteződésének eredményeképpen. Ez azt jelenti, hogy a két különböző biológiai faj kereszteződése során a „szülőktől” származó genetikai állomány keveredett egymással. Így született meg a szedermálna, amely mindkét faj előnyös tulajdonságával rendelkező, ellenálló növénnyé fejlődik, és beltartalmi értékeit tekintve értékes, különleges gyümölcsöt hoz.

Jelenleg a szakirodalom különféle tudományos neveken hivatkozik a szedermálnára, attól függően, hogy pontosan melyik két növényből eredeztetik a létrejöttét:

• Rubus fruticosus x Rubus idaeus: az Európában őshonos vadszeder/földi szeder és a kontinens hegyvidékein honos málna kereszteződése;
• Rubus loganobaccus: más néven kaliforniai (szeder)málna, angolul loganberry, amely az észak-amerikai szeder (Rubus ursinus) és a mi európai málnánk (R. idaeus) kereszteződése.

Ez utóbbi fajtára volt szükség később a tayberry „megszületéséhez”. A kaliforniai szedermálnát 1881-ben Santa Cruz-ban hozta létre a szerencsés véletlennek köszönhetően James Harvey Logan amerikai bíró, ügyvéd, aki amatőr botanikusként elégedetlen volt az akkor megvásárolható szederfajtákkal, és két fajta keresztezésével próbált egy igényeinek megfelelőbb fajtát előállítani. Véletlenül egy régi vörös málnafajta, a ‘Red Antwerp’ mellé ültette őket, amelyek mindegyike együtt virágzott és termett. Logan ezután összegyűjtötte és elültette a keresztezett növények magjait, és létrehozott egy új fajtát, a neve után elkeresztelt loganberryt.

Ezt követően ezt a hibridet előszerettel használták szülőként különböző Rubus fajok és fajták újabb keresztezéseiben, mivel erőteljes növekedése, valamint nagyfokú betegség- és fagyellenállósága kiváló alapot jelentett a későbbi nemesítői munkához. Innen vezet tovább az utunk egészen Skóciáig, a tayberry nemesítéséig.

Így lett a tayberry

1979-ben Derek L. Jennings és munkatársa szabadalmaztatta a tayberry-t a skóciai Dundee-ben. Ez a város a történelmi Skócia keleti partvidékén elterülő Tayside régió egyik legjelentősebb központja volt. A területen folyik keresztül Skócia fő folyója, a Tay – innen kapta a nevét a tayberry, aminek teljes neve Tay-parti szedermálna.

Az új növény a loganberry továbbfejlesztése volt. Jennings célja a loganberry ősének replikálása volt, de erősebb, több előnyös tulajdonsággal rendelkező szeder- és málnaszülőkkel igyekezett elérni a kívánt eredményt. Öt év fáradságos nemesítői munkájukba került egy, a kutatásnak megfelelő málnafajta, melyet kereszteztek az ‘Aurora’ szederfajtával. Így született meg a tayberry.

A tayberry-t végül a Skót Kertészeti Kutatóintézet hozta forgalomba. Amiért kevésbé ismerjük a nevét, és nehezebben tudott elterjedni, az annak köszönhető, hogy érett, puha termése géppel nem takarítható be, hűtés nélkül igen rövid ideig tárolható és szállítható, így kevésbé vált ismertté a kereskedelemben, mint keményebb bogyójú rokonai. Szerencsére a magyar kertekben is egyre könnyebben megvalósítható a termesztése, és a kertészeti magazinokban is több helyen találkozni már a nevével.

Kicsit szeder, kicsit málna

A tayberry az igényes nemesítői munkának köszönhetően egy erőteljes növekedésű, rendszeresen és gazdagon termő szedermálna-fajta lett. Erős vesszőinek hossza elérheti a 1,5-2 métert is, a málnához hasonlóan kezdetben felfelé törők, később bókolóak. Közepes mennyiségű, vastag sarjat nevel, melyek félig felállók-kúszók, tüskével borítottak. Levele páratlanul szárnyasan összetett, fiatalon vöröses, később középzöld, matt.

Telepítését követően egy éven belül termőre fordul. Megnyúlt kúp alakú, enyhén fényes, bordós-vörös színű bogyótermése június közepe és július közepe között érik. A bogyótermés küllemét a málnának, méretét a szedernek köszönheti: hossza elérheti a 4 cm-t is. Húsa kemény, tömör, lédús, a málna édes, zamatos ízéhez párosul a savanykás szeder aromája. Igen bőtermő fajta, megfelelő termesztési körülmények között egy 3-4 éves cserje már 3-3,5 kg gyümölcsöt is teremhet.

Környezeti igényei

A tayberry megfelelő gondozás mellett szinte mindenféle típusú kerti talajon jól érzi magát, ám a többi gyümölcstermő növényhez hasonlóan a jó víz- és levegőgazdálkodású, tápanyagban gazdag, középkötött (nem szélsőségesen homokos vagy agyagos), enyhén savas vagy semleges kémhatású talaj ideális a számára, ebben fejlődik a legszebben és legegészségesebben.

Fény- és hőigényét tekintve a napos, de szélvédett hely felel meg a legjobban a tayberry neveléséhez. Ha lombozata egészséges, levelei sérüléstől mentesek, akkor jól tűri az alacsony páratartalmat is, amiből sajnos az elmúlt években extrém mértékben kijutott hazánknak is.

A legjobban akkor terem, ha a talajfelszín kellő árnyékot kap a gyökérzóna felett, emellett kellően ki van elégítve nagy vízigénye: öntözzük kiadósan, rendszeresen!

Metszés, támrendszer és talajtakarás

A tayberry-nek, bár a többi gyümölcstermő növényhez viszonyítva egyszerűbb a termesztése, azért a következő feladatokkal számolnunk kell egy egészséges állomány kialakításához:

• A tayberry habitusa miatt kerítés vagy támrendszer mellé telepítsük, ügyelve arra, hogy elegendő hely legyen a vesszők és termések fejlődéséhez, és később a betakarításhoz!
• A tövek mulcsolásával – amihez használhatunk szalmát, szénát, faforgácsot, lekaszált zöldtrágyát, szerves trágyát stb. – csökkenthetjük a csírázó gyomnövények számát, a talaj hőmérsékletének ingadozását, emellett segíthetjük a talaj nedvességtartalmának megőrzését, melyek révén kedvezően befolyásolhatjuk a terméshozamot is.

Egy egészséges növény sokévnyi terméshozamát a megfelelő metszéssel tudjuk biztosítani. Amikor tősarjai elérik a 30 cm-es magasságot, csak az 5-6 legfejlettebbet hagyjuk meg, a többit távolítsuk el! Erre azért van szükség, hogy az oldalágak erősebbek legyenek.

Tavasszal a fás termővesszőkről és oldalágakról az elfagyott részt vágjuk le, a gyengébb oldalhajtásokat 30-40 cm hosszúra metsszük vissza!

Tüske nélkül

Akinek már volt dolga a Tay-parti szedermálnával, az tudhatja, hogy nem ússzuk meg a betakarítást pirosló csíkoktól tarka kezek és karok nélkül. Ezernyi tüskéi nemcsak az emlősállatoktól védik meg a termést, hanem tőlünk is, éppen ezért – kényelmi szempontból és a gyermekes családok örömére – egyre több tüske nélküli fajtája is elérhető (pl.: Rubus ’Buckingham Tayberry’).

Ez a fajta is erőteljes növekedésű, kedvező időjárás mellett július közepétől neveli piros-bordós színű, lédús terméseit. A tüske nélküli fajták a fagyokra kicsit érzékenyebbek, így a tartós mínuszok beállta előtt tövét takarni kell (szerves talajtakaró anyagok tökéletesek a célra).

A tayberry felhasználása

A szederhez és a málnához hasonlóan a tayberry is kiválóan fogyasztható frissen, de finom lekvár, zselé, szörp, sőt bor és sör is készíthető belőle. Remekül díszíti a különféle süteményeket, gyümölcstortákat, pitéket is. Nagy előnye, hogy lédús termése ellenére mélyhűtésre is alkalmas.

Jótékony hatásai a szervezetünkre

A tayberry nemcsak morfológiai tulajdonságait vegyíti a szedernek és a málnának, hanem értékes beltartalmi tulajdonságaikat is:

• A málna részéről magas rost- és C-vitamin-tartalmának köszönhetően támogatja az emésztést, erősíti az immunrendszert, és védi a sejteket a káros oxidatív stressztől. Magas biotintartalma révén szépíti a bőrt, valamint ragyogóvá teszi a hajat és a körmöket.
• A szeder révén a tayberry is csökkenti a szervezet gyulladásos betegségeinek tüneteit, pektintartalma hozzájárul a koleszterinszint csökkentéséhez.
• Mindkét növény antioxidáns hatása révén a tayberry is védi az erek rugalmasságát, szerepet játszik a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, és hatással lehet a megfelelő vérnyomás-szint fennartására.

Kapcsolódó cikkek:

• A kiskultúrákról, termesztésük kihívásairól
• A Laimburgi Kutatóintézet a gyümölcstermesztés szolgálatában
• Roskadozni fog a szeder a terméstől ettől az egyszerű trükktől
• Miért érdemes belevágni a szedertermesztésbe?
• Mikor kell megmosni a zöldségeket és gyümölcsöket? Sokan rosszul tudják

További növényismertető cikkek:

• Mi fán terem az eperspenót?
• Mutasd a neved, megmondom, ki vagy!
• Seprűzanót: Minden, amit tudni érdemes
• Mindent a teáról
• Mindent a hóvirágról

Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! 

KATTINTSON!